Első látásra azt tartanánk természetesnek, ha az élet stresszhelyzetei közepette ösztönösen a biztonságra, a nyugalomra törekednénk. Mégis sokan vannak, akiknek épp a félelmetes helyzetek – például az extrém sportok vagy a képernyőn látott ijesztő jelenetek – jelentik a feltöltődést. Nem véletlen, hogy a horrorfilmeknek kimondottan nagy rajongótábora van.
Kockázat és biztonság
„A képernyőn látott félelmetes szituációkra reagál a szimpatikus idegrendszer, felgyorsul a szívverés, a pulzus, megfeszülnek az izmok, kitágul a pupilla, vagyis a klasszikus ’üss vagy fuss’ állapotba kerül az egész testünk – magyarázza dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
„Tudatosan azonban érzékeljük, hogy biztonságban vagyunk. Ebből a kettősből pedig az egyenlet végén kellemes izgalom jön ki.”
Az adrenalin és a kortizol stresszhormonok mellé a jó érzésekkel és a jutalmazás érzésével is kapcsolatban álló endorfin és dopamin társul.
A bevonódás határai
Az agyat érintő kutatások szerint ilyenkor két agyterület válik aktívvá. A talamusz a test stresszjelzéseit érzékeli, miközben az amigdala segít eldönteni, hogy a látott veszély igazi fenyegetést jelent-e. A két terület együttműködésén is múlik, hogy valaki kedveli-e a horrorfilmeket.
Akinél az amigdala túlzottan aktív, az a képzeletbeli fenyegetést valósabbnak érzékeli, így aligha lesz horrorrajongó. Sőt, az is előfordulhat, hogy aki fiatalon még szereti a műfajt, idősebb korban, szorongóbban kevésbé fogja tolerálni.
Aki azonban képes legalább az ösztönök szintjén értelmezni a látottakat, az idővel kiköthet az „ijesztő, de tetszik” érzésnél, ami időről időre visszahúzza a képernyő elé. Az ingerkereső, a változatosságra, az izgalmakra nyitottabb emberek is gyakrabban kedvelik a kifejezetten rémisztő jeleneteket.
Dr. Makai Gábor azonban felhívja a figyelmet: a gyerekek nem tudnak távolságot tartani a képernyőn látható szörnyűségektől. Épp ezért az életkori korlátozások, a képernyő sarkában megjelenő karikák valóban az ő idegrendszerüket védik.
(Forrás: Adobe Stock)
Ez is érdekelhet
Nálunk marad a kontroll
A félelmet keltő filmek elvonják a figyelmünket az életünk valós stresszhelyzeteiről.
„A kontroll nálunk marad, hiszen ha megterhelővé válik, amit látunk, kikapcsolhatjuk a tévét, vagy távozhatunk a moziteremből. Épp ez a kontrollált veszélyhelyzet teszi olyan izgalmassá a tévés feszültséget: ha kezdenénk elveszíteni a biztonságérzetet, elég csak körülnézni a szobában, és máris tudjuk, hogy amit a képernyőn látunk, az a valóságban nincs jelen” – mondja dr. Makai Gábor.
A szakértő azonban azt is hozzáteszi: paradox módon a legjobb thrillerek és horrorfilmek épp azok, amelyek viszonylag valóságosnak hatnak. Nem attól lesz igazán feszültséget keltő egy film, hogy literszámra folyik benne a vér, hanem attól, hogy képes elhitetni velünk:
ez akár a mi világunkban is megtörténhetne.
Aki nem szereti a műfajt, az sokszor azért utasítja el, mert nehezen lép ki a film által keltett érzésekből, és a kelleténél jobban bevonódik a történetbe. Így valamelyest elveszti a kontrollt, és ami a lelkében visszamarad, az nem más, mint a vegytiszta, valóságos félelem.
Magasabbra kerül az ingerküszöb
Szakértőnk megjegyzi: aki rendszeresen fogyaszt ilyen tartalmakat, annak ahhoz, hogy ugyanazt a kellemesen borzongató érzést élje át, sokszor egyre félelmetesebb, egyre erősebb jelenetekre van szüksége.
Az ingerküszöb magasabbra kerülése egyébként társadalmi szinten is megfigyelhető: azok a jelenetek, amelyek a 70-es, 80-as években még felhördülést váltottak ki, ma akár már egy egyszerű esti szórakoztató műsorba is belekerülhetnek.
Az viszont a szakember szerint már egyáltalán nem egészséges, amikor valaki valósággal függővé válik az ijesztő jelenetektől, és folyamatosan ilyen filmeket, könyveket választ, esetleg egyre szörnyűbb tartalmakra keres rá az interneten.
„A feszültségoldásnak számtalan módja létezik a sporttól a hobbikon, a baráti beszélgetéseken és más tevékenységeken keresztül akár a kreatív önkifejezésig – az egészséges az, ha ezekből az aktuális hangulatunknak megfelelően választunk. Így akár néha egy horrorfilm is beleférhet” – figyelmeztet dr. Makai Gábor.
Fotó: Adobe Stock
