Hiába van rács az ablakon, ha könnyedén lefeszíti a betörő. Hiába vesznek drága, százezer forintos zárbetétet, ha ócska a bejárati ajtó. Ugyanennyire értelmetlen 16 ponton záródó biztonsági ajtóba invesztálni, ha a zárbetét értéktelen. Csőrés Tamás főhadnagy, a Budapesti Rendőr-főkapitányság főnyomozója hosszú évek óta üldözi a betörőket. Meggyőződéssel állítja, tévedés azt gondolni, hogy kizárólag az előbb említett alapigazságok betartásától függ, megússza-e az ember, hogy betörjenek az otthonába.
Ami leginkább elriasztja őket
Csőrés Tamás állítja, hogy ha meg szeretnénk védeni az otthonunkat a betörőktől, nem szükséges kifejezetten költséges ujjlenyomat-felismerő és beléptető rendszerekben gondolkodni. Legtöbbször egy egyszerű kamera, a riasztó kiépítése vagy a távfelügyelet feltűnő jelzése is visszatartja a bűnözőket, akiknek a legnagyobb ellensége az idő múlása. Ha egy jó minőségű ajtón három zárat látnak, főleg, ha ezek egyike hevederzár, valószínűleg továbbmennek egy másik portához.
Rongálás nélkül, villámgyorsan
„Savazással, hengerzárfeltöréssel, fúrással, befeszítéssel, égetéssel, zárfésűvel.” Levegőt sem vesz a főhadnagy, amikor sorolni kezdi, hogy korábban milyen technikákkal történtek betörések. Budapesten azonban a lakásbetörések számának csökkenésével ezek a módszerek is visszaszorultak; zársavazás és égetés például évek óta nem fordult elő.
„Módszertől függően sokféle embertípus szakosodhat a bűnözők közül a betörésekre – mondja. – Van, aki kifejezetten egyedül dolgozik, elsősorban azért, mert nem szeret a zsákmányon osztozkodni, vagy bizalmatlanságból. Nyilván, ha csak egy embert kell keresnünk, aki ráadásul nincs benne a bűnügyi nyilvántartásban, nehezebb dolgunk van. Sokszor nagyon hosszú, akár évekig tartó munka eredményeképp fogunk el egy-egy betörőt.”
Csőrés Tamásban különösen élesen maradt meg egy úgynevezett zárfésűs módszerrel dolgozó betörő, aki után másfél éven át nyomoztak. A hozzá készített eszközzel, a zárfésűkészlet különböző méretű tüskéivel vagy álkulcsaival, egyenként nyitja ki a bűnöző a zárbetét 8-10 lamelláját. Így rongálás nélkül, körülbelül egy perc alatt (!) nyitja ki azt az ajtót, amelyben a fővárosi lakások túlnyomó többségére jellemző, szokványos hengerzárbetét van. Azok a betörők, akik ezzel a módszerrel dolgoznak, ugyanúgy, mint a legtöbben, zártöréssel vagy feszítéssel kezdték. Azért váltanak erre a módszerre, mert, aki ezt megtanulja, kisebb valószínűséggel bukik le.
Van, hogy csak napokkal később tűnik fel
Sok bűnöző kutatási nyomot sem hagy maga után. Mire észreveszi a tulajdonos, hogy meglopták, úgymond a saját lakásában, már eltelik két vagy három nap, és csak utána tesz bejelentést. Ezek a betörők ugyanis legtöbbször olyan értékeket – készpénzt, ékszereket – visznek el, amelyek beférnek egy oldaltáskába.
„Rengeteget mentünk azután a férfi után, aki zárfésűs módszerrel több mint tíz panellakásba tört be az egyik kerületben. Semmi nyom nem maradt utána, mert kesztyűben dolgozott – teszi hozzá a főhadnagy. – Aprólékos munkával ellenőriztük a betörések után a térfigyelő kamerák felvételeit. Rájöttünk, hogy mindig metróval érkezik a helyszínek közelébe. Az arcát egyik felvételen sem lehetett látni, mert kapucniban volt. De volt egy számunkra feltűnő, különleges ismertetőjegye, amit most nem szeretnék részletezni. Egyszer emiatt felismertük őt az egyik forgalmas metróaluljáróban. Követni kezdtük. Be is ment egy lépcsőházba, valószínűleg megérezhette, hogy figyelik, mert egyik lakásba sem próbált bejutni. Kijött a panelból, mi pedig azonnal elfogtuk. Majd megtaláltuk nála a zárfésűkészletét is.”
Utána házkutatást tartottak a férfi lakásán Budán. Teljesen hétköznapinak tűnő életet élt, családja volt. A gyereke plüssállatába elrejtve bukkantak rá egy zálogjegyre egy félmilliós fényképezőgépről, amit az egyik betörésnél lopott el.
A Magyarországon elterjedt „munkamódszerek”
A betörők általában betéve ismerik a különböző zárbetéttípusokat. A legtöbb biztonsági ajtóval kereskedő cég arról is tájékoztatja az ügyfeleit, hogy milyen betörési technikák a leggyakoribbak az országban.
Zártörés: A hengerzárbetéteknél, ha kilóg a betét az ajtóból, nincs lemezzel védve, egy céleszközt, úgynevezett zártörőt tesznek a kilógó részre, amivel megroppantják, majd kihúzzák a zárat.
Savazás: A savval történő betörésnél a sav szétmarja a lamellákat a zárban, kivéve, ha saválló a zárszerkezet. Nagyon ritka, hogy egy drága, savtól védett zárszerkezetet próbálnának így kinyitni. Ez a módszer kifejezetten időigényes, ezért viszonylag ritkán alkalmazzák.
Az ajtókiégetés: Műanyag ajtókon a zár melletti részt megolvasztják, és mivel a kulcs legtöbbször bent van a zárban, azt elfordítva már könnyű a bejutás. Az ajtókiégetés azért nagyon veszélyes, mert könnyen kigyulladhat akár az egész lakás is, ha gyúlékony tárgy van az ajtó közelében.
Fagyasztásos bejutás: Alapja az az egyszerű fizikai törvényszerűség, hogy ha egy tárgyat rövid időn belül hűtenek alacsony hőmérsékletűre, akkor az rendkívül törékeny lesz. A fagyasztást nitrogénnel szokták végezni: az anyagot befecskendezik a zárba. Ez csak az igazán gyakorlott bűnözők módszere, hiszen kifejezetten sérülésveszélyes.
Szöveg: P. Gál Judit
Fotó: Adobestock, Getty images
