Napjainkban gyakori, hogy a fiatal felnőtt a szülői házban maradva, gyermeki szerepben, munka és családalapítás nélkül éli az életét. Az első gondolat, hogy ez vélhetően az anyagi okok miatt van így, ami gyakran csak fedősztori. Teveliné Horváth Melinda pszichológus és pedagógus szerint, ha egy fiatal minden erejével hárítja magától a felnőtt élet elkezdését, annak a lustaságnál sokkal mélyebb oka van.
„A serdülőkor krízise az identitás-szerepzavar, amikor a tinik önmagukat keresik. Ha ez a személyiségfejlődés egy ponton megreked, áthúzódhat a felnőttkorra is, érzelmi éretlenséget, szaknyelven: Pán Péter-szindrómát okozva.”
Ráadásul ezt a jelenlegi társadalmi helyzet is támogatja, hiszen anyagilag igen kockázatos önálló életbe vágni, sokszor elérhetetlen álomnak tűnik a fészekrakás. Így hát a fiatal bele sem kezd: helyette halmozza a különböző végzettségeket, bulizik, a haverokkal lóg, csak laza párkapcsolatokat tart fenn, és ezt az állapotot igyekszik az életében konzerválni, ami azonban egyre rombolja az énképét és a szüleivel való kapcsolatát is.
Be kell szállnia a költségekbe
Ahogy telnek az évek egy még mindig velünk lakó, de a háztartás anyagi költségeihez nem hozzájáruló, a miénktől egész más életritmusban élő felnőtt gyerek egyre nagyobb feszültséget kelthet a családban.
„Előfordul, hogy a ház körüli munkából sem kívánja kivenni a részét, elvárja, hogy mindent a szülő teremtsen meg, oldjon meg – mondja szakértőnk. – Azonban a saját és a gyermekünk érdekében is meg kell húznunk a határokat, mert le kell válnia, ez nem is kérdés. Ebben fontos a fokozatosság. Anyagi téren például világossá kell tenni számára, hogy a háztartás milyen költségekkel jár, mennyi rezsit kell fizetni, hogy alakul a havi konyhapénz. Törekedjünk, hogy fokozatosan egyre több dologból vegye ki a részét, és csak addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér. Meg kell tapasztalnia, hogy a pénz, amit majd munkával keres, mire elég.”
Fontos, hogy a problémáról beszélgessünk vele nyíltan, ösztönözzük őt az álláskeresésre. Tudatosítsuk benne, hogy míg az álommunka nem érkezik meg, vállalhat eseti, alkalmi megbízásokat is, hogy legalább a saját költségeit fedezze.
A túlóvás következménye is lehet
A szakember szerint felnőtt gyerekünknek az önállósulás terén már azzal is sokat segíthetünk, ha felismerjük az esetlegesen elkövetett nevelési, hozzáállási hibáinkat, és igyekszünk ezeket felülírni.
„Annak hátterében, hogy a fiatal felnőtt nem mer útnak indulni az életbe, megbízni önmagában, a képességeiben, kötődési zavarok is állhatnak – mondja a pszichológus. – Ha tipikus „helikopterszülők” voltunk, és túlóvtuk, mindent megoldottunk helyette, kialakulhatott benne a hiedelem, hogy nem képes a saját lábán megállni. Ha pedig túlságosan kötjük magukhoz, azzal a gondolattal mérgezzük, hogy nélküle értelmetlen az életünk, ha nem kell már róla gondoskodni, semmi célja a létezésünknek, tehát ha az üresfészek-jelenséget erősítjük benne, szintén sokat árthatunk. Ezeket a lelki terheket nehezen viselik a fiatalok, és vagy eszük ágában sem lesz önállósodni, vagy amint lehetőségük engedi, elmenekülnek otthonról úgy, hogy a későbbi kapcsolat fenntartására sem törekednek majd. A legfontosabb, hogy tudjuk: a gyermeknek nem lehet a feladata, hogy boldoggá tegye a szüleit, a szülő pedig nem birtokolhatja a gyermekét. Mindkettőjüknek a saját életét kell élnie, ahol egy láthatatlan fonallal összekötve, egymást segítve és támogatva működnek úgy, ahogy az mindkét félnek jó.”
Ne az anyagiak kössék, hanem a szeretet
És hogyan segíthetünk gyermekünknek az érzelmi leválásban? Persze ilyenkor nem az állandó számonkérés, veszekedés a célravezető, mert azáltal a fiatal csak egyre kevesebbnek érzi majd magát, még inkább fogy az önálló életbe vetett hite. „Tudatosan próbáljuk kifelé terelni a biztonságos fészekből, minden apró sikernek, akár egy egynapos alkalmi munkának is örüljünk vele együtt, és tudatosítsuk benne, az önállósággal megnyílik számára a világ, rengeteg jó élmény érheti. Beszélgessünk vele nyíltan arról, milyen előnyei vannak, ha az anyagi-lakhatási függősége megszűnik, és mondjuk el őszintén, mi minden miatt terhes már számunkra ez az állapot – javasolja Teveliné Horváth Melinda.
– Törekedjünk egy új típusú kapcsolat kialakítására, amelyben érzi, hogy számíthat ránk, de mivel felnőtt, ne az anyagiak kössék hozzánk, hanem a bizalom és a szeretet. Ha belátja, hogy ideje lenne munkahelyet keresnie, biztassuk az indulásra, és biztosítsuk arról, hogy védőhálóként mögötte leszünk. Gyermekünknek az önbizalmán kell dolgoznia, nekünk pedig azon, hogy igyekezzünk egyre kevésbé kontrollálni őt. Azonban ha túlságosan erősek a rögzült minták – és minél idősebb a gyermek, annál nagyobb erre az esély –, a leválásban szükség lehet szakember segítségére is.”
Kisiskolás kortól önállóságra muszáj nevelni
A gyereknevelés során szülőkként, de nagyszülőkként is sokat tehetünk azért, hogy a kicsiből egy nap az életét önállóan építeni akaró és tudó felnőtt legyen. Szakértőnk szerint a legfontosabb, hogy inkább hagyjuk hibázni, mint hogy megoldjuk helyette a feladatokat. Amennyire lehet, engedjük, hogy saját döntéseket hozzon, amikért vállalnia kell a felelősséget. Az önbizalmát és a megküzdési képességét növeljük, ha nem féltjük, nem dédelgetjük túl – ezt mindig jó, ha szem előtt tartjuk. Hagyjuk őt önállóan „intézkedni”, hadd tapasztalja meg, hogy a dolgokra igenis van ráhatása, és a sikerélmények hozzájárulnak majd az épülő önértékeléséhez. Azzal segítjük a későbbi biztonságos leválást, hogy erősítjük a gyermekben: az önállóság az élet rendje, de mi mindig ott állunk a háttérben, érzelmi biztonságot nyújtva.
Fotó: Adobestock
