Vivien annak ellenére, hogy az orvosoktól úgy tudta, nem lehet kisbabája, várandós lett. Emiatt az akkori munkáltatója azonnal felmondott neki. A fiatal nő bíróságra vitte az ügyet, a per után pedig úgy döntött, hogy soha többé nem hagyja, hogy a megélhetésében másoknak legyen kiszolgáltatva. Ezután ő és férje azonnal elkezdtek üzleti ötletek után kutatni, a sors pedig olyan megoldással szolgált nekik, amire ők sem számítottak.
Nehezen talált magára méretet
„Amikor terhes lettem, 55 kiló voltam, szülni azonban már több mint 80 kilósan mentem, és a túlsúly jelentős részétől később sem sikerült megszabadulnom – meséli Varga Vivien. – Nem tudtam elfogadni a megváltozott testemet. Hiába győzködött a férjem, hogy neki én vagyok a legszebb a világon, és ha kétszer ennyit nyomnék, ő akkor is imádna, meg sem hallottam. Ez a helyzet eltartott egy ideig, aztán elkeseredésemben létrehoztam egy közösségi oldalt kisgyermekes édesanyáknak, akik az enyémhez hasonló problémával küzdenek. Rövid idő alatt kialakult körülöttem egy összetartó, támogató közösség, és hamar kiderült: mindannyian öltözködési gondokkal küzdünk. Egyrészt mert nehezen találunk nekünk megfelelő ruhaméretet, másrészt, mert semmiben nem érezzük csinosnak magunkat.”
Vivient nagyon foglalkoztatta ez a kérdés, emellett fontos volt számára a környezetvédelem, az őt körülvevő anyagok újrahasznosítása is. Így hát elkezdte a használtruha-boltokat látogatni azzal a céllal, hogy mit lehet beszerezni, aztán kis átalakítással csinosabbá, egyedivé tenni. Mindeközben pedig lépésről lépésre újraépítette az önbizalmát is. „Nagyon izgatott, hogyan lehetne újrahasznosított anyagból a hozzám hasonló helyzetben lévő édesanyáknak igazán kényelmes és mutatós holmikat készíteni. Így találtam rá az újrahasznosított poliészterre, ami voltaképpen szemétből készül. Van ebben az anyagban minden: óceáni halászháló, levitézlett kajásdobozok, csomagolóanyagok és műanyag flakonok. Megszületett bennem a gondolat, milyen menő lenne hordani a szemetet. Rendeltünk is ebből az anyagból, majd felkerestünk egy varrodát, hogy ebből az újrahasznosított poliészterből varrják meg az általam tervezett ruhát. Nagyon rendesek voltak, és láttak fantáziát a dologban, mert ilyen pici rendelésük még sosem volt, de megvarrták nekünk az első öt darab ruhát” – meséli nevetve.
„Kapibaraként is boldog vagyok”
Vivien ekkor új közösséget hozott létre a világhálón, immár kifejezetten a ruháinak. Az egyik barátnő szólt a másiknak, a másik a harmadiknak, így alakult ki az akkor még csak 400 fős társaság, akik nyitottak és lelkesek voltak a gondolattól, hogy hordják a szemetüket. Az első megrendelések érkezése után felmerült bennük a kérdés, mihez kezdjenek a szabászati hulladékkal. Így született meg az ötlet az alakformáló bugyikra, amelyek nagyon gyorsan népszerűvé váltak. „Amellett, hogy csodásan formálja az alakot, kényelmes, nem pöndörödik le a hason és a varrása sem üt át a ruhán. Miután elkészültek a bugyik is, elindítottam az Instagram-, majd a TikTok-csatornámat, ahol magamon mutattam be ezeket a fehérneműket – meséli Vivi. – A közösségemben óriási siker volt, hogy meg merem mutatni magam fehérneműben, de hamar megtaláltak a trollok is. Előfordult, hogy a TikTokon olyan kommenteket kaptam, hogy micsoda disznófejű, tengerimalacképű, kapibara. Az utóbbi azt sem tudtam mit jelent, csak miután beütöttem a keresőbe, szembesültem azzal, hogy az egy vízidisznó. Ráadásul nagyon aranyos! A bántó kommentek nem vették el a kedvem, mert be akartam bizonyítani a női közösségemnek, hogy kapibaraként is lehet büszkén és boldogan élni. Az pedig, hogy kiálltam magamért, hozzásegített, hogy végre el tudjam fogadni az új testemet.”
Magabiztosságot adó fehérnemű
A lelki jóllét és az önelfogadás Vivi testsúlyára is jó hatással volt. Az elmúlt két évben tíz felesleges kilótól már el is búcsúzott. Közben persze jöttek a vállalkozással kapcsolatos kihívások: például eltűnt csomagok, könyvelési hibák. Előfordult olyan eset is, hogy az egyik varrónőtől a másikhoz érkező csomag egy futárcégnél elkeveredett, így néhány nap alatt kellett mindent újra megvarrniuk, hogy a lelkes megrendelők megkapják a karácsonyfa alá, amit kértek. A sok ügyes-bajos probléma lelkileg is edzi Vivient, mint mondja, lassan nincs az a helyzet, amivel ne tudna megbirkózni. „Rengeteg kedves, szeretetteljes visszajelzést kapok – meséli. – A legemlékezetesebb talán az volt, amikor egy hölgy, aki hosszas, súlyos betegség miatt sztómazsákkal élt, írt, hogy az ebből fakadó önbizalomhiánya miatt évek óta nem bújt össze a férjével. A fehérnemű azonban, amit rendelt tőlem, pont ott takar, ahol kell, magabiztosnak érzi magát benne a hálószobában. Ezek a visszajelzések inspirálnak, hogy újabb és újabb kreációkon törjem a fejem, abban bízva, hogy egyre többen büszkén hordják majd a szemetüket.”
Fotó: Ambrus Marcsi
