November elsején emberek millió keresik fel az elhunyt szeretteik sírhelyét, de a Bajor gyerekek halottak napján nem szoktak kimenni a temetőbe. „Én apa születésnapján, márciusban és a halála évfordulóján, augusztusban járok ki a sírjához, de év közben is előfordul, hogy kimegyek hozzá, ez hangulatfüggő. Mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt, a szerettei elvesztését” – mondja Marci.
Lilinek a mai napig rossz emlék az édesapja sírja mellett állni. „Apukánk temetése nyilvános volt, rengeteg kamera és hatalmas tömeg kísérte el az utolsó útjára, és nagyon zavart, hogy nem tudtam nyugodt körülmények között elbúcsúzni tőle. Nem szeretek temetőbe járni. Volt, hogy elmentem a bejáratig, de visszafordultam, mert nagyon felkavartak az emlékek. Úgy érzem, nem szükséges kijárni a sírhoz, más módon is emlékezhetek rá. Marci nevében is mondom, édesapánk a szívünkben, a gondolatainkban mindig velünk van. Sosem fogjuk elfelejteni őt.”
Fotó: Archív
