A kedvelt színész viszontagságos időszakon van túl. Kigyógyult a rákból, majd szívinfarktuson esett át, két évvel ezelőtt pedig agyvérzése volt. Amikor tavaly nyáron megkerestem, nem akart nyilatkozni. Akkoriban próbált felépülni a sztrókból, és nagyon reményvesztett volt. Biztató jel, hogy a 78 éves művész ezúttal szívesen mesélt a hétköznapjairól, sőt már viccelődött is! „A biztonság kedvéért magamnál tartom a botomat, de már egyedül is képes vagyok járni. Nagy szó, mert újra kellett tanulnom szinte mindent. Olyan voltam, mint egy gyámoltalan kisgyerek. A feleségem épp tegnap dicsért meg, amiért a bal kezemet olyan szépen használom, hogy nincs szükségem segítségre a reggeli elkészítéséhez. Hálával tartozom Erzsinek, amiért gondoskodik rólam, és a betegségem utáni felépülésben támaszom. A feleségem segítsége nélkül már nem élnék” – mondja Szombathy Gyula.
Táncolni nem felejtett el
A Kossuth-díjas színészművész hetente kétszer gyógytornára jár a város rehabilitációs központjába, ahol szakemberek irányítása mellett végzi a feladatokat.
„Nagyon hasznosnak érzem a gyógytornát, mivel újra vissza kellett nyernem az egyensúlyérzékemet. Érdekes, de táncolni nem felejtettem el. Ezt annak tudom be, hogy a színészi pályámon rengeteg táncos szerepet játszottam, és úgy látszik, az agyam megjegyezte a tánclépéseket. Itthon van egy ősrégi gramofonom, bakelit lemezeken hallgatom a korabeli kuplékat, táncdalokat.” A Szombathy házaspárnak a városközponttól messzebb áll a háza, így nyáron is élvezik a nyugalmat.
„Mindennap kint vagyok a kertben. Gyönyörűen virágzik a bazsarózsa és a begónia. A meggy is érik, de cseresznyénk nem lesz. A kertész megtanította, hogyan ritkítsam meg az almafákat, ezt fogom csinálni holnap” – árulja el, és közben beavat abba, hogy minden éjjel álmodik a színházzal. „Imádtam a munkámat, a színészetet. Négy éve nem álltam színpadon, jó lenne újra játszani. Amikor nagyon beteg voltam, azt hittem, hogy én már soha többé nem fogok közönség előtt szerepelni, de most talán újra van egy kis reménysugár. Szépen javulok, már beszélni is kiválóan tudok. Titkos vágyam, hogy Esztergályos Cilivel eljátsszam Az öreg hölgy látogatása című darabot. Cilikével anno egy osztályba jártunk a színművészetin, jól ismerjük egymást.”
Hiányoznak a régi barátok
Amikor a pályatársak, kollégák szóba kerülnek, nagyot sóhajt. „Sokan nincsenek már köztünk, és ez nagyon fáj a lelkemnek. Haumann Péterhez, Tahi Tóth Lászlóhoz, Ráday Mihályhoz mély barátság fűzött. Egyiket sem tudom felhívni, hogy egy jót beszélgessünk. Tiszta szívemből drukkolok Gálvölgyi Jánosnak, hogy minél gyorsabban felépüljön a betegségéből.” Szombathy Gyula az ország számos színházában játszott, és évtizedeken keresztül láthattuk a televízió különböző tévéjátékaiban, bohózataiban.
„Szolnokon kezdődött a pályám, de a Vígszínházban értem be igazi színésszé. Sikeres és nívós előadásokat csináltunk. Aztán jött Sopron és a Radnóti Színház. Hernádi Judittal is ötszázszor játszottuk a közös estünket, rengetegszer léptünk fel vidéken. Foglalkoztatott színész voltam, és nem szórtam el a pénzemet. Szép házunk volt Budán, most pedig örülünk, hogy végleg ide költöztünk a Balatonhoz.”
A harmadik házassága sikerült
Harmincöt éve vette feleségül Erzsébetet. Példaértékű házasságban élnek. „A harmadik házasságom sikerült. Erzsivel megfogtam az Isten lábát. Közös gyerekünk nem született, de egy-egy lánnyal érkeztünk ebbe a kapcsolatba. Három fiúunokánk is van, ők huszonévesek. A gyerekeink és az unokáink sem lettek színészek. Sajnos messze laknak tőlünk, ezért ritkábban találkozunk, de nagyon büszke vagyok rájuk. Roland vendéglátós, Dávid kereskedő, a legidősebbet, Mátét pedig érdekli a neurológia, az elmeosztályon dolgozik, miközben az ELTE-n a mestervizsgájára készül. Mondtam neki, hogy most már a nagypapát, vagyis engem is nyugodtan vizsgálhat” – tréfálkozik a színész. Jó hallani, hogy Szombathy Gyula ismét a régi, vicces formáját hozza. Kívánjuk, hogy a vágya teljesüljön, és újra színpadon szerepelhessen a közönség nagy örömére!
Nem számított az elismerésre
Több évtizedes alázatos munkával vált az ország egyik legkedveltebb színészévé. Pályafutása során megkapta a legrangosabb állami kitüntetéseket és közönségdíjakat. „Váratlanul ért, hogy tavaly Karinthy-gyűrűs lettem. Azt hittem, csak aktív művészeknek ítélik oda. Jólesett, hogy gondoltak rám” – mondja a magyar kabarék legendás szereplője.
fotó: Schumy Csaba, Nagy Zoltán, Gálos Mihály Samu, Archív, Mti
