Miért nincs kedvünk hozzá?
Bár a rendet és a tisztaságot mindenki szereti, a takarításba jóval kevesebben fognak bele szívesen. A legtöbben egyszerűen fáradtak vagyunk hozzá, amikor egy sűrű munkanap végén nem a pihenés, hanem újabb feladatok várnak. Aki viszont sokáig halogatja a rendrakást, úgy érezheti: azt sem tudja, hol kezdje egyáltalán, hogy legyen valami látszata a munkájának. Az is frusztráló lehet, ha alig, hogy befejeztük a munkát, máris kezdhetjük elölről az egészet. Különösen, ha a családtagjaink mintha nem becsülnék meg eléggé, amit elvégeztünk, pedig helyettük is dolgozunk. Azok is sokan vannak, akik szerint a takarítás unalmas, semmilyen kihívást nem jelentő robot, ezért nem fűlik hozzá a foguk.
Ahhoz, hogy az ünnep előtt összeszedjük a motivációnkat, gondoljuk át, nálunk vajon melyik ok játszik közre abban, hogy nem szívesen fogunk bele a tisztogatásba. Ha kiderül, mi okozza a kedvetlenségünket, könnyebb a háttérben megbújó gondolatra orvosságot találni.
Nem kell tökéletesnek lennie
Sokszor azért riadunk vissza a karácsony előtti nagytakarítástól, mert azt gondoljuk, nem hibázhatunk. Mit szólnak a vendégek, ha port látnak a polcon, vagy a függöny nem vakítóan fehér? A lelkesedésünk, és így az eredmény is sokszor azon múlik, hogy el tudjuk-e engedni a maximalizmust. A legjobb, ha tudatosítjuk magunkban: nemcsak mi, hanem a körülöttünk élők is jobban járnak, ha az adventi időszakot élvezni is marad időnk. Aki ellátogat hozzánk, az nem a patikai tisztaságra vágyik, hanem a szeretetünkre és a meghitt együttlétre. Természetesen megtesszük, amit lehet, de ha nem tökéletes minden, hát annyi baj legyen!
Apróbb részletekben
A legjobb, ha listát írunk arról, mi mindent akarunk még elvégezni karácsonyig. Így láthatjuk, ha túl sokat vállaltunk, és máris kihúzhatjuk, amit halaszthatónak, vagy feleslegesnek ítélünk. Osszuk el a feladatokat a rendelkezésünkre álló napokra, betervezve azt is, ha tudjuk, hogy valamelyik nap esti programunk vagy sok munkánk van. Így máris rendelkezésünkre áll egy sorvezető, és nem kell minden nap újra és újra kitalálni, mihez is fogjunk.
Tíz perc is sokat ér
Állítsunk be egy időzítőt tíz vagy tizenöt percre, és nézzük meg, mit tudunk egy ilyen viszonylag aprócska időintervallumban elintézni. Néha meglepően sok mindent vagyunk képesek ilyenkor megtenni, és ez már önmagában is lelkesítő lehet. Az is jó megoldás, ha a legkisebb fiók, vagy a lakás legkisebb helyiségének kitakarításával kezdünk. Ez máris egy eredmény, amiért ne felejtsük el megdicsérni, megjutalmazni magunkat.
Kezdjük a selejtezéssel
Minél kevesebb a tárgy, annál kevesebbet kell takarítanunk. A felesleges dolgoktól való megszabadulás fizikai és lelki megkönnyebbülést is jelent, és utána már lelkesebben nyúlunk a seprű, porszívó után. Ha kétségeink támadnak, tegyünk fel magunknak három kérdést: szükségem van erre? Használom? Szeretem? Ha mindhárom kérdésre nemmel felelünk, könnyen lehet, hogy az adott tárgynak már nincs helye nálunk. Ha jó állapotban van, eladhatjuk, elajándékozhatjuk, adományként is odaadhatjuk, ha pedig mások sem örülnének neki, akkor egyszerűen dobjuk ki.
Képzeljük el az eredményt
Nagyobb lelkesedéssel vágunk bele a rendszerezésbe, ha van egy kép a fejünkben arról, hogyan fogjuk majd élvezni az eredményt. Képzeljük magunk elé azt az állapotot, amilyennek a lakást látni szeretnénk. Ha pedig egy-egy helyiségben elértük ezt a vágyott helyzetet, bátran jutalmazzuk meg magunkat, hogy ott végre rend van! Üljünk is le, szimatoljunk bele a tisztaságillatba, mielőtt továbbhaladnánk.
Családi program lehet belőle
A takarítás nem egyszemélyi felelősség: ne féljünk attól, hogy kiadjunk pár feladatot a családtagoknak. Ha konkrétan megfogalmazzuk, mit szeretnénk tőlük, utána viszont nem ellenőrizgetjük és kritizáljuk őket feleslegesen, valószínűleg szívesebben segítenek majd. Ahogy a közös főzésből lehet jókedvű családi program, úgy a takarításból is: beszélgethetünk, és sokat nevethetünk közben.
Szórakozzunk!
Nem tilos munka közben jól érezni magunkat! Hallgassuk pakolászás közben a kedvenc, lelkesítő zenéinket, vagy indítsunk el egy filmet. Arra is gondolhatunk, hogy a házimunka remekül égeti a kalóriákat, vagyis amíg rendbe tesszük a lakást, valójában edzünk. Akár a barátnőnkkel is beszélgethetünk a kihangosított telefonon, miközben jár a kezünk. És természetesen minden napra tervezzünk be legalább fél órát, ami csakis rólunk szól, és nem a feladatainkról.
Jó eszközzel öröm a munka
Használjunk olyan takarítóeszközöket és tisztítószereket, amelyek megkönnyítik a munkánkat. Sokkal egyszerűbb és lelkesítőbb az egész folyamat, ha nem kell folyton bosszankodnunk a gyenge porszívó, a széthullóban levő seprű vagy a fullasztó vegyszer miatt. Kísérletezzük ki, mi az, ami nekünk a legjobban beválik, és használjuk ezt. Tegyünk rendet a tisztítószerek között: készítsünk be mindent egy nagyobb ládába, dobozba, hogy ha átmegyünk egy másik helyiségbe, ne kelljen folyton visszafutnunk valamiért.
Fotó: Adobestock
