A vizelettartási problémák a becslések szerint több százezer embert érinthetnek Magyarországon. A pontos számot nem ismerjük, mivel sokan tabuként kezelik az ilyen jellegű gondjaikat, és orvoshoz sem fordulnak vele. A legtöbben egy bizonyos kor után egyenesen az élet rendjének, velejárójának tekintik, hogy betétre vagy akár pelenkára szorulnak.
A férfiak is érintettek
Bár a statisztikák szerint a vizelettartási problémák kétszer annyi nőt érintenek, mint férfit, az inkontinenciától mindkét nem szenved. A kiváltó okok azonban különbözőek lehetnek.
„A nőknél általában a medencefenéki izomzat, a kismedence struktúráját alkotó szalagok, szövetek gyengülése áll a háttérben. A várandósság, különösen a nagy súlyú magzat, esetleg szülési sérülés is hajlamosíthat a későbbiekben inkontinenciára” – tárja fel a betegség hátterét dr. Balogh Zoltán, a Budai Egészségközpont urológus szakorvosa. – A változókorban a hormonális átalakulással párhuzamosan megváltozik a hüvely, gyengülnek a szalagok és az izomzat.
Szakértőnk azt is megjegyzi: a dohányzás, a cukorbetegség, a túlsúly és a kismedencét terhelő más hatások, például a nehéz fizikai munka vagy a megerőltető sportok is növelik a kockázatot.
„Sajnos a legtöbb radikális kismedencei műtét, mint például a méheltávolítás vagy a vastagbél- és végbéldaganat miatt végzett műtét is emeli a rizikót. A férfiak esetében főleg a prosztata és a húgycső betegségei okozhatnak inkontinenciát, de náluk is sokszor találkozunk a kismedencei műtétek, például a radikális prosztata-eltávolítás, vagy a bélrendszeri daganatok miatti operáció utáni inkontinenciával. Ezenkívül mindkét nemnél előfordulhatnak egyéb kiváltó okok, például húgyúti fertőzések, ideggyógyászati kórképek (többek között a stroke, agydaganat, sclerosis multiplex, Parkinson-kór), de akár pszichés gondok is állhatnak az inkontinencia hátterében. Az is előfordul, hogy a háttérben rejlő betegségekre épp a vizelettartási nehézségek hívják fel a figyelmet” – mondja az urológus.
Terhelés és késztetés
Dr. Balogh Zoltán azt is elmondja, hogy az inkontinenciának több formáját is ismerjük. Az egyik az úgynevezett stressz- vagy terheléses inkontinencia, amikor a fizikai aktivitás vezet a vizelet akaratlan elfolyásához. Ez az a helyzet, amikor az érintett köhögéskor, tüsszentéskor, emeléskor, esetleg nevetéskor tapasztalja a vizeletvesztést, a fizikai hatások ugyanis megnövelik a hasűri nyomást. Van, hogy csak erős terhelésnél cseppen el a vizelet, máskor azonban már kisebb megterhelés is gondot okoz, vagy akár nyugalmi helyzetben is megtörténik a baj. A sürgősségi vagy késztetéses inkontinencia esetében a vizelet távozásával egy időben, vagy röviddel előtte sürgető vizelési inger jelentkezik. A két típus sokszor együtt is fellép. A helyzet súlyosságát az orvos 24 órás betétteszttel és az életminőséget felmérő kérdőívek segítségével értékeli.
A gyógytornász csodákat tehet
A gyógyításra számos módszer kínálkozik. Dr. Balogh Zoltán szerint az első és leginkább javasolt, ráadásul a legkímélőbb megoldás a medencefenéki izomzat erősítése, azaz az intimtorna. Számos videó és online anyag segít benne, és nemcsak a nők, hanem a férfiak számára is léteznek gyakorlatok. „A legjobb azonban, ha erre specializálódott gyógytornász állítja össze a feladatokat, ez – együtt az elhatározással és a belefektetett rengeteg energiával, türelemmel – csodákat tud tenni” – hangsúlyozza urológus szakértőnk. Hasonló elven működhetnek a hüvelybe helyezhető stimulátorok, trénerek, amelyek az izomerőt növelik ezen a területen. Szintén elfogadható eredményekről számolnak be lézeres kezelésen, illetve a mágnesszék-kezelésen átesett páciensek, e módszerek hosszú távú hatásáról azonban nincsenek hitelt érdemlő bizonyítékok. A menopauzán átesett hölgyek esetében a helyi ösztrogénpótlás is segíthet.
Amennyiben mindez nem vezet eredményre, akkor jöhetnek szóba a műtéti eljárások, természetesen a megfelelő kivizsgálást és tájékoztatást követően. A leggyakoribb, hogy a húgycső alá, a hüvelyfalon ejtett bemetszésen keresztül apró, szövetbarát szalagot helyeznek. Bizonyos esetekben a has felől végzett inkontinenciagátló műtét is szóba jöhet.
„Elvileg a teljes gyógyulás, a teljes betétmentesség is elérhető a kezelések segítségével, de van, amikor a betét mennyiségének, nagyságának csökkentésével tudunk javítani az életminőségen” – teszi hozzá a szakértő.
Könnyebb lenne megelőzni
Dr. Balogh Zoltán szerint nagyon fontos lenne, hogy tudjuk: az inkontinenciát könnyebb lenne megelőzni, mint gyógyítani. Ha a kockázati tényezőkkel élő férfiak és nők időben elkezdenék a megelőzést, amelybe az intimtorna-gyakorlatok végzése adott esetben éppúgy hozzátartozik, mint az életmódváltás, sokkal nagyobb lenne a teljes gyógyulás esélye. A várandós hölgyeknek is érdemes lenne elkezdeni a medencefenék-erősítő, -karbantartó tréninget, amelyhez leginkább egy gyógytornász segítsége, valamint elhatározás és rendszeresség szükséges. Fontos lenne az is, hogy ezek sikertelensége, valamint a műtétek után megjelenő inkontinencia esetén időben orvoshoz forduljunk.
Két külön kórkép
„A vizeletinkontinencia és a székletinkontinencia két különböző betegség. Míg a vizeletinkontinenciával az urológus és a nőgyógyász foglalkozik, addig a székletinkontinenciát gasztroenterológiai és sebészeti oldalról érdemes megvizsgálni. Ha együtt vannak jelen, mindenképp komoly kivizsgálásra és az orvosi szakterületek közötti kooperációra van szükség” – mondja dr. Balogh Zoltán.
Fotó: Adobestock, Thinkstock
