Július 29-én rendezik meg az idei, 198. Anna-bált Balatonfüreden, az ország legnagyobb múltú és legpatinásabb eseményét, ami tavaly bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe. A rendezvényt mindig is óriási lakossági és médiafigyelem övezte. Pontosan azóta, amióta 1825. júliusában megválasztották az első bálkirálynőt.
Az elnevezés Szentgyörgyi Horváth Fülöp János nevéhez fűződik, az ő lánya tiszteletére tartották a bált, akinek az öt keresztneve egyike volt az Anna, de mindenki Krisztinaként ismerte. A legenda úgy tartja, hogy ezen az Anna-bálon ismerkedett meg a nagy Ő-vel, Kiss Ernő – akkor még – huszár főhadnaggyal, akivel szerelembe estek, majd házasságot is kötöttek. A húszéves Szentgyörgyi Horváth Krisztina és a hat évvel idősebb férfi házassága mindössze kilenc hónapig tartott. A fiatalasszony a következő évben meghalt, de később közös gyermekük, Ernesztin is hétévesen hunyt el, végül pedig Kiss Ernő altábornagyot végezték ki a vértanúk közt 1849. október 6-án az aradi várban. A tragikus szerelem ellenére 1825 óta minden évben, az Anna-naphoz legközelebbi szombaton megtartják a híres bált.
Sokszor és szívesen látott vendég volt a mulatságon Jókai Mór, Blaha Lujza és Vörösmarty Mihály is. Ám az első világháború után megváltozott a fürdőélet jellege, és ennek köszönhetően az Anna-bálok is veszítettek eredeti jelentőségükből, illetve a két világháború között is visszafogottan, csendesen élt tovább a hagyomány.
25 országból jöttek jelentkezők
1968-ban a Magyar Nemzet Napi Krónika rovatában hírt adtak arról is, hogy a soron következő, 143. Anna-bálra 25 országból érkeztek jelentkező levelek a füredi rendőrséghez. Többek közt Belgiumból, Kanadából, Olaszországból és Ausztriából. Ez is azt mutatja, hogy még mindig nagy presztízsnek számított az elegáns eseményen részt venni és megmérettetni magukat a lányoknak.
A leányfalui majdnem lepipálta
A füredi Anna-bálnak azonban akadtak bőven „kihívói”. Balatonföldváron egyik évben – amikor éppen elmaradt Füreden – annyi táncos gyűlt össze, hogy az újság úgy adott róla számot: „a pesti bálokon is feltűnést keltett volna a nagy bőség”. Akkor a füredi Yacht-klub tagjai testületileg külön hajóztak át a helyszínre, a földvári lányok legnagyobb örömére. Ugyanebben az évben Siófokon és Leányfalun is tartottak Anna-bált. Akkor soha nem látott autótábor verődött össze az eseményt adó vendéglő előtt, és nagy számnak számított Marschalkó Teofil egykori főmixer tevékenysége, akinek koktéljai megtették a hatásukat, és csak pirkadatkor szállingóztak haza a vendégek. Almádiban azonban elmosta az eső a bált, de Lillafüreden annál jobb hangulatban telt az esemény. Rendeztek még Anna-bált Balatonvilágoson, Badacsonyban és Balatonalmádiban is.
Mulatság a hoppon maradtaknak
1958 nyarán történt meg a következő eset: hiába volt óriási a készülődés, díszítették a termeket, készítették a finomságokat, nem jutott mindenkinek jegy az akkori Anna-bálra. A Veszprémi Napló így írt erről akkor: „Fogyott a sör, a bor, az ételek közül pedig a halászlé iránt volt a legnagyobb az érdeklődés. A tánchelyeken szinte zsúfolva voltak a párok: sötét ruhás fiatalemberek és estélyi ruhás leányok.” Még aznap délelőtt is hosszú sorokban álltak az izgatott kislányok és az aggodalmaskodó mamák a füredi Idegenforgalmi Hivatalban, és igyekeztek belépőhöz jutni. Ám amikor nemleges választ kaptak, nem vºltak hajlandók üres kézzel hazamenni. Inkább letelepedtek a szabad székekre, és türelmesen vártak, hátha valaki visszahozza a korábban megváltott jegyét. A legtöbbször persze nem jártak szerencsével, és üres kézzel, lógó orral távoztak a díszes, selyemruhákba öltözött hölgyek.
Ám egy Bence Bandi nevű férfinak, a pedagógusüdülő népszerű lakójának nagyszerű ötlete támadt. Minden szmokingos és báli ruhás, kint rekedt fiatalt meginvitált a közelben található Utasellátó mólócsárdájához, ahol tágas kerthelyiség várta a mulatságra kiéhezett vendégsereget. „A népes társaság helyet foglalt. A zenekar rázendített, és negyedóra múlva olyan ellenbált rögtönöztek a fiatalok, hogy gyönyörűségükben még a part menti békák is üdvkuruttyolást csaptak tiszteletükre. Bence Bandi elemében volt. Éjfél után még szépségversenyt is rendezett. Megválasztották a »Móló-csárda szépét«, sőt a »legszebben táncoló párok« versenyét is megtartották. Kitűnően mulattak kivilágos-kivirradtig, és reggel három óra után tértek csak nyugovóra” – írta az említett Veszprémi Napló.
Gálvölgyi János tette fel a koronát
Jóval később, 1989-ben, a 164. balatonfüredi Anna-bálon Kovács P. József, a népszerű televíziós köszöntette a résztvevőket, majd ezután a Marina Szálló fehér szmokingos alkalmazottjai felszolgálták a magyaros, vegyes ízelítőt, a nemzeti levest, a Wellington-bélszínt és a szivárvány parfét. Kemény Kázmér és zenekara szolgáltatta a talpalávalót, és a hagyományokat követve, éjfél után kihirdették az első három helyezettet. Harmadik lett a 18 éves göteborgi diáklány, Nagy Elizabeth. A 2. helyen végzett a 20 esztendős, közismert műkorcsolyázónő, Téglássy Tamara. Az első pedig az akkor 18 éves tatabányai óvónőképző szakiskola harmadéves tanulója, Sashalmi Szilvia lett. A barackszínű nagyestélyibe öltözött győztesnek Gálvölgyi János színművész tette a fejére a koronát, majd kezébe kapta a ranggal szintén együtt járó írisz almát. De itt még nem ért véget a vigasság. Másnap reggel ötezer ember gyűlt össze a füredi móló környékén, hogy tanúi lehessenek a legszebb lány hagyományos kocsira szállásának.
Mennyibe kerül a részvétel?
Ahogyan régen, ma sem számít olcsó mulatságnak a hagyományos Anna-bál. Az Anna Grand Hotel 8-10 fős asztalaihoz szóló báli belépő egységesen 95 ezer forint, míg a Gyógy téri pavilon 8 személyes asztalaihoz szóló 85 ezer forintba kerül. Aki azonban egyszer is részt vett az elegáns rendezényen, soha nem felejti el a nem mindennapi élményt.
Szöveg: Sinkó Edit
Forrás: Arcanum Digitális Tudástár (Veszprémi Napló, Magyar Nemzet, Színházi Élet, Kisalföld) • Fotó: Olajos Piroska, Mti, Adobestock
