Ha valamikor, akkor ilyenkor nyáron egy valamirevaló életmódtanácsadó elkezdi ismételgetni, igyunk elég vizet, folyadékot. Van, aki szót fogad, és eleget iszik, van, aki tudja, inni kellene, mégsem teszi, és persze olyanok is akadnak, akik elengedik a fülük mellett ezeket a felhívásokat. Pedig a víz lételemünk, az élet forrása. Ráadásul mennyivel egészségesebbé és szebbé is tesz minket! Az ásványvízben fellelt ásványi anyagok garantálják sejtjeink egészségét, bőrünk jó állapotát, és a testünk egész működésére jótékonyan hatnak. Éppen ezért most írás közben is iszom néhány korty vizet. Mert jó, ha megszokjuk, inni kell, akár kívánjuk, akár nem. Éppen ezért érdemes kialakítani azt a szokást, hogy legyen a szemünk előtt egy vízzel teli pohár. Vannak, akik reggel kiöntik nyolc pohárba a szükséges mennyiséget, és szép lassan egész nap elfogyasztják. Én több helyre, így az étkezőasztalra is kirakok egy kancsó vizet, de egyet az íróasztalomra is teszek. Így biztosan nem felejtek el inni. Mert, ahogy egy dietetikus ismerősöm mondja, az ivás is szokás. És ha még nem alakítottuk ki ezt a szokást, ne késlekedjünk. Nem szabad megvárni, hogy szomjasak legyünk, mert olyankor már kezd a szervezetünk kiszáradni, ami rengeteg veszéllyel járhat.
Magyarország méltán híres ásványvizeiről és gyógyvizeiről. Hogy is szokták mondani? Nálunk bárhol ledugod az ujjad, termálvíz tör fel. A gyógyvizekkel elsőként – közel két és fél ezer éve – a görög Hippokratész, az „orvostudomány atyja” foglalkozott. Ő volt az első, aki a vizeket osztályozta. Megkülönböztetett meleg és hideg, tiszta és zavaros, eső- és hóeredetű, forrás- és tengeri vizeket.
Emlékszem, a mi kis falunkban artézi vizet ittunk, kannával hordtam a kútról, még ma is emlékszem a selymes ízére. Néhány évvel ezelőtt Etiópiában jártam. Ott a vízhordás a nők feladata. De nemcsak a felnőtt nők cipelik a fejükön a 15-20 literes műanyag edényeket, hanem törékeny kislányok is. És nem valahonnan a közelből, hanem olykor sok kilométerről. Azóta, ha kinyitom itthon a csapot, mindig eszembe jutnak ezek a kislányok. Amióta megtapasztaltam, hogyan küzdenek meg – szó szerint – minden csepp vízért, magam is jobban tisztelem ezt az éltető kincset.
Szeretettel: Judit
Judit további cikkeit ide kattintva olvashatja.
