A cikk eredetileg 2013-ban jelent meg a Meglepetés Magazinban. Akkor arról kérdeztük a színművészt, mit tesz másként, vagy éppen ugyanúgy, mint az édesapja, Imre.
Izgalmas feljegyzéseket írt
„Apám saját kedvtelésre írogatott. Gyakran előveszem a fiókból a feljegyzéseit, mert izgalmas olvasni. Pontos korképet ad a múltról. Az írói vénát tőle örökölhettem: eddig hét könyvem jelent meg. Reklám nélkül is szép sikerük volt, aminek nagyon örülök.”
Más történetét hallgatta
„Apám befogadó típusú ember volt. A társaságban inkább mások történeteit hallgatta, ő maga nem szeretett viccet mesélni vagy szórakoztatni. Lévén, hogy színész vagyok, számomra nem okoz gondot a szereplés. Nem zavar, ha középpontban kell lennem, és minden szempár rám szegeződik.”
Fekete öves karatés
„Apám alacsony termetű, de széles vállú férfi volt. Én sem nőttem túl magasra, ám sportos vagyok. Fekete karateövem van, amit fiatalon szereztem meg. 68 évesen is rendszeresen végzem a karategyakorlatokat, mert segít az izomzatot megtartani. Ebben a korban már vigyázni kell arra, hogy az embernek ne ereszkedjen meg a pocakja.”
Pereket tárgyalt
„Édesapám a Somogy megyei Patosfán született, paraszti családba. A szüleinek fontos volt, hogy tanuljon, így joghallgató lett. Tanulmányait az I. világháború előtt kezdte, diploma után Pécsre került polgári bírónak. Később Nagyváradon dolgozott, de a II. világháború után kettétört a karrierje. Csepelen segédmunkás, majd egy sportklub szertárosa lett. Később elismerték, hogy méltatlanul bántak vele, és visszahelyezték a fővárosi bíróságra. Mivel nagy tekintélyű bíró volt, legendás perek fűződnek a nevéhez. “
„Négy gyereke volt, nekem három”
„Apámnak négy gyereke született, és nagyon fontosnak tartotta a családi összetartást. Szeretetben éltünk és élek én is a gyerekeimmel. Nekem két lányom és egy fiam van. Sajnos már kirepültek a családi fészekből. A legkisebb,
a 23 éves Viktor nemzetközi jogot tanul Hollandiában. A családunkban ő az, aki édesapám nyomdokait követve jogi pályára megy.”
„Könnyes szemmel nézett”
„Támogatta, hogy színész legyek, izgalommal figyelte, hogy merre haladok a pályán. Szerencsére népszerű lettem. A Jó estét nyár, jó estét szerelem vagy az Egy óra múlva itt vagyok sikere boldogsággal töltötte el. A színházban is megnézett, az első sorban ült, mert szerette, ahogyan játszom. Hiányzik, hogy már nem láthatom az előadásaimon.”
„Arra tanított, hogy mindig az egyenes utat válasszam, akkor is, ha az fájdalommal jár. A legjellemzőbb rá, hogy az embertelenségben is ember maradt.”
