„Nálunk nem szenteste van, hanem szentreggel – árulja el Haumann Petra. – Én éjjel, míg a lányaim alszanak, teszek-veszek, dekorálok, és reggel a kiscsengő csilingelésére ébrednek. Ezután az egész nap rendelkezésünkre áll. A valódi ünnep számomra nem a külsőségekből, hanem az önfeledt együttlétből tevődik össze. Előfordul, hogy ilyenkor egész nap pizsamában bolondozunk. Nincs kőbe vésett karácsonyi menü sem. Megkérdezem tőlük, mit kívánnak, és volt már, hogy azt válaszolták, krumplis tésztát, én pedig megfőztem, és az lett a karácsonyi vacsora. Az ajándékozás kérdését sem gondoljuk túl. Megbeszéljük, ki mit szeretne, és – normális anyagi keretek között – igyekszünk teljesíteni. Nagyobb gyerekeknél, akik már ismerik a saját vágyaikat, azzal sincs baj, ha átadunk egy üdvözlőlapot, és ráírjuk az összeget, hogy részünkről ennyit költhet arra, amit szeretne. Fontos, hogy a karácsonyban ne a saját álmaink után fussunk, és az után, hogyan kellene kinéznie a tökéletes ünnepnek. Vegyük észre, hogy mire vágynak a szeretteink!”
Horváth Lili: Őrzi a varázslatot a kislányának
A színésznőnek három gyereke van, két kamaszfiú és egy nyolcéves kislány. Lili elárulta, Dorkának még tartja a karácsonyi varázslatot. Ahogyan régen a fiúkkal, most a lányával ketten díszítik a lakást, fenyőágakból koszorút készítenek, és lelkesen bontogatják az adventi naptárt. „Nálunk gyerekkorom óta jövős-menős a karácsonyeste, hogy minél több közeli rokonnal találkozhassunk, a saját gyerekeim is ezt szokták meg. A családi hagyomány szerint mindig a legkisebb gyerek, így most Dorka osztja ki a fa alól az ajándékokat. Régen én szavaltam a fenyő mellett, most ő fog énekelni. Nálunk nem az ünnepi étkezésen, az ajándékokon, hanem az együttléten van a hangsúly. Szeretném, ha a gyerekeim felnőttként ezt a szemléletet vinnék tovább.”
Az anyaság ötven árnyalata
A Tallós Rita által rendezett Anyád kínja című vacsoraszínházi előadást az Orfeumban játsszák. Főszereplője a négy színésznő. A darab titka, hogy nemcsak az anyaság szépségeit hangsúlyozza, hanem életszerű képet fest a kisgyermekes nők hétköznapjairól, görbe tükröt tart a sokszor babarózsaszínre torzított valóság elé. A férfiak is szívesen nézik meg párjaikkal az előadást, mert kiderül számukra, mi történik anyával a négy fal között, míg ők dolgoznak.
Kisfalvi Krisztina: A retró díszeket szereti
A színésznő az ünnepi készülődés híve, nagyon szeret meleg hangulatot teremteni. „Ebben az örökösen rohanó világban a közösen eltöltött idő az, ami alaposan felértékelődött – mondja Kisfalvi Krisztina. – Hogy ez igazán meghitt lehessen, én a díszítést már hetekkel karácsony előtt elkezdem, ezzel hangulatba hozom magamat és a környezetemet. Nagy becsben tartom a retró díszeket, de évről évre találok valami új darabot is. Ebben az időszakban örömmel sütök-főzök. Egyszer mi megyünk a rokonokhoz, máskor ők jönnek hozzánk, nincs megállás. Karácsony környékén lesz néhány színházi előadásom, de a szinkronstúdiók többnyire bezárnak ilyenkor, így szinte minden időmet a szeretteimmel tölthetem.”
Oszter Alexandra: Ilyenkor szabad egy kicsit csalni
A színésznő elárulta, a nagymamája elvesztése és édesanyja tehermentesítése miatt egy ideje ő a családi karácsony szervezője és főszakácsa. „Néhány éve átvettem anyukámtól a sütés-főzést, megtanultam a zserbó és a mézeskalács készítését. Diósjenőn ünneplünk együtt a párom, a fiam és a tágabb család. A tavalyi karácsonyunk az első volt édesapám és a nagymamám nélkül, ezért nem lehetett felhőtlen. Abban bízom, az idei már az lesz, mindent megteszek azért, hogy jól érezzük magunkat. Várom a pillanatot, amikor összegyűlünk csillagszórókkal a fa körül, és felcsendül a Mennyből az angyal, aztán jöhet az ajándékátadás, majd az ünnepi vacsora. A párom halászlét készít, én kacsát és pulykát sütök. Eldöntöttem, hogy a bejgliből az inzulin-rezisztenciám ellenére is enni fogok. Karácsonykor lehet egy kicsit csalni, és nem szabad kihagyni a finomságokat.”
Fotó: Forgács Bea
