Mikor megérkezünk, rögtön mutatja is a háza előtt legalább négyméteres magasságban nyíló, hatalmas vörös szirmokat és az éppen csak megjelent kicsi banángyerekeket. „Végre virágzik a kék banán!” – lelkendezik Magyar Bálint, a siófoki Pálma- és banánkert tulajdonosa.
„Vaníliaízű lesz, már látni a kis banánokat. Először zöld a termés, aztán egyre kékebb, és amikor beérett, megsárgul. Minden virágszirom alatt 12-20 banán bújik meg, és növekszik szépen, napról napra. Lesz vagy 30-35 kg termés, a gyönyörű szirom pedig leesik.”
Bálint kertjében nem olyan banán nyílik, amit a boltok polcain megvehetünk.
„Huszonöt-harmincféle banánom van, köztük ehető és díszbanán-fajták
– mondja. – Van például csíkos, aminek az az érdekessége, hogy amilyen csíkos a levele, olyan csíkos lesz a termése is. A kék banánnal együtt nagyon finomak, úgy szoktam mondani, hogy ezek prémium banánok, vékony a héjuk, mint egy falevél. Hiába szeretnénk, ezeket nem lehetne kontinensek között szállítani, mert tönkremennének. A húsuk lágyabb, krémesebb, vaníliás ízű, de azért beléjük lehet harapni.
A látogatók sokszor tréfálkoznak a citrom ízű banánnal, a Metro régi slágerével, de olyan nem létezik.
Van viszont Red Dacca, azaz piros banán, annak is nagyon jó az íze.”
Télen a mínuszokat is bírják
Az 1100 négyzetméteres pálma- és banánkert olyan, mint egy komoly arborétum. Ingyen látogatható, körbejárható, és Bálint szívesen mesél, mutogat, magyaráz, de ha véletlenül nem lenne erre ideje, földbe szúrt kis műanyag táblákat rendszeresített, ezeken ad információt a növényekről, elsősorban a nevükről és a hidegtűrésükről.
Bármennyire meglepő, a pálmák nemcsak a forróságot viselik el, megmaradnak mínusz hat fokban is, igaz, akkor már be kell csomagolni őket, de van, amelyik mínusz tizenkét vagy tizennyolc fokot is bír takarás nélkül. Manapság pedig már nálunk sem olyan hidegek a telek, mint régen. A leírások közvetlenek és szórakoztatóak. Például:
„A pálmaliliom igazi golyóálló növény, bírja a szárazságot és a tűző napot.”
A táblákról tudhatjuk meg, melyik a vörös abesszin banán, a Musa Nono pink banán, a Mexikói Washington pálma, a Yucca rostrata, vagyis pálmaliliom, a Kanári datolyapálma vagy a kínai legyezőpálma. Néha negyven-ötven fős csoportok is jönnek. A kert közepén áll a 20-24 éves hatalmas kanári datolyapálma. Akik meglátják, elájulnak a gyönyörűségtől, aztán gyorsan csinálnak néhány szelfit.
„Még nincs teljes pompájában a kert, ahhoz még várni kell kicsit. Idén különben is minden más volt. Májusban négy fokokat mértem hajnalban, nem emlékszem rá, mikor volt utoljára ilyen hideg tavasz – panaszolja Bálint. – Néhány 250 kilós nagy banán a sok esőtől és a hidegtől elrohadt, és kidőlt a földből. Általában december közepéig csomagoljuk be a nem télálló növényeket, és február elején csomagoljuk ki őket, 20-22 fokban. Idén márciusban kezdtünk kicsomagolni, mivel hűvös volt, de inkább ne tettük volna!”
Siófokon kék, piros és csíkos banán is terem: trópusi esőerdőt csinált a kertjéből Bálint
Ez is érdekelhet
Hetente háromméteres levelek
A kert mélyén kis tó, hangulatos híd:
„Ilyenkor, júniusban már dzsungel szokott ott kialakulni, a nyár derekán pedig egy Costa Rica-i esőerdőben találhatjuk magunkat öt és fél méter magas banánokkal körülvéve – meséli Bálint. – Hetente három-méteres leveleket hoznak. Magamról annyit, hogy dísznövénykertészeti iskolát végeztem, mindig is a növények meg az állatok foglalkoztattak, de régebben a banánok helyett inkább az orchideák és a pálmák voltak az érdeklődésem homlokterében.
Aztán a banánok lenyűgöztek a sebességükkel – hogy milyen gyorsan növekednek és milyen látványosak –, orchideát pedig már minden plázában lehet kapni. Ezt a kertészetet négy éve hoztam létre, akkor költöztünk ide a hétéves kislányommal, Miruval. Tizennégy-tizennyolc éve foglalkozom eladással. Az egészet a kék banánok indították el. Amikor beszereztem az első példányokat Thaiföldről, három tövet rendeltem, mind a három szétfagyva, összefeketedve, puhára löttyedve érkezett. Teljesen el voltam keseredve.
De mind a három kihajtott egy hónap múlva! Strapabíró fajta, ettől lett nagy sláger, meg a finom íze miatt. Amikor az emberek látták a neten, hogy nálam kapható, írtak, hogy vennének, most meg már ott tartunk, hogy amikor jönnek a látogatók, amit csak meglátnak, mindent szeretnének.”
Éjjel is átnézi a növényeket
„Szeretetből csinálom mindezt – állítja Bálint. – Hobbinak indult, hivatás és megélhetés lett belőle. Imádom az egészet, még éjjel is, ha a kislányom már alszik, kimegyek a kertbe elemlámpával, és átnézem a növényeket. Hiába van délután 5-ig a nyitvatartási idő, még este 7-kor, 8-kor is jönnek látogatók, mert tudják, hogy jöhetnek. Tavaly akkorára nőttek a banánok, hogy nyár végén a 11 fokú létra tetején állva még fölöttem voltak a többméteres levelek.
A banánok Thaiföldről és Indonéziából érkeznek hozzám. Gyümölcsöt nem árulok, csak a növényeket, de idén megígértem, hogy akik vásároltak a prémium banánokból, azok kaphatnak kóstolót. A pálmák közül a legfinomabb a kocsonyapálma termése, az íze a mangó és az ananász keverékéhez hasonlítható. A látogatók, ha megízlelik, azonnal el is akarják vinni a fát. Azért járnak vissza, mert látják a növények szeretetét és a szakértelmet.”
„Nem az a lényeg, hogy egy pálmával többet eladjak, hanem az, hogy aki megveszi, évek múlva is gyönyörködhessen benne.”
Bálintnak sikerült megszereznie a közelben egy nagyobb területet. Ott lesznek a nagy pálmák, a mostani kertben, a családi háznál pedig a kisebbek.
Gondosan válogat
Bálint a különleges növények mellett korábban cápákkal foglalkozott. Együtt úszkált velük a medencében egy régi Cápa-show-ban, a 90-es évek végén. Búvárkodott is. Minden a természethez kapcsolódik az életében: a sport, a búvárkodás, a növények szeretete.
Kilenc évig közép-hosszútávú futó volt, bejárta a fél világot a versenyekkel. Most évente kétszer Olaszországba, Spanyolországba, a Kanári-szigetekre jár vásárolni. „Szeptemberben vagy októberben a pálmaültetvényeken kiválogatom és megjelölöm a növényeket, majd tavasszal visszamegyek megnézni, hogy egészségesek maradtak-e, mielőtt a kamionokra pakolnák őket.”
Fotó: Ambrus Marcsi
