…hogy kimozdulunk a szűk környezetünkből. Mint ahogy nagyon sok minden, az utazás iránti szerelem is a gyerekkoromból indult, édesapámnak köszönhetően. Abban a kis faluban, ahol éltünk, nekünk volt először autónk, és szerencsére apukám nem csak a munkájához használta. Sokat kirándultunk, mondhatnám, körbejártuk az országot, sőt még Csehszlovákiába és Romániába is eljutott unk, ami akkor bizony nagy szó volt.
A főiskolai évek alatt elvégeztem egy idegenvezető-képzőt, és ennek köszönhetően sokat vitt em csoportokat a környező országokba: a Szovjetunióba, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Bulgáriába. Később sem volt megállás. Újabb és újabb úticélokat tűztem ki magamnak, évek múltán pedig, ahova csak lehetett, elvittem a lányaimat is.
Hogy mit szeretek legjobban a külföldi utazásokban, azonkívül, hogy más kultúrákba pillanthatok bele?
A szabadság érzését. Amikor mindent itthon tudok hagyni, amikor beleolvadhatok abba a világba, ahol éppen vagyok, alkalmazkodva, elfogadva a különbségeket, a szokatlant is. Lehet, hogy valaki kicsit irigykedve olvassa most ezeket a sorokat. Pedig utazni bárki utazhat! Nem kell a Föld távoli pontját kitűzni célul, szerintem az a legffontosabb, hogy kilépjünk a szűk környezetünkből, a megszokott hétköznapokból. Hogy ne kényelmesedjünk bele az életünkbe! Nem kell messzire menni, Magyarország rengeteg szépséget rejt, van mit megnézni, felfedezni. Hadd hozzam követendő példának az egyik, már nyugdíjas jó barátnőmet, aki még nálam is többet van úton – itt hon.
Ingyen utazik, betesz a táskájába két-három szendvicset, meg két szem almát, és indul is. Nem egyszer előfordul, hogy csörög a telefonom, és bejelentkezik Sopronból, máskor Pécsről vagy Szegedről. De Budapesten – ahol él – is mindig úton van, hol egy kiállítás megnyitójára megy, máskor könyvbemutatóra, vagy a színházak ingyenes főpróbájára ül be. Mert aki szeret utazni, az megtalálja magának az úti célt, akár itthon, akár nagyvilágban.
Nos, így is tölthetjük a nyugdíjas éveinket!
Szeretettel: Judit
(Kiemelt kép: Olajos Piroska)
