Nagyon szeretem nézegetni nyár elején a közelünkben lévő fecskefészkeket és a gólyafészket. Amikor csak tehetem, a kedvenc helyeim felé kanyarodom, csak hogy lássam először azt, ahogy a szülők egy év távollét után újra birtokba veszik az otthonukat, rendezgetik, csinosítják. Kilesem, amikor a papa lelkesen hordani kezdi a tojásokon ülő párjának az ennivalót – jobb, mint egy ételfutár.
Hosszan el tudnám nézni, amikor végre előbukkannak a kis buksik, ahogy tátott szájjal várják, hogy a papa-mama páros teletömje az örökké éhes fiókák pocakját. Aztán úgy nyár vége felé szomorúan érzékelem, egyik napról a másikra kiürültek a fészkek. Tudom, ez a természet rendje, felcseperedtek, megtanultak biztonsággal repülni, magukat ellátni, nyár végén pedig indulhatnak az első évben még idegen tájakra, hogy megmérettessenek, bírják-e a több ezer kilométeres utat, hogy aztán párt találjanak, és jövőre már együtt térjenek ide vissza. És ez a természet rendje ránk, emberekre is vonatkozik. Etetgetjük, terelgetjük, nevelgetjük a gyermekeinket, hogy aztán végül útjukra bocsássuk őket.
Manapság egyre többet hallani az üresfészek-szindrómáról. De mit is jelent ez a kifejezés? A gyermekek végleges kirepülése után alakulhat ki, amikor elcsendesül a ház, amikor már nem érezzük, hogy szükség van ránk. Főleg az anyákat érinti. Egyes szakemberek szerint a tünetek nagyon is hasonlítanak a nagy veszteség, a gyász tüneteihez. A gyerekek kirepülése megviseli a férjet és a feleséget is, sokan hirtelen ekkor döbbennek rá, hogy a gyermek jelenléte volt az egyetlen összetartó kapocs. Ugyanakkor éppen ez a helyzet adhat lehetőséget arra, hogy a már elszürkült, unalmas kapcsolatukat újragondolják, tartalommal töltsék meg. És higgyék el, ez a távolban élő gyermeket is megnyugtatja.
Egy szó, mint száz, kedves anyukák, ne sóhajtozzunk, hogy mennyire hiányzol, drágám, hogy mikor jössz végre haza, és így tovább! Adjuk meg a gyerekeinknek a lehetőséget, hogy ott keressék a boldogulásukat, ahol ők elképzelik, ahol ők jónak látják! Ne nehezítsük meg nekik a gyökéreresztést a folytonos sopánkodásunkkal!
Szeretettel: Judit
Kiemelt kép: Central Médiacsoport Archív
