Mindenki került már olyan helyzetbe, amikor legszívesebben visszavágott volna egy éles megjegyzéssel sértegető partnerének. Legyen szó egy munkahelyi vitáról, egy családi ebédről vagy egy baráti beszélgetésről, sajnos előfordul, hogy a másik kijelentésétől egyszerűen eláll a szavunk – írja a Marie Claire.
Ilyenkor könnyen kicsúszhat a szándon egy bántó mondat.
Csakhogy a gúnyolódás ritkán vezet eredményre. Ha valakit butának nevezünk, vagy lekezelően reagálunk a véleményére, azzal általában nem meggyőzzük, hanem védekezésre késztetjük. A beszélgetés pedig pillanatok alatt arról kezdhet szólni, ki hogyan bántotta meg a másikat.
Sabrina Romanoff pszichoterapeuta szerint természetes emberi reakció, hogy védekezővé válunk, amikor úgy érezzük, megkérdőjelezik az értelmi képességeinket. Éppen ezért sokszor többre megyünk egy jól megfogalmazott kérdéssel, mint egy indulatos visszavágással.
1. „Nem teljesen értem. El tudnád ezt bővebben magyarázni?”
Ez a mondat első hallásra talán egyszerűnek tűnik, pedig feszült helyzetekben meglepően hatásos lehet. Ahelyett, hogy azonnal megkérdőjeleznénk a másik gondolatait, lehetőséget adunk neki arra, hogy részletesebben kifejtse az álláspontját.
Lehet, hogy valóban ellentmondás van abban, amit mondott, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen félreértettük egymást. Egy nyugodt visszakérdezés segíthet tisztázni a helyzetet, ráadásul azt is megmutatja, hogy hajlandók vagyunk meghallgatni a másikat.
Myron Nelson pszichoterapeuta szerint az empátia kölcsönös folyamat: ha megpróbáljuk megérteni a másik nézőpontját, nagyobb esélyt adunk annak, hogy ő is nyitottan forduljon felénk. Ez különösen fontos akkor, amikor már mindkét fél kezdi elveszíteni a türelmét.
Ez is érdekelhet
2. „Segíts megérteni, hogyan jutottál erre a következtetésre!”
Néha nem maga a vélemény zavar bennünket, hanem az, ahogyan a másik eljutott odáig. Ilyenkor könnyű rávágni, hogy nincs igaza, vagy egyszerűen képtelenség, amit mond. Sokkal célravezetőbb azonban, ha arra vagyunk kíváncsiak, milyen gondolatmenet vezetett a következtetéséhez.
Ez a kérdés nem jelenti azt, hogy egyetértünk a másikkal. Csupán azt üzeni, hogy hajlandók vagyunk meghallgatni az érveit.
Natalie Buchwald mentálhigiénés tanácsadó szerint az ilyen megfogalmazás segíthet csökkenteni a védekezést, különösen akkor, ha valaki úgy érzi, hogy megtámadják vagy elítélik a véleménye miatt. A módszer munkahelyi megbeszéléseken és a magánéletben is jól jöhet.
3. „Érdekes, még sosem hallottam ezt így megfogalmazni.”
Vannak kijelentések, amik első hallásra annyira meghökkentőek, hogy legszívesebben azonnal vitába szállnánk velük. Mégsem biztos, hogy a legjobb megoldás, ha rögtön elutasítjuk a másik gondolatát.
Ez a mondat időt ad arra, hogy átgondoljuk a hallottakat, miközben arra ösztönözheti a beszélgetőpartnerünket, hogy bővebben is kifejtse az álláspontját. Nem kell úgy tennünk, mintha egyetértenénk vele, így a saját véleményünket sem kell feladnunk. A valódi nyitottság nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit hallunk.
Ráadásul néha éppen egy szokatlan megfogalmazás vagy egy elsőre furcsának tűnő gondolat indít el egy igazán érdekes beszélgetést.
4. „Értem, mit szeretnél mondani, de a tények mást mutatnak.”
Az udvariasság nem egyenlő azzal, hogy mindenben igazat adunk a másiknak.
Vannak helyzetek, amikor fontos egyértelműen jeleznünk, hogy az állítása nem egyezik a rendelkezésünkre álló tényekkel. Ez a mondat éppen ebben segít. Először elismerjük, hogy meghallottuk és megértettük a másik mondanivalóját, majd jelezzük, hogy az adatok vagy a bizonyítékok másra utalnak.
A különbség aprónak tűnhet, mégis sokat számít. Például a „Fogalmad sincs, miről beszélsz” egy személyes támadás, míg a tényekre való hivatkozás lehetőséget ad arra, hogy az állításokat vizsgáljuk meg, ne egymást minősítsük.
Persze fontos, hogy valóban legyenek érveink a véleményünk mellett. Ha konkrét, ellenőrizhető információkkal tudjuk alátámasztani az álláspontunkat, akkor sokkal eredményesebben képviselhetjük azt anélkül, hogy a másikat megsértenénk.
5. „Meghallgattalak. Elmondhatom én is, hogyan látom?”
Egy vita könnyen hatalmi harcba fulladhat, különösen akkor, ha mindkét fél ragaszkodik az igazához. Ilyenkor előfordulhat, hogy már senki nem figyel igazán a másikra. Ez a mondat segíthet visszaterelni a beszélgetést a kölcsönös tisztelet felé. Elismerjük, hogy meghallgattuk a másikat, ugyanakkor világossá tesszük, hogy nekünk is van mondanivalónk.
A határozott kommunikáció nem azt jelenti, hogy mindig miénk az utolsó szó, vagy hogy mindenáron meg kell győznünk a másikat. Sokkal inkább arról szól, hogy képesek vagyunk képviselni a saját álláspontunkat úgy, hogy közben a másikét sem söpörjük le az asztalról.
Ez különösen hasznos lehet párkapcsolati vitákban, családi nézeteltérésekben és a munkahelyen is, ahol a hosszú távú együttműködés fontosabb lehet annál, mint hogy egyetlen beszélgetésben kinek sikerül felülkerekednie.
