Így él most az ország kedvenc geológusa, a 87 éves Juhász Árpád: „A vágyam, hogy ne veszítsem el az erőnlétemet”

Laikus szemlélő talán elhanyagoltnak látja a telkét, de valójában tiszta és friss levegőt adnak az égig érő fák.

„Évtizedekkel ezelőtt, a két kezemmel ültettem ezeket a fenyőket és hársfákat, mostanra a 13-15 méter magasságot is elérik. A lombkoronák a forró nyári napokon hűtik az otthonomat, télen pedig hőszigetelők” – mondja dr. Juhász Árpád. A nagy tudású és világot járt geológus a hazai természettudományos ismeretterjesztés legjelentősebb alakja, nemzedékek nőttek fel az előadásain, a könyvein és a tévéműso­rain. Többek között a Másfélmillió lépés Magyarországon televíziós sorozatban és a Deltában is szerepelt.

Nyolc évtized alatt 109 országban járt

A professzor a mai napig rendkívül tevékeny és mindennap dolgozik. „Jelenlegi fő feladatom a TV2 műsorainak teletexten történő feliratozása a siketek és nagyothallók számára. Egy tízfős informatikai csapatot vezetek. Itthonról végzem a munkámat, ami reggel hat óra körül kezdődik. Ezenkívül a Kossuth Rádióban és a Katolikus Rádióban is van ismeretterjesztő műsorom. Szabadidőmben egy interjú­kötetet írok magyar származású, Amerikában élő tudósokról. Szellemileg friss, fizikálisan aktív vagyok. Csak a lábaim vacakolnak, a korábbi sportsérüléseim, síbaleseteim miatt már nem százszázalékosak, túrabot segítségével kirándulok” – árulja el.

Hétvégenként a két vele egykorú barátjával járja Magyarország legszebb tájait. „80 éves koromig 109 országot kerestem fel, most már inkább csak belföldön és a szomszédos hegyekben, az Alpokban, a Magas-Tátrában túrázom.”

A gyerekeinek és az unokái­nak is átadta a természet szeretetét. Két házasságából két lánya született. „A nagyobbik gyermekemnek, Beának természetjáró vállalkozása van, a kisebbik, Kati lányom egy ökofalu létrehozásán dolgozik. Környezetvédelemből diplomázott, a Pilisben él a családjával. Igyekeztem jó férj és édesapa lenni, bár igaz, hogy fiatalabb éveimben rengeteg időt töltöttem külföldön, nyughatatlan természet voltam. Érdekeltek a gleccserek, a hegyek, a tengerek, a vulkánok, saját szememmel akartam látni őket. Felmásztam a Himalájára, többször elutaztam Izlandra, bejártam az Egyesült Államok nemzeti parkjait, Afrikában pedig a bennszülöttek olyan szinten a bizalmukba fogadtak, hogy Babunak hívtak, ami magyarul nagypapát jelent” – meséli az élményeit.

Nem bírták a távházasságot

Az ország Árpi bácsija már huszonöt éve egyedül él. „Az első feleségem nem volt olyan fizikai állapotban, hogy együtt mehessünk kirándulni, így a közös érdeklődés hiánya miatt 13 év után elváltunk. Nem akartam újból megnősülni, de egy hegymászó expedíción beleszerettem egy korábbi egyetemi tanítványomba. Összeházasodtunk, és sokáig együtt jártuk a világot. Később a második feleségem huzamosabb ideig külföldön dolgozott. Egy évet Ameriká­ban, egy évet Angliában. A tartós távollétek nem kedveztek a házasságunknak, 17 év után szétmentünk. Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal, mert feltalálom magam, sok barátom, ismerősöm van. A születésnapomat is minden évben megtartom. Tavaly júniusban a Kecskehegyen jöttünk össze, tábortűz mellett énekeltünk, gitároztunk, beszélgettünk. Szeretem a jó társaságot, az értelmes embereket, akiktől lehet tanulni.”

Kóborló Farkasnak hívják a barátai

Juhász Árpád édesapja 87 éves koráig élt, édesanyja sajnos csak hetvenig. „A napokban gondoltam arra, hogy az édesapám annyi idősen halt meg, amennyi most én vagyok. Ha tetszik, ha nem, az elmúlással nekem is szembe kell néznem. Bányászcsaládból származom, jó fizikumot örököltem. Fiatalon kajakoztam, cselgáncsoztam. Kissrácként cserkész voltam, később a gyerekkori barátaimmal indián törzset alapítottunk. Megkaptam a Kóborló Farkas becenevet, ezt a mai napig büszkén viselem. Sátorban aludtunk, és sokat kirándultunk, így fokozatosan megismertük és megszerettük a természetet. A vágyam, hogy ne veszítsem el az erőnlétemet, mert minden korban meg kell találni azt, ami örömöt ad. Számomra a munka, a kirándulás és a család az örömforrás. Jóllehet a lányaim távol élnek tőlem, az ország különböző pontjain, de nagyon jó a kapcsolatunk. Beával most vasárnap is találkozom, ő, mint említettem, túravezető, és megbeszéltük, hogy én is odamegyek a Makovecz Imre-kilátóhoz, tartok egy rövid előadást a kirándulócsoport számára. Bármerre járok az országban, érzem az emberek szeretetét, bizalmát. Jó lenne ezt sokáig megőrizni. Millió tervem van. Nem vagyok akaraterő és ambíció híján. Szerintem ez a két dolog kell a sikeres és boldog élethez. Ha jó egészség is társul hozzá, akkor nem lehet okunk panaszra” – mondja a 87 éves szaktekintély.

fotó: Pintér Márta, Privát, Fortepan