Öt évig azért tanult keményen az egyetemen, hogy bíróként dolgozhasson. „Ha összeadjuk az éveket, az egyetem elvégzését követően több mint 12 évig küzdöttem azért, hogy feljuthassak a pulpitusra. Szolnokon kaptam munkát, és hat évig teljes odaadással csináltam, nagyon szerettem” – emlékszik vissza Ágnes, aki két éve márciusban döntötte el, hogy a hobbijából, az ékszerkészítésből fog megélni.
„Korábban az esti, éjszakai órákból csíptem le időt, hogy megálmodjak egy nyakéket, karkötőt vagy fülbevalót, de többre vágytam. Tudtam, hogy ez tesz igazán boldoggá, és egész nap ezzel szeretnék foglalkozni. Az ékszerkészítés annyira szép és szeretetteljes elfoglaltság, ami nem jellemző a korábbi szakmámra. Bíróként lehúzott lelkileg a sok szenvedés, nyomor és erkölcstelenség, hogy ebből a közegből lett egyszer csak elegem, fájni kezdett, soknak éreztem. Az ügyek teljesen belemásztak az álmaimba, a magánéletembe, meg akkora aktákkal teli szatyrokat cipeltem, hogy majd megszakadtam. Előfordult olyan is, hogy burkoltan, de megfenyegettek, sőt később, már ékszerkészítőként találkoztam az egyik elítéltemmel egy boltban. Még mindig annyi kellemetlenségem származik ebből, pedig 2022 március elseje óta kizárólag az ékszerekkel foglalkozom” – meséli Ágnes.
Régebben rejtőzködő életet kellett élnie
Ágnes ékszerkészítést is oktat Szolnokon, és mellette kitartóan tanul angolul, hogy nemzetközi felületeken is helyt tudjon állni.
„Korábban is beszéltem ezt az idegen nyelvet, de mindig van hová fejlődni – teszi hozzá az egykori büntetőbíró, majd így folytatja: „Nagyon sok mindent csinálok, a vállalkozói létforma egy teljesen új élet számomra. Lépést kell tartanom a trendekkel, és folyamatosan képeznem kell magam. Fotózok, képet, honlapot, webáruházat szerkesztek, kapcsolatokat építek, fémeket munkálok meg, selymet próbálok festeni… A közösségi médiában való jelenlétet is tanulnom kell, mert a korábbi munkám éppen az ellenkezőjét kívánta. Ott pont arra kellett figyelni, hogy semmi ne kerüljön ki rólam a közösségi oldalakra, mert azzal támadási felületet biztosíthattam magammal szemben. Az ékszerek éppen az ellenkezőjét igénylik, jelen kell lennem a Facebookon, az Instagramon, meg kell mutatnom magam, a munkáimat, a sikereimet, a háttértörténeteket. A töredékét teszem ki magamról, mert még mindig van bennem némi félsz. Tudom, hogy ebben még lazulnom kell.”
A gyöngyökön keresztül ismerkedtek meg
Az új munka azonban nemcsak új életformát hozott Ágnes életébe, hanem új szerelmet is. A kiskamasz fiát, Gergőt korábban egyedül nevelő anyuka az ékszerkészítésen keresztül ismerte meg az új párját, akivel most nyáron már össze is költöztek.
„A párom, Karcsi egy nagy csoda, egy áldás. Évek óta rendszeresen vásárlok egy szolnoki gyöngyösboltban. Amikor letettem a lantot a korábbi munkahelyemen, gyakrabban megfordultam az üzletben, és az ott dolgozó kedves barátnőm mutatott be a sógorának, Karcsinak. Egymásba szerettünk, és még azon a nyáron össze is költöztünk.”
Abban, hogy Ágnes azzal foglalkozhat, amit szeret, nagy szerepe van a fiának, a párjának és a szüleinek is.
„Valljuk be, hogy egy biztos állást hagytam el egy bizonytalanért, és ha ők nem biztatnak, támogatnak, biztosan nem merek beleugrani. A szüleim is ott segítenek, ahol tudnak. Előfordul, hogy egy budapesti vevő személyesen szeretné megnézni a portékámat, ilyenkor a szüleim azonnal felszabadítanak, befűtenek egy olyan szobát a házukban, amit nem használnak. Végtelenül nagy szeretettel és gondoskodással készülnek, a fehér abrosz kivasalva áll az asztalon.”
Múzeumban is vásárolható darabok
Az ékszerkészítés Ágnes számára az igazi kikapcsolódás. Annyit foglalkozik vele, amennyit csak tud. Van, hogy éjfélkor kapcsol, hogy most már pihenni is kellene. Ékszerei a Szépművészeti Múzeum shopjában is kaphatók. A munkái többségében kapcsolódnak az állandó vagy az időszakos kiállításokhoz. Ez a kapcsolat a múzeummal 2022 augusztusa óta fennáll.
„Ez egy óriási dolog. Végtelenül hálás vagyok, hogy az én termékeimet is árusítják a múzeumban. Kifejezetten nagy darabakot is sikerült már a boltban értékesíteni, amelyeknek az ára hat számjegyű. A magyar vevő nagyon árérzékeny, inkább a kisebb, olcsóbb darabokat keresi. Az ásványok a legdrágábbak, de kő és kő között is óriási különbség van. A rózsakvarc például egy olcsó alapanyag, de korábban készítettem már a bolt részére nefrit jáde köves nyakéket is. Káprázatos színe van, a legértékesebb és legnemesebb ékkőnek tartják Kínában. Több termékemben van üledékes tengeri jáspis, ónix, obszidián, ametiszt, türkinit, labradorit – én is folyamatosan tanulom az ásványokat és a jelentésüket. Szeretek hernyóselyemmel is dolgozni, ami nagyon kényes anyag. Csak tiszta és puha kézzel lehet hozzányúlni, különben kijöhet belőle egy szál, és az anyag onnantól kezdve nem használható. Általában japán vagy cseh gyöngyökkel dolgozom, mert azok megfelelő minőségűek” – magyarázza egy csodás karkötőt mutatva.
Addig csinálja, amíg tökéletes nem lesz
Ágnes gyerekkorában tanulta meg a varrást, a horgolást, a kézimunka művészetét a nagymamájától, aki arra nevelte, hogy csak tökéletes munkát adjon ki a kezéből. A nagyi mindent megjavított, ami elszakadt, kilyukadt. „Mindig azt mondta, hogy soha nem szégyen visszabontani a munkát, és újrakezdeni. Ebből most is sokat merítek, hiszen fontos az ékszereknél a szimmetria és a pontosság. Addig nem állok meg, amíg valami tökéletes nem lesz.”
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Ambrus Marcsi
