Merész vállalkozás egy olyan virágőrült nőt, mint én, beszabadítani egy kertészetbe. Pláne, ha ott olyan virágokkal foglalkoznak, amiket az ember legtöbbször csak természetfilmekben vagy boltok polcain tud megcsodálni mint egzotikus különlegességet. A Botta Kertészet tordasi telephelyén újra gyerek voltam a cukorkaboltban. Az egy hektárnyi fedett terület alatt több mint 130-féle orchideát lehet megcsodálni, megszagolni, tapintani. Nincs akkora tehetség a világon, amivel annyi színt és formát, illatot és állagot le lehetne festeni, rajzolni vagy írni, amit a Veronika vezette üvegházakban láttam. A család közel 40 éve foglalkozik a cymbidiumokkal, azaz a csónakorchideákkal.
Amikor pár évtizeddel ezelőtt ez az akkor még egzotikus és kicsit talán furcsa virág megjelent a boltok polcain, nem volt nő, aki legalább egyszer ne kapott volna belőle átlátszó dobozban – vagy ne vágyott volna rá, hogy kapjon. A száráról lemetszett és fiolában életben tartott orchideafej alapján a legtöbbünk el sem tudta képzelni, hogyan nézhet ki egy olyan növény, aminek egyetlen virága ennyiféle csodát és szépséget rejt magában. Távoli tájakat, buja őserdőket látott lelki szemei előtt, papagájok szüntelen csivitelését hallotta, aki elképzelte, honnan is származhat a csónakorchidea. Pedig a cymbidium még csak nem is meleg vidékekről származik, hanem a Himalája hűvös, magas hegyvidékéről, ráadásul – más orchideafajtákkal ellentétben – talajlakó fajta.
A buja tájjal azonban nem is tévedett sokat senki, a tordasi üvegházak ugyanis tényleg úgy néznek ki, mint az érintetlen vadon. Susnya, ahogy Botta Veronika nevezi, amikor arra biztat, lépjünk be fotós kollégámmal a több tízéves tövek közé, és nézzük meg, hogyan is termesztik ezt a lélegzetelállító növényt idehaza.
Az édesapa öröksége
Cymbidium termesztésével mindössze két család foglalkozik Magyarországon, az egyik a Botta család. Veronika édesapja, Zsolt 1968-ban kezdte a szakmát.
„Palántákat, egynyáriakat, hagymásokat termesztett, gerberát, íriszt, liliomot, rózsát és violát. Aztán az 1980-as évek második felében egy kertész barátja révén megismerkedett a csónakorchideákkal, az első töveket is tőle kapta. Örök szerelem lett belőle, olyannyira, hogy az összes többi addigi kultúrát kiszorította a kertészetből, és mára csak a cymbidiumok maradtak. Nem könnyű a termesztésük, de édesapám sosem volt az a típus, aki a könnyebb utat választja, vagy csak olyan virágokkal foglalkozna, amik gyorsan és gazdaságosan termeszthetők. A két kezével vasúti kocsik ablakaiból üvegházat épített, és elkezdődött a termesztés. Elismert szaktekintély volt, alapítója és sokáig ügyvezetője a Flora Hungaria nagybani virágpiacnak is, ami alulról jövő kezdeményezésként, szakmai közösségi összefogással épült, majd mára Közép-Kelet-Európa legnagyobb virágpiaca lett. Édesapám három évvel ezelőtt hunyt el, az utolsó napokig dolgozott.”
Hosszadalmas folyamat a nevelés
Mire egy cymbidium olyan virágot hoz, ami eladható, 5-6 év is eltelik – könnyen el lehet képzelni, mennyi kitartás kell a neveléséhez. A szaporítás úgynevezett bulbákkal történik, amit az öreg tövekről választanak le nyáron. Ezek kőzeggyapottal kevert perlitbe kerülnek, és az „óvodában” töltik az első két-három évüket. Veronikáéknál még több évtizednyi tapasztalattal is sok bulba megy kárba, de ha kihajtanak, átkerülnek az „iskolába”.
„Állandó tavaszt kell biztosítani nekik, 8-18 Celsius-fok között érzik magukat igazán jól. A bimbóképződéshez úgynevezett hideghatás kell, ezt is mesterségesen érjük el, hogy szakaszosan, a szezon minden időszakában, szeptembertől június közepéig legyen virág” – magyarázza Veronika.
Számítógép öntöz és tápoldatoz
Míg Veronika édesapja gyakorlatilag mindent a saját kárán tanult meg, addig ma már az ő tapasztalatai alapján javarészt számítógép vezérli a termesztés technológiai részét. A többi munkafolyamatot pedig, mint például az ültetés, metszés, kötözés, szorgos kezek végzik.
„Amikor édesapánk elkezdett velük foglalkozni, nem volt még magyar nyelvű szakirodalom sem a cymbidiumokhoz, Hollandiából szerzett könyvet, és azt fordíttatta le, illetve sokat járt ki szakmai utakra kertészetekbe tudásért. Ma már automata csepegtetőrendszer végzi az öntözést és a hőmérséklet beállítását. Gyűjtjük az esővizet, árnyékolóval, hőfogó energiaernyővel és hűtőfallal szabályozzuk a hőmérsékletet. A legtöbb és legnehezebb mégis a kézi munka, ugyanis minden egyes virágszárat fel kell kötözni, hogy egyenesen nőjenek. Egy virágszár öt hónap alatt fejlődik ki, ez idő alatt minden héten minimum egyszer tekerni, kampózni szükséges” – sorolja Veronika, hozzátéve, ma összesen hatan, főleg nők vannak az egész kertészetre és az értékesítésre is.
Ottjártunkkor már az anyák napi virágok „készültek”. „Három fő szezonunk van: a Valentin-nap, a nőnap és az anyák napja-ballagás. De karácsonykor és a nagy névnapokkor is sokan keresik a cymbidiumot. A termesztett virágok egyharmada fehér, a temetések és az esküvők miatt. Mivel lassú kultúráról van szó, hosszú évek alatt virágzik, nehéz vele a trendeket és a színdivatot követni. A vásárlók télen szeretik a markánsabb, barnás, lila és bordó árnyalatokat, tavasszal a rózsaszínt, a sárgát, a narancsot. A zöld is örök klasszikus, fiúknak ballagásra, férfiaknak temetésre választják. Ballagásra és anyák napjára szintén a zöld és a lila megy. Az eredeti dobozosok már inkább csak nőnapkor fogynak.”
A kertészetből az értékesítés kizárólag viszonteladók részére, a nagybani virágpiacon történik. Kertlátogatásra egyelőre nincs mód. Kivételes volt, hogy bejuthattam.
Otthon is lehetséges gyönyörködni benne
A legtöbb cymbidium még mindig vágott virágként fogy, a speciális igények miatt otthon nehézkes lehet a tartása. De nem lehetetlen.
„A cymbidium otthoni körülmények között elsősorban télen virágzik. Ehhez májustól a fagyokig kint kell tartani. Érdemes egy vödör vízbe mártva locsolni, alatta soha ne álljon a víz. A gyökere szellős közeget szeret, ezért ha át kell ültetni, tegyük fakéregbe, semmiképpen ne virágföldbe” – tanácsolja Botta Veronika.
Fotó: Ambrus Marcsi
