Negyedik férjével él Ungár Anikó: Ő a tökéletes társam

Az a fajta nő, aki sosem fél változtatni azért, hogy teljesnek érezze magát. Így van ez akár a hivatásáról, a magánéletéről vagy a frizurájáról van szó. „Természetemből adódóan úgy megyek neki mindennek, hogy nincs lehetetlen, ami pedig mégis az, azt nem szabad kierőszakolni – vallja Ungár Anikó. – Fiatal koromtól arra treníroztam magam, ha valami nem sikerül, annak nem is kell megtörténnie. Ami a miénk, az mindig ránk talál. Így van ez az emberi kapcsolatokkal is. Ha gondolkodnom kell azon, hogy valami jó vagy rossz nekem, okosabb továbbállni. Ezt mindig a zsi­gereimben éreztem, ezért is váltam el többször.”

Merész lépés: rövid haj és rádió

Sosem maradt benne olyan kapcsolatban, ami számára már nem volt jó. „Túl értékes az élet ötven-, hatvan-, de hetvenévesen is ahhoz, hogy ne minden napja ünnep legyen. Most a negyedik férjemmel élek, és remekül érzem magam. Egymás tükrében, egymásnak tökéletesek vagyunk, de ha azt vallom, mint sokan mások, hogy maradjunk együtt valakivel csak azért, mert már olyan régen tart a kapcsolatunk, akkor talán én is megkeseredett lennék. Az én titkom, hogy kívül-belül nyitott vagyok a megújulásra, ez az, ami energikusan tart.”

Anikó sosem gondolta volna, hogy egy nap műsort is készít, ma mégis ez az egyik legkedvesebb feladata. A Rádió Bézs stúdiójában beszélget olyan emberekkel, akik más országban születtek, de itt élik az életüket, és ezzel értéket hoztak hozzánk.

„Érdekes emberekkel találkozom. Motiválnak ezek a különleges sorsok, hiszen őket látva gazdagabbá válik a kultúránk, színesebbé a világunk. A riporteri szerepkör is része a megújulásomnak, ami nagyjából azzal kezdődött, hogy az évtizedek óta hosszú loboncomat háromcentisre vágattam. Úgy éreztem, már nem tartozik hozzám, nem az enyém. Merész vállalkozás volt, de azóta is imádom, hogy rövidebb, mint azelőtt, és amikor a tükörbe nézek, elégedetten jelentem ki: igen, most ez vagyok én”.

Az anyaságot választotta

A népszerű bűvésznő korábban rengeteget élt külföldön. Las Vegasba is többször eljutott, ahol olyannyira kedvelt volt, hogy többéves szerződést ajánlottak neki, ő azonban a család mellett döntött.

„Akkor voltam 35 éves, és minden vágyam egy kisbaba volt. El sem tudtam képzelni, hogy ne tapasztaljam meg az anyaság csodáját, így hát nem írtam alá a szerződést, és hazatértem Magyarországra. A fiam, Gábor azonban váratott magára. Mindez persze nem véletlen. Éppen neki, éppen akkor kellett érkeznie, amikor 40 éves lettem. Teljesen feloldódtam az anyaságban. Én, aki addig mindig csak a bűvészetemmel, a külsőmmel, a kondíciómmal foglalkoztam, attól kezdve mindent annak rendeltem alá, hogy Gábornak jó legyen. Sajnos az édesapja tragikusan hamar elment, ennek ellenére igyekeztem a fiamnak mindent megadni. Drága édesanyám, aki 104 esztendős koráig velünk volt és csodás egészségnek örvendett, hatalmas segítséget jelentett. Arra törekedtem, hogy úgy neveljem Gábort, ahogyan a szüleim engem. A legfontosabb az volt számomra, hogy a fiam szabad lelkű ember legyen, és azzal foglalkozzon, amit ő szeretne. Anyu gyakran mondogatta: kislányom, ez a gyerek pont olyan kis izgő-mozgó, folyton mókázó bohóc, amilyen te voltál annak idején. El is fogadtam rezzenéstelen arccal, hogy színész lesz belőle, még akkor is, ha ez nem könnyű kenyér” – mesél a fiá­ról, Baronits Gáborról.

Az életkor csak egy szám

Anikó úgy véli, nem mindegy, mit engedünk be az életünkbe. Szerinte, ha leginkább azokra a dolgokra és emberekre vagyunk nyitottak, akik jót tesznek nekünk, konzerválhatjuk a lelkünket.

„Furcsa érzés volt betölteni a hetvenet. Talán akkor éreztem át igazán, most már az életem nagy részét leéltem, de ez nem úgy hatott rám, hogy elszomorodtam. Sokkal inkább azt éreztem, minden nap játék és ajándék, annak kell lennie, hogy minél több csodát felfedezhessek a világban. Tevékenyen élem a napjaimat. Fellépek, rádióműsort készítek, vezetem a háztartást. A férjemmel kettőnknek összesen öt gyerekünk van, akik ugyan már felnőttek, de szeretetteljes hálót képeznek körülöttünk, mindig öröm, ha jönnek, vagy mi megyünk hozzájuk. Imádok tornázni, és sokat vagyok a szabadban, amihez a kutyám remek partner. Odafigyelek az étkezésemre is, a nyers vegán konyha híve vagyok. Úgy élek, hogy az életkorom, a 73 év csak egy szám, és nem kell valamilyen ezzel járó normának megfelelnem. Minden egyes napnak örülök, és a családom segítségével tökéletes harmóniában vagyok.”

Kiemelt kép: Pintér Márta