Jávor Pál: Eszes és udvarias
A 30-as években a nők olyan férfiról álmodoztak, aki a harmincas éveit tapossa, és jó egzisztenciával rendelkezik: grófként, ügyvédként vagy gyárosként éli mindennapjait. Jávor Pál éppen ezt a típust testesítette meg a filmekben: nagyvonalú, udvarias, eszes, és az is belefért, ha kártyázott vagy ivott néha. Mi volt a titka? Épp úgy játszott, ahogy élt.
Sárdy János: Jókedve volt a szexepilje
A 40-es években, a háború alatt és után egy ország dalolta Sárdy dalait, János vitézként és a Mágnás Miska című film Baracs mérnökeként hamar belopta magát a hölgyek szívébe. Senkit nem érdekelt, hogy tájszólásban beszél, inkább irigyelték állandó jókedvéért, mosolyáért, hisz talán erre volt a legnagyobb szükség akkoriban.
Darvas Iván: Nemes vonások
Az 50-es években a filmek hősei az élmunkás férfiak, a dolgos nők és a szocialista brigádok voltak. Egy szőke, karcsú, halk szavú fiatalember nem illett a sorba: Darvas Iván. Arisztokratikus vonásai miatt bármelyik hollywoodi sztárral felvehette volna a versenyt, de elképzelhetetlen lett volna olyan propagandafilmekben, mint az Állami áruház. A Liliomfiban viszont maga volt a tökély.
Sinkovits Imre: Az a hang, az a kisugárzás
A 60-as évek egyik uralkodó színésze volt. Egyszer rideg, máskor szenvedélyes, elvhű, okos, máskor kissé bugyuta karaktereket alakított. Emlékszünk rá a Tizedes meg a többiek, az Isten hozta, őrnagy úr! című filmekből, és feledhetetlen Dobó István-alakítására az Egri csillagokban. Nemcsak a kisugárzása, de a hangja is mindenkit megborzongatott.
Révész Sándor: A lázadó rosszfiú
A 70-es években taroltak a Ki mit tud? és a Táncfesztivál énekesei. Aradszky László, Koós János, Máté Péter dalait énekelte az ország, a művelődési házakba alig fért be a közönség. A szerelemről énekeltek, öltönyben, jól fésült frizurával, de közben már megjelentek a csibész rosszfiúk is, akik farmert hordtak, hajuk a vállukig ért, és nem csak a legnemesebb érzésről daloltak. A kor egyik legnagyobb bálványa Révész Sándor lett, aki a ’72-es Ki mit tud?-on robbant be új stílusával és különleges hangjával.
Cserhalmi György: Igazi macsó
A 80-as évek ideálja szőke, kékszemű volt, farmert hordott, a haja is hosszabb, de helyt állt a mindennapokban. Olykor lázadt, máskor alkalmazkodott. És persze igazi macsó volt! Olyan, mint a filmek tucatjaiban szereplő Cserhalmi, aki vagány stílusával kiemelkedett a tömegből, és meghatározta az egész évtizedet.
Kásás Tamás: Az ellenállhatatlan
A 90-es években a sikeres, vonzó, sportos férfiaké volt a terep. Ha ráadásul olimpiai és világbajnok is volt valaki, mint Kásás Tamás, nyert ügye volt a szebbik nemnél. Széles váll, kék szemek, kócos haj, ellenállhatatlan jelenség.
Csányi Sándor: Határozott, de romantikus
A 2000-es években kezdett elvárás lenni, hogy a férfi legyen érzékeny is. Kezelje egyenrangú félként a nőt, ne legyen nyers, inkább határozott. Motorozzon bőrszerelésben, de ha az alkalom úgy kívánja, vegyen fel öltönyt. És legyen romantikus, énekeljen az ablak alatt úgy, mint Csányi tette a Csak szex és semmi más című filmben.
Sebestyén Balázs: Jól egyensúlyoz az életben
A 2010-es évektől kezdve napjaink időszaka a kemény munkáé. Minden azt sugallja, hogy ha teljes erőbedobással küzd az ember, akkor az összes álma teljesülhet a munka frontján és a magánéletben is. Balázs erre az egyik legjobb példa, aki megmászta a rádiós és tévés szamárlétrát, emellett boldog férj és apa. Nem véletlenül választják be a legnépszerűbb médiaarcok közé évek óta.
Szöveg: Szabó Csaba
Képek: Dömötör Csaba, Olajos Piroska, Sajtóklub RTL Klub, Adobestock, Tormai Andor, MTI fotó/Keleti Éva, Várkonyi László, Archív
