Nagyjából huszonhárom éve kezdődött minden, amikor Mauri Vänskä újságíró és egykori parlamenti képviselő felfedezte magának Geresdlakot, és első látásra beleszeretett. Finnországban sokat mesélt arról, milyen jól érezte itt magát. Visszatért, és vett egy házat. Pár év múlva Sisko Saarista zenetanárnő és férje, Pekka Staven orvos is követte. Pekka azt mondja, azonnal úgy érezte, megtalálta azt a helyet, ami számára maga a paradicsom.
Harminc család lakik a faluban
Legalább tízen ülnek a geresdlaki önkormányzat termében, finn–magyar keveréknyelven beszélgetve. Ha valaki nem ért valamit, Sisko vagy Pekka tolmácsol. Eleinte „ingáztak” ők is, ma már, nyugdíjasként állandó lakosok, akárcsak öt-hat másik család. „Harminc családnak van háza – mondja Pekka. – Télen sokan visszamennek Finnországba, mert hiányzik nekik a hazai hó, vagy nyáron azért, mert a magyar kánikulát nem könnyű elviselni.” Pontela Tuomas még csak két éve van itt, nyugdíjas, korábban vállalkozást vezetett. Az aktivitás egyébként mindnyájukra jellemző. Salla Kasurinen férje borászként dolgozik, fia a geresdlaki iskolába járt, a Villányi Borászati Akadémiát kezdi majd szeptemberben, ő lesz az első külföldi diák.
Ők mentik meg az itteni szőlőt
A finneknek megtetszett a helyi sváb építészeti stílus, ezért a régi házakat keresik, és a helyükre nem építenek újakat. Első dolguk viszont, hogy a pajtát szaunává alakíttatják. Dr. Habjánecz Tibor polgármester meséli:
„Megveszik a régi parasztházakat, és felújítják őket. Geresdlakon van már olyan asztalos, aki szaunaépítésre specializálódott. Jó, hogy a régi házak felújításával munkát kapnak a helyi vállalkozók.”
A falu régi lakói barátsággal fogadták a beköltözőket. Mauri külön kiemeli, mennyire jólesett neki, hogy az utcán a gyerekek már messziről harsányan köszöntötték. A geresdlaki idős emberek beszéltek németül, könnyebben megértették egymást, a beilleszkedésben a kommunikációs nehézségek nem jelentettek akadályt. „Kezdetben öt-hat hónapot töltöttek el itt, a közbeeső időben kellett valaki, aki vigyázott a házra – meséli a polgármester. – A helyieket alkalmazták, de nem úgy tekintettek rájuk mint munkaerőre, akit megfizetnek és annyi, hanem össze is barátkoztak velük, elvitték őket Finnországba.”
A finnek bekapcsolódtak a falu életébe, részt vesznek a helyi levendulaszüreten, a szőlőszüreten, a disznóvágásokon, a híres Gőzgombóc fesztiválon és szorgalmasan gyúrják a tésztát adventkor a mézeskalácsból készült faluhoz. „Később elkezdtek pincéket, szőlőt venni – folytatja dr. Habjánecz Tibor. – Geresdlakon tulajdonképpen ők mentik meg a szőlőt, mert hiába maradtak meg szép szőlőskertek, gyönyörű pincék, az új tulajdonosok gyakran kivágják a tőkéket, és medencét ásatnak a helyükre, akárcsak a Balaton-felvidéken. A finn gazdák viszont művelik, gondozzák, tisztelik az örökséget.” „Finnországban nincs szőlő, ahhoz túlságosan északra fekszik – teszi hozzá Sisko. – Elhatároztuk Pekkával, hogy olyasmivel foglalkozunk majd itt, hiszen minden adottság megvan hozzá, ami jellegzetesen magyar. Magunknak, hobbiból.”
Bokréta a finn kalapon
„2006-ban lettem polgármester Geresdlakon, és láttam fantáziát a finn »bevándorlásban« – meséli a polgármester. – Több gesztust is tettünk, hogy jól érezzék magukat itt. Három finn testvértelepülésünk van Észak-Karéliában, kapcsolatot alakítottunk ki a finn nagykövetséggel, már az ötödik nagykövet jár hozzánk, a finn parlament elnöke pedig sószobát adott át az óvodában a gyerekeknek. Geresdlak bokréta a finn kalapon, én pedig nagyon büszke vagyok arra, hogy megkaptam Finnország egyik legmagasabb kitüntetését, a Finn Oroszlán Lovagrend érdemrendjét. Több remek kulturális esemény volt nálunk, például itt énekelt a világhírű finn fiúkórus, a Cantores Minores. A falu könyvtára állandó használatban van, mert a finnek rendszeres könyvtárba járók, legalább háromszáz könyvünk van az ő nyelvükön, de nyelvtanulás céljából a finn irodalom magyarul megjelent alkotásai is elérhetők. Mi is tanultunk finnül, tízen elvégeztünk egy alapfokú nyelvtanfolyamot, a pécsi egyetem finn lektora volt a tanárnőnk. Finn lakóinknak szép nyugdíjuk van, de nagyon egyszerűen élnek, szerényen és normálisan, ez jó hatással van mindenkire, nincs ellenségeskedés. A finn nyugdíjasok jó példát mutatnak, bejárják a környéket, kirándulnak, bicikliznek, nordicoznak.”
Hogy állnak a magyar konyhához?
Sisko azt meséli, egyre több magyar ételt esznek, neki például a töltött káposzta a kedvence. A kenyeret viszont maga süti, hogy épp olyan legyen, mint a finn rozskenyér. Érdekes, hogy korábban mindig Finnországból hozták a kávét, most már innen viszik oda. Megszokták az erősebb magyar aromákat. Pekkának a halételek hiányoznak, de inkább az előnyökre koncentrál.
„Magyarország pont középen van Európában, innen bármilyen irányba el lehet indulni, és nem kell annyit utazni – fejtegeti. – Nyáron például Görögországban voltunk autóval, Finnországból ez nehezebb lenne. Az unokáink itt szállnak meg, ha utaznak tovább a tengerpartra. Mindent összevetve itt lassabban öregszünk, mint Finnországban. Hosszabb a nyár, tovább tudunk dolgozni a kertben, a szőlőben, a munka pedig fiatalon és egészségesen tart.”
A domb tetején fúj a szél, pazar a kilátás a zöldellő lankákra, fegyelmezetten sorakoznak a szőlőtőkék. A szomszédban nagyot kukorékol a kakas. „Hát ez az! – sóhajt Pekka. – Ilyet Finnországban már nem hallani. Túlságosan fejlett minden. Talán a természetközeliség miatt érzem itt annyira jól magam.”
Szeptemberben gőzgombóc!
A geresdlaki gőzgombóc sváb specialitás, nem az édes változat. Minden év szeptemberében tartják a Gőzgombóc fesztivált, ilyenkor hat-hétezer ember is tolong a hétszázötven lakót számláló település utcáin. Már most is befutott egy csomó foglalás, ilyenkor Pécsváradtól Mohácsig minden tele van.
Fotó: Ambrus Marcsi
