A cikk eredetileg 2013-ban jelent meg a Meglepetés magazinban.
Hosszú a sor Alsószentmártonban, a polgármesteri hivatal előtt. Hó vége van, megjött a segély. A faluból kátyúkkal tűzdelt, másfél kilométeres, poros földút vezet a Tótok földjére. Ott egy öreg gesztenyefa ad árnyékot a kilencven éve felállított keresztnek, amin ütött-kopott Jézus-szobor feszül. Lábánál tobozból és rózsaszínű művirágból készült koszorú díszeleg. Jobbra kukorica zöldell, balra a tarlón nyuszik ugrálnak. Ez hát a jelenések helye.
Évek óta él a legenda
Aki elmélkedni, meditálni akar távol a világ zajától, itt aztán nyugodtan megteheti. Nem is könnyű a kijutás, azt mondják, a többség gyalog vagy biciklivel, esetleg kerekes székkel indul el a faluból, csak a bátrabbak vállalkoznak kocsival a tengelytörő túrára.
„Pedig jönnének ide nagy busszal is, de kegyetlenül rázós az út – fakad ki dr. Tamás Gábor, Alsószentmárton jegyzője. – Három éve tartja magát a legenda, amikor egy helybéli fiú, a szerelmi bánatban szenvedő Miroszláv gyerek horgászni ment a falu melletti Borosdráva tóhoz. Útban hazafelé megállt az 1923-ban felállított keresztnél. Lehajtott fejjel, könnyes szemmel fohászkodott, hogy kedvese visszafogadja, majd az ima végén felnézett az égre, ahol fénylő kereszt jelent meg előtte. Hazaérve elmesélte a különös esetet a faluban, amit az emberek hittek is, meg nem is. De azért néhányan kimentek a határba, ők is szembesültek a jelenéssel. Aki elmondott egy imát a kereszt tövében, az előtt ugyanolyan fénylő kereszt jelent meg, amilyet Miroszláv látott. Sokan úgy vélték, csoda történt ott. Varázslat.”
Csodakereszt a határban
A különös hír hamar szárnyra kapott. Szerbiából, Romániából, Németországból és Amerikából is érkeztek beteg, gyógyulásért fohászkodó emberek. Ezt már Vass Péter polgármestertől tudjuk, aki állítja: egy román tanárt személyesen kísért ki a határba. És döbbenten látta, amint a pedagógus megpillantva a csodakeresztet, megállíthatatlan zokogásban tört ki. Hogy mi váltotta ki a román férfi érzelmi kitörését, örök rejtély maradt, soha nem árulta el neki. „Itt lakik a falunkban a Jovanovics Péter.
Aki agyvérzést kapott, megbénult, őt kerekes székben vitte ki a felesége a Tótok földjére. Péter imádkozás közben rátette a kezét a keresztre, három hónappal később már vígan biciklizett a faluban. Ennek okára még a háziorvos sem tudott magyarázatot adni. Na, ezután állíttattam én fel a padokat a kereszt köré, hogy aki imádkozni, fohászkodni akar, mégse a porban térdeljen.”
A falu vezetői is hisznek a kereszt csodatévő erejében. Kegyhellyé szeretnék nyilváníttatni a helyet, ehhez hamarosan felveszik az egyházzal a kapcsolatot. Azt tervezik, pályázati pénzből leaszfaltozzák az odavezető utat, egész a horvát határig, ahonnan akár biciklivel is át lehet majd karikázni a szentmártoni kereszthez.
Felvirágzik a falu
„Jól jön majd az 1200 lelket számláló falunknak az idegenforgalom fellendülése – tervezget a polgármester. – Majdnem 500 gyerekünk a szomszéd településen tanul, az alsósokat visszahoznánk az üres iskolaépületbe. A kereszt közelébe fizetős parkolót építünk, Szentmártonban biciklikölcsönzőt nyitnánk. Aki vállalkozni akar, lovas fogattal taxizhatja majd a csodaváró turistákat. Hogy merre lakik a Jovanovics Péter? Elmagyarázom, de nem fog nyilatkozni. Mintha röstellné, hogy járni tud, hogy javult az állapota. És Miroszláv is tartja magát a némasági fogadalomhoz, igaz, hozzá nem is ment vissza a kedvese.” Kíváncsian kopogunk be Péterhez, a falu élő reklámjához. De felesége, Anna asszony nem enged be. Mint mondja, a fiai nem örülnének a riportnak.
„6 éve, hogy leszázalékolták az uramat. Reggel felébredt, teljesen lebénult. Agyvérzést kapott, egy lépést sem tudott tenni. Kerekes székbe került – magyarázza a kerítés túloldaláról az asszony. – Mit mondanak a faluban? Hogy az én uram járni tud? És látták, amikor biciklizik? Hát ez igaz, tud már biciklizni, de nehezen. És ha gyalogol, fáj neki a mozgás. Nem gyógyult még meg. Persze, elvittük a csodakereszthez, ahol hosszan imádkozott a gyógyulásáért. Magam is fohászkodtam. Az ő rokkantnyugdíjából élünk, ha az nem lenne, éhen halnánk.”
Angyal jelent meg
Kriszta és barátnője, az elektromos kocsiban ülő Edit nem titkolja, mindketten elmentek már többször is a csodatévő kereszthez. Kriszta a szeme javulásért imádkozott, Edit pedig azért, hogy szaladni tudjon.
„Az egyik szememmel rosszul látok, de a másiknak nincs baja – magyarázza mosolyogva Kriszta. – Hosszan imádkoztam a kegyhelynél, legutóbb, amikor kinyitottam a szememet, egy angyalkát láttam a kereszt mellett. Lehet, több imára lesz szükség a gyógyuláshoz, de türelmes vagyok. Hiszek abban, hogy megjavul a látásom.”
Fotó: archív
