Jól menő konditerem, saját edzésmódszer, testépítő csapat, két szép gyerek, csinos feleség, közel ötszázezer követő a világhálón! Elsőre úgy tűnik, hogy Hasan Suleiman, vagy ahogy mindenki hívja, Szuli mázlista, akinek minden sikerül. Ezzel szemben a fiatalembernek a sikerekért keményen meg kellett küzdenie. A nehézségeken a család támogatása, illetve a szüleitől örökölt tulajdonságok segítették át.
Örömet szerzett a magyar érettségivel
Szuli édesanyja magyar, édesapja kuvaiti. A szülők Kuvaitban találkoztak, ahol Szuli nagypapája, a világbajnok Fülöp Mihály vívóedzőként dolgozott. A fiú – annak ellenére, hogy csak édesanyjával beszélt magyarul, tehát saját állítása szerint a konyhanyelvet ismerte – 14 évesen egyedül jött Magyarországra, hogy nagypapája, aki igazi sportlegendának számított, tőrvívó bajnokot neveljen belőle.
„A szüleimmel és a testvéreimmel jó körülmények között éltünk Kuvaitban, ráadásul nagyon összetartó család vagyunk. Én mégis úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok Magyarországon. Itthon sokkal erősebb az oktatás, mint kint, ezért nagyon le voltam maradva a többiekhez képest: különórákra kellett járnom, hogy tartani tudjam a tempót. Reggel hattól este hatig tanultam. A tanárok szigorúak voltak, volt olyan közöttük, aki legszívesebben visszaküldött volna, én azonban kitartottam” – meséli. Szuliban hatalmas a versenyszellem, és kihívásként tekintett a nehézségekre, ezenkívül Magyarország is elvarázsolta.
„Úgy voltam vele, csak azért is megmutatom a tanároknak, hogy képes vagyok rá. Ebben sokat segített, hogy az osztálytársak, barátok nagyon támogattak. De a családom is mögöttem állt, tudtam, hogy bármikor hazamehetek, nem okozok nekik csalódást, de én meg elég konok vagyok ahhoz, hogy ha valamit a fejembe veszek, azt meg is csinálom. Anyukám szerette volna, ha legalább egy gyereke magyar érettségit szerez, én pedig megadtam neki ezt az örömöt”.
Érettségi után Szuli nem ment egyetemre, és addigra a vívást is abbahagyta, mert kiderült, hogy nem igazán érdekli ez a sport és a versenyzés sem. „Kollégiumba költöztem, nem volt időm a nagyapámmal edzeni, mással meg nem akartam, és a vívás sem érdekelt annyira, így abbahagytam. És mivel nem igazán szerettem tanulni, a diploma is egyre távolabb került. Valamit azonban kellett kezdenem az életemmel, így anyukám tanácsára beiratkoztam egy OKJ-s fizioterápiás asszisztensi tanfolyamra. Életem legjobb döntése volt, itt ismertem meg ugyanis Vikit, aki azóta a feleségem” – mondja Szuli.
Összetartó szülei a példaképei
A tanfolyam elvégzése után egy szalonban üzletvezető lett Vikivel együtt, mégsem érezte magát jól. Nem volt boldog, így megbeszélték, hogy visszautazik Kuvaitba, és ha megteremtette az anyagi biztonságot, a lány utánamegy.
„Anyukám nagyon racionális, jól átlátja a helyzetet. Kitalálta, hogy hívjam ki Vikit, hátha akkor jobban leszek. Ahogy a szerelmem megérkezett, egyből lett állásom, egy ortopédiai osztályon voltam fizioterapeuta. Nekem szükségem van a stabil érzelmi háttérre ahhoz, hogy fizikálisan is jól legyek, egyszerűen ilyen vagyok. A szüleim a példaképeim: ők is mindenben támogatják egymást. Édesapám hihetetlenül kitartó, fegyelmezett, ugyanakkor roppant vicces, fontos számára a humor. Anyukám kiváló emberismerő, akárcsak én, mindketten szeretünk beszélgetni az emberekkel, pár mondatból látjuk, hogy valakinek a közelsége jó hatással van-e ránk.”
Hiába voltak boldogok, nevelték a gyerekeket, Szulinak hiányozni kezdtek a barátok, a magyar zene és a finom ételek, a négy évszak, és saját vállalkozáson is gondolkodott.
„A vívás után testépítésbe fogtam, apukám példáján felbuzdulva, mert ő is ezzel foglalkozott. Nekem azonban nem volt elég, hogy a súlyokat emelem, többet akartam tudni erről, minden kérdésre ismerni akartam a választ, így apu segítségével a sport mélyére ástam. Majd hazajöttem Magyarországra, és ebből fejlesztettük ki a speciális edzésprogramunkat, saját testépítő csapatunk és konditermünk van. És ebből jöttek a TikTok-videók és a podcastek Valla Bálint barátommal”.
„Kellett nekem a lájk, mint a levegő”
A hirtelen jött népszerűséget nehezen tudta kezelni, ám szerencsére még időben sikerült visszatérnie a földre.
„Ez valami hihetetlen dolog, amely egy pillanat alatt képes beszippantani az embert. Visszatekintve úgy tűnik, hogy egyik pillanatban feltettük Bálinttal az első videót, majd a következőben már nem tudtunk úgy kimenni egy fesztiválra, egy bevásárlóközpontba, hogy ne állítottak volna meg minket. Én pedig állandóan a telefont néztem, függő lettem, számoltam a lájkokat, a követőket. Azt is mondhatnám, kellett a lájk, mint a levegő. Szerencsére körül vagyok véve olyan nőkkel, akik nemcsak szeretnek, de képesek pillanatok alatt helyre is rakni. Viki és az édesanyám visszarántottak a földre. Furcsa, mert igazából egy szerepet játszom, mégis mindenki azt hiszi, hogy ismer engem. Az utóbbi időben azon gondolkodtam, hogy valamilyen platformon meg kellene mutatni, milyen az igazi Szuli. De szerintem ehhez még nem vagyok eléggé felnőtt, még érnem kell, hogy mindenféle torzulás nélkül kitárulkozhassak.”
A marcona külső mögött egy jólelkű, kedves srác lakozik, ami egyből elő is jön belőle, amint a gyerekek kerülnek szóba.
„A kislányom 8 éves, a kisfiam 10, és hihetetlenek. Bámulatos, hogy milyen érettek, okosak, alkalmazkodók. Nyilván nekik már teljesen mást jelent a TikTok, az online világ, mint nekünk. Mégis kutyakötelességem jó példát szolgáltatni, hiszen a gyerekek a szüleik rezgéseit veszik le, az ő viselkedésükből tanulnak, fejlődnek. Én pedig szeretném, ha boldog, kiegyensúlyozott emberek lennének, akik megtalálják az életük értelmét. Ha ez a sport, akkor jó, ha valami más, akkor úgy is jó. És ha pár év múlva utazni akarnak, esetleg Kuvaitba költöznének, én azt is támogatom majd” – mondja Szuli határozottan, bár egy pillanat alatt elbizonytalanodik, és előjön belőle az aggódó édesapa, amikor szóba kerül, vajon a lányát 13-14 évesen elengedné-e a nagyvilágba szerencsét próbálni. Végül abban maradunk, hogy addig még van néhány év, ráér majd akkor gondolkodni ezen.
Fotó: Ambrus Marcsi, privát
