Igazi kis ékszerdoboz Gonda-Varga Ágnes és Gonda Antal otthona, látszik, nagy szeretettel csinosítgatják a házat és a kertet. Szinte befejezik egymás mondatait, árad belőlük a szeretet és a harmónia. Ha azt hinnénk, néhány év múlva aranylakodalmat ünnepelnek, igencsak tévedünk. Idén februárban volt a lánykérés, májusban pedig megtartották a polgári ceremóniát.
Mindig együtt buliztak
A történet öt évtizeddel ezelőtt kezdődött, ugyanebben a takaros, miskolci utcában. Csak az árnyat adó fák voltak alacsonyabbak. Gonda Antal – vagy ahogyan mindenki szólítja, Tóni – akkor érkezett haza friss házasként, oldalán első feleségével, Anikóval.
„Egy tizenegy éves, fehér ruhás, copfos kislány szaladt oda hozzánk, hogy gratuláljon nekünk – emlékszik vissza Tóni. – És az a csepp leányka nem volt más, mint a második feleségem, Ági. Kétháznyira laktunk egymástól.”
A csepp leánykából aztán tinédzser lett, aki nagyon szeretett zenére takarítani. Egy alkalommal Tóni első felesége, Anikó be is csöngetett a hangos popzene miatt.
„De nem azért, hogy halkítsam le – épp egy Amanda Lear-bakelit forgott –, hanem, hogy este hozzam át a lemezt, és bulizzunk együtt. Cicusnak hívott, én őt Mamának. Attól kezdve elválaszthatatlan barátnők voltunk.”
Később aztán Ági is férjhez ment, a két család rendszeresen összejárt. Együtt sütögettek a kertben, kirándultak, még Bulgáriába is eljutottak a tengerpartra. Időközben komaságba is kerültek, hiszen Ági volt férjét kérték fel, hogy legyen Tóniék kisebbik fiának a bérmakeresztapja.
„Langyítos” pogácsával várta
Húsz év után aztán véget ért Ági házassága. Ani és Tóni pedig még inkább a szárnyai alá vették az immáron egyedül élő asszonyt.
„Minden karácsonyt velük töltöttem – idézi fel Ági. – Emlékszem, volt, hogy már átsétáltam hozzájuk szenteste, de Ani még akkor gyúrta a kedvencem, a tepertős pogácsa tésztáját. »Cicus, ez csak langyítosan jó« – mondta mindig. Rengeteget nevettünk; sokszor Tóni főzött, mi pedig kint ültünk a teraszon, és egyfolytában röhögtünk valamin.”
Öt évvel ezelőtt azonban szörnyű hírt kaptak. „Jöttem hazafelé a munkából, és Ani kiszólt az utcára: »Cicus, rákos vagyok!« – meséli Ági. – Először abban reménykedtem, hogy csak tévednek, hogy ez nem történhet meg. A megyei kórházban dolgoztam, egyik orvostól a másikig vittem a leleteit, de mindannyian azt mondták, nincs remény. Tóni első felesége, Ani, az én szívbéli jóbarátnőm 2018 februárjában, éppen Valentin-napon csukta le örökre a szemét.”
Amikor a hölgy választ
Tóni vigasztalhatatlan volt – 47 év házasság után maradt egyedül –, és Ági lett a legfőbb támasza. Mindennap beszéltek telefonon. Aztán tavasszal már hosszú sétákat tettek a környéken.
„Szerveztünk közös programokat, kirándultunk, sőt együtt jártunk bevásárolni – idézi fel Ági. – Telt-múlt az idő, és azt kezdtem érezni, hogy valami több van már közöttünk, mint barátság. Egy alkalommal megérkeztünk a boltból, és arra gondoltam, ha Tóni nem teszi meg az első lépést, akkor én fogom, és bizony megcsókoltam.”
„Én azt mondom, mi attól a naptól egy pár vagyunk – veszi át a szót Tóni. – Az első közös nyaralás után megvettem a karikagyűrűket, és azóta hordjuk is, így én később nem gyűrűvel, hanem nyaklánccal jegyeztem el Ágit.”
„Na jó, előtte én meg magamhoz láncoltalak a karkötővel, amit kaptál tőlem” – nevet Ági.
Idén februárban aztán, egy túra közepén Tóni közölte Ágival, hogy „no, most már meg vagy kérve”, otthon pedig a nyakába tette a láncot, amit már hetek, hónapok óta rejtegetett. „Eredetileg már áprilisban szerettünk volna megesküdni, de végül május 5-én, 15 óra 15 perckor mondtuk ki a boldogító igent. Volt nevetés, amikor mentünk a hivatalba időpontot egyeztetni, és az anyakönyvvezető automatikusan megkérdezte tőlünk, hogy melyikünk vezetéknevét viselik majd a leendő gyerekeink.”
Tóni azt mondja, szeret a mostban élni, és nem a múlton keseregni, vagy a jövőn aggódni. „Ha nyavalygok, és sajnálom magam, akkor is felkel a nap, este pedig lenyugszik. Hát, akkor miért ne töltenénk úgy az időt, hogy jól érezzük magunkat?
Biztos vagyok benne, hogy Ani intézte úgy, hogy egymásra találjunk Ágival. És ha lenéz onnan fentről, mosolyog ránk.”
Harkányba utaznak
Ági a Szerelem a B oldalon című nyári nyereményjátékunkra pályázva küldte el történetüket a szerkesztőségbe, amelynek fődíja egy háromnapos wellnesshétvége Harkányban.
„Bár az ország másik végén élünk, nagyon örültünk a lehetőségnek – mondja az asszony. – Laknak Pécsett rokonaim, össze is kötjük egy látogatással a kiruccanást, amit a Meglepetésnek köszönhetünk.”
Képek: Ambrus Marcsi, Doszpoly Roland, saját
