Március ötödikén, hétfőn hajnali két órakor lesz Los Angelesben az Oscar-díj átadása, a várományosok között szerepel Enyedi Ildikó: Testről és lélekről című filmje is. A filmben szereplő szelíd szarvasok, Góliát és Picur produkciója, szelídsége sokakat lenyűgözött. De vajon ki az a titokzatos, háttérben megbújó férfi, aki rávette a vadállatokat, hogy a forgatókönyvben leírt feladatokat elvégezzék? Horkai Zoltán a párjával, Dórival és két gyerekével Gödöllő határában, az erdő közepén, több száz vadállat társaságában él együtt. A nappaliban az asztal alatt Zénó, a befogadott öreg kutyus húzza a lóbőrt, mellette édesen alszik Manka, a törpemalac. Az ablakon át rálátni a kifutóban egymással viaskodó szarvasbikákra. Mindennapos jelenet ez. A világhírű állatkoordinátor, Horkai Zoltán neve ismerősen cseng a Meglepetés olvasói számára, hiszen többször is bemutattuk őt. Farkasai, medvéi, szarvasai az elmúlt húsz évben számtalan hollywoodi produkcióban ejtették ámulatba a nézőket. Nem csoda, hogy amikor Enyedi Ildikó a Testről és lélekről című film rendezésére készült, az állatjelenetek megvalósítására Zoltánt kérte fel. Miközben a rendező a filmes elképzeléseiről beszélt, Zoltánnak az járt az eszében, vajon ez a megnyerő személyiségű, halk szavú, bájos hölgy hogyan lesz majd képes a filmes csapat munkáját megszervezni? Az állatokkal való munka során képes lesz-e a kompromisszumokra? De amint a férfi jobban megismerte Enyedi Ildikót, megszűnt minden aggodalma.
Egy hónap múlva Góliát hátán ült
„Emlékszem, amikor Ildikóval bementünk a szarvascsordához, nagyon otthonosan mozgott az állatok között. Pár perc alatt kiválasztotta Picurt, az ünőt, társául pedig Góliátot, a hatalmas, 250 kilós tenyészbikát. Picur nálunk született, a párom, Dóri cumisüvegből etette, így nagyon kedves, barátságos jószág lett belőle. De Góliát már kemény dió volt, hiszen tizenkét éves múlt, amikor egy farmon megláttam, és tenyésztés céljából megvettem. Vad volt és csökönyös…” Zoltán hat olyan szelíd szarvastehén közé rakta be Góliátot, akiket születésük után a munkatársai cumisüvegből szoptattak, kézzel etettek. Persze a szelíd szarvasok ember iránti bizalma, szeretete hatott Góliátra is. Napról napra közelebb engedte magához Zoltánt, aztán elfogadta a kezéből az ételt, végül hat héttel később már azt is elviselte, amikor a hátára ült. „Tél volt, mikor Góliátot és Picurt utánfutóval a Bükk-fennsíkra utaztattuk. Szálláshelyül Szilvásváradon a lipicai ménes lovardája szolgált nekik. Amikor felkelt a nap, mi már a terepen voltunk. Hat napon át ott forgattunk. Én nem szeretem azt a szót, hogy állatidomár, mindig a természetes motiváció híve voltam. Egy szarvast nem lehet úgy munkára bírni, mint egy lovat vagy egy ragadozót. Volt a filmben egy jelenet, amiben a bika átöleli az ünőt. A felvétel előtt Picur hátára kukoricát szórtam, amit Góliát onnan csipegetett fel. Mondanom se kell, tökéletes lett az összhatás.”
Fittyet hány a farkasokra
Zoltánék Bélapátfalván vették fel azt a jelenetet, amelyben Góliát vágtázott. A kisebb szarvastehenet két, pórázon vezetett farkassal a kamera felé lehet kergetni, de a hatalmas bika fittyet hány a ragadozókra. Így gazdája más módszert eszelt ki, hogy vágtára bírja őt. A kollégáját egy lóra ültette, ő hajtotta végig Góliátot. Meseszép felvételek készültek. Amikor elérkezett a várva várt nap, és Horkai Zoltán végre megnézhette a kész filmet, mint mondja, sokkal megkapóbb volt a látvány, mint amiben a helyszínen része volt. „Ahogy néztem a filmet, benne a végtelen mezőn vágtató állataimat, határtalan büszkeség fogott el. Hiszen Góliátnak és Picurnak is megvolt a lehetősége, hogy a fogság helyett a szabadságot, a természetet válasszák. De a forgatás végén mégsem hagytak ott, hanem visszajöttek hozzám. Jóleső érzés, hogy számítanak rám, megbíznak bennem. Ha medvékkel dolgozunk, biztonsági okokból mindig körbekerítjük villanypásztorral a forgatási területet. A szarvasoknál erre nincs szükség, pedig ha Góliát úgy döntene, hogy menni akar, még a két és fél méter magas kerítést is átugorná. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a munkatársaimmal részt vehettem ebben a gyönyörű produkcióban.”
Lassúak a hivatalok
Horkai Zoltán következő munkája Horvátországba szólítja, a filmbéli történet egy kutya, egy üregi nyúl és egy szamár barátságáról szól. Aztán az egyik szarvasa Észtországban egy reklámfilmben, majd a vaddisznója Németországban egy játékfilmben lesz főszereplő. Zoltán szerint a hivatalok malmai túl lassan őrölnek, néha olyan bonyolult és hosszadalmas beszerezni a négylábú sztárok kiviteli engedélyét, hogy érdemesebb a forgatás helyszínén keresni és kibérelni az állatot.
