Amikor néhány hónapja beszéltünk, nem is csodálkoztam, hogy azt mondta, ősszel megint új projekttel jelentkezik. Koncz Zsuzsa kifogyhatatlan energiával állandóan valami fontos dolgot csinál, és alig lehet utolérni. Stúdiómunkák, fellépések, interjúk – mintha egy huszonéves énekesnő napirendje szerint élne. Nevetve mondja, azért ő érzi, hogy ez nincs így, de igyekszik testét-lelkét karbantartani.
Egy matekházival kezdődött Bródyval
„Három dologból merítek erőt: a hivatásomból, a közönségemből és a közösségemből – fogalmaz a legendás előadóművész. – Szenvedéllyel szeretem, amit csinálok, és még akkor kezdtem, mikor a daloknak, a zenének volt üzenete, értelme, mondanivalója. Rengeteg dolog volt-van velünk-körülöttünk, melyek foglalkoztatnak engem is mind a mai napig. Szerencsés vagyok, mert a kiválasztott dalaimon keresztül megfogalmazhatom mindazt, amit ezekről gondolok, és ahogyan ezt megtettem régen, úgy megteszem most is. Nem gátolt soha, hogy nem mindenki veszi ezt jó néven, hiszen többnyire könnyed szórakoztatásra kitalált műfaj a könnyűzene, ezért nem is zokon vehető.”
Az énekesnőnek a napokban jön ki az új lemeze, ami nem más, mint az ötven évvel ezelőtti emblematikus, akkoriban betiltott „Jelbeszéd” digitálisan felújított és korszerűsített változata.
„Ez a lemez igazi időutazás – meséli. – Nagy öröm, hogy munkatársam, szerzőm és barátom, Bródy János, aki a hajdani felvételeknél is döntő szerepet játszott, most is követte az eseményeket, sőt egy új dalt is írt az albumra. Drukkolt nekünk, illetve Závodi Gabinak, aki a stúdióban elképesztő munkát végzett. A mesterséges intelligencia a stúdiókban is forradalmasítja a lehetőségeket, és jó ebben részt venni. Közben azért a balatongyöröki önkormányzat igen meglepő és szívet melengető meghívója ébresztett rá bennünket, hogy hat évtizede koptatjuk együtt a rockszínpadok deszkáit, és vagyunk barátok. A györökiek igen kedvesen és sok szeretettel invitáltak bennünket az ebből az alkalomból a györöki mólónál elhelyezett emléktábla felavatására. Szép, megható délután volt. Mi annak idején úgy ismerkedtünk meg Györökön, hogy János rajongott a legjobb barátnőmért, majd segített nekünk a matekháziban. Tudtam róla, hogy jól gitározik, és amikor nem sokkal később az Illés zenekar gitárosát elvitték katonának, mi a haverokkal beprotezsáltuk a zenekarba. Így kezdődött a pályája, és nagyon jó érzés számomra, hogy ennek a kezdetnek részese lehettem. Az évtizedek alatt nagyon sok helyzetben voltunk egymás legfontosabb támaszai a zenében, de a magánéletben is, mosolyszünet soha nem volt köztünk. Nagy öröm, hogy a Jelbeszéd „restaurálásánál” is ott volt velünk” – árulja el.
Kotnyeles, cserfes kislány volt
Zsuzsa úgy érzi, az ő „kortalanságának” talán az a titka, hogy nyitott a világra, az újdonságokra.
„A mindig változó világ izgalmas, néha tragikus, sokszor ijesztő vagy épp megható meglepetésekkel teli történetei vonzanak, és igenis foglalkozni kell azzal, ami szembejön az emberrel – vallja. – Kislányként is cserfes, kotnyeles gyerek voltam, mindenbe beleszóltam, kritizáltam mindent, jó nagy adag igazságérzet dolgozott bennem. Nem véletlen, hogy annak idején a jogi karra jártam, amit aztán ott is hagytam, de mindvégig megmaradt bennem az igény arra, hogy a világban felmerülő ellentéteket, vitákat békésen, szabályozottan kell rendezni. Hogy az én szabadságom addig tart, amíg mások szabadságát nem sérti. Szóval, foglalkoztatnak ezek a dolgok ma is, a klímakrízistől a női egyenjogúság megoldatlanságáig, az agresszív klímaaktivisták durva megnyilvánulásai vagy a félelmetesen dagadó menekültkérdés problémái, és persze a keleti szomszédságban dúló háború a háborús bűnöket elkövető agresszorral. Nem könnyű ma megőrizni a derűt. Nekem az segít, hogy számomra fontos és értékes dolgokkal, jó emberekkel töltöm az időmet, és oda irányítom a figyelmem, ahol örömet találok. Hiszen arra nincs hatásunk, ami történik, de arra igen, hogy ebből mi mit választunk ki, mire figyelünk, hogyan próbáljuk a dolgok jóra fordulását segíteni. Ez nem könnyű, mert a vasfüggöny idején, míg csak egyfajta sajt volt, egyszerű volt a választás, ma százféle sajt van, és a lehetőségek tárházában könnyen elveszünk. Tudom, ez nagyon egyszerű hasonlat, de minden választásunkkal ez van az életben, meg kell tanulnunk jól választani minden tekintetben” – vélekedik az énekesnő.
Nem követi az influenszereket
Mindig nagyon keveset mesélt a magánéletéről, és élesen meghúzza a határait. Aggasztja őt a túlzottan kitárulkozó világ, ami szerinte nem vezet sok jóra.
„Elnézem az influenszerek tömegeit, akik abból élnek – és nem is rosszul –, hogy egész nap mutogatják, a néha botrányokkal fűszerezett, sivár privát életüket. Hát köszönöm, én ebből nem kérek, sem nézőként, sem szereplőként. Az én „szerződésem” a közönségemmel nem erről szól. A szociális médiát privát emberként nem használom, az internet nekem a tájékozódás eszköze, és nem a pletykáé” – fogalmaz Koncz Zsuzsa, aki annyit azért elárult, civilben nagy kultúrafogyasztó. Imád színházba, moziba, különféle kiállításokra járni, vagy csak úgy otthon olvasni. Szereti a természetet, de a sportban egyelőre nem jeleskedik.
„Érzem, hogy többet kellene mozognom, de amint elhatározom, hogy így lesz, jön valami, amit fontosabb látni, meghallgatni, megélni. Utazni szeretek. Ha külföldön vagyok, akkor igazán önfeledten önmagam lehetek, az ismertség súlya ilyenkor nem nyomaszt. Erre néha nagyon is szükségem van.”
Fotó: Nerpel Nikoletta, privát
