Reggel kilenckor az Operaházban kezdeni a napot több, mint felemelő. A diótörő szereplői a korai időpont ellenére lázasan készülnek a jelmezes házi főpróbára, jól látszik, hogy mindenki érti és tudja a feladatát. A háttérben dolgozó nagyjából 80 kolléga – díszítők, világosítók, kellékesek, öltöztetők, fodrászok – egymást kiegészítve, hihetetlen profizmussal állítják össze az előadás elemeit. A zenekar még hangol, a balerinák a színpad mögött nyújtanak, igazgatják a spicc-cipőket. Többségében a magyar, az angol és az orosz nyelv keveredik a szűk folyosón, miközben már a kisebb kellékek is felsorakoztak az ajtó mellett.
Mivel a balett nemzetközi műfaj, a világ minden részéről érkeztek szereplők: a magyarok mellett van japán, ukrán, spanyol, angol, kubai, olasz, orosz, német, francia, fehérorosz és lett művész is. A gyerekek jóleső izgalommal várakoznak a díszletben, néha hangosan kacarásznak. A csapágyakon guruló kis korcsolyások kerülgetik a függöny mögött felállított asztalt, tele élethű finomságokkal – ők egyébként is profi módon mozognak a színpadon, és örömmel állnak be egy közös képre. Nem győzöm csodálni, milyen ügyesen pózolnak, a fotós kollégának alig kell instruálnia őket.
Itt nincs fáradtság vagy félmunka
Amikor az utolsó fénybeállítás is elkészül, elindul az első felvonás. Csendben állok a takarásban, szinte lélegzetvisszafojtva figyelem a jelenetet, és megfoghatatlan boldogság járja át a lelkemet, hiszen a klasszikus mesebalett évtizedek óta a karácsonyi készülődés elengedhetetlen része. A diótörő sikerének egyik legnagyobb bizonyítéka, hogy szinte azonnal elfogynak a jegyek a meghirdetett előadásokra. A telt ház megérdemelt, hiszen nemcsak egy igazi varázslatot láthatunk a színpadon, de az egész társulat keményen megdolgozik a nézők töretlen bizalmáért és a vastapsért. Nincs fáradtság vagy félmunka, mindenki a maximumot adja, arról nem is beszélve, hogy mennyi időt és energiát kíván a felkészülés – a felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.
Harmincöt alkalommal
2016 után újra eredeti pompájában látható az Operaház színpadán Wayne Eagling és Solymosi Tamás A diótörő-koreográfiája. A Rományi Nóra jelmezeivel 2015-ben felújított produkció az Andrássy úti dalszínház felújítása miatt 2017 óta az Erkel Színházban kisebb kompromisszumok révén volt látható. Most ezek elhagyásával ismét nagyobb színpadon, több táncossal, Vavrinecz Beáta díszleteivel, a kihagyott apróbb jelenetek visszaállításával tekinthető meg az előadás.
Magyarország egyetlen klasszikus balettegyüttese idén itthon egyedüliként mutatja be élőben, teljes terjedelmében Csajkovszkij művét 35 alkalommal.
71 indulóból lett első
A tízéves Pollák Julianna Éva a Magyar Nemzeti Balettintézet második évfolyamos tanulója, négyévesen kezdett balettozni, összeszedett és láthatóan nagyon fegyelmezett gyerek, ő játssza Marikát a darabban. „Hetente 15 óránk van az Operában, de otthonra is sok gimnasztika- és erősítő feladatot kapok” – mondja az általános iskola negyedik osztályába járó Julcsi, aki egy Giselle-előadáson szeretett bele a műfajba. „Anyukám beíratott egy tánciskolába, de az nem annyira tetszett, ezért eljöttünk a Balettintézetbe felvételizni. Nagy álmom, hogy balett-táncos legyek, minden szerepet szívesen eltáncolnék.”
Julcsinak a sok munka és tanulás mellett a barátokra is jut ideje, de leginkább az intézetből vannak társai, mert az iskolában csak kevés időt tölt. „Néha túl sok az iskola és a balett, de örömmel csinálom, megéri” – meséli boldogan a kislány, aki nemrégiben klasszikus balett kategóriában első helyezést ért el egyedüli magyar indulóként a világ legnagyobb nonprofit nemzetközi balettversenye, a Youth America Grand Prix (YAGP) november 3. és 6. között megrendezett párizsi elődöntőjén.
Gyöngyösről utazik Pestre a próbákra
Vincze Bertalan Máté kilencéves, előkészítő haladó 2-es csoportban tanul a Balettintézetben, és akárcsak Julcsi, ő is szeptember óta készül erre az előadásra. Hároméves kora óta balettozik, és mivel az édesanyja tánctanár, ő mutatta meg neki a kezdő lépéséket, amelyek egészen az Operaházig, Misi szerepéig repítették. „Hetente háromszor jövünk fel Gyöngyösről a balettórákra, de előfordul, hogy szombaton is vannak óráim. Szerencsére a tanárom nagyon kedves, és elenged, a barátaim pedig elküldik a leckét, amit aztán pótolnom kell.”
Berci nagy álma, hogy egyszer megkapja a Diótörő szerepét, de tudja, hogy addig rengeteget kell gyakorolnia. És hogy mit szeretne karácsonyra? „Azt kívánom, hogy az egész család nálunk legyen. Pont úgy, ahogyan A diótörő elején, amikor mindenki ott van a nagy fa körül. A többit pedig még kigondolom” – teszi hozzá huncut mosollyal.
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Ambrus Marcsi
