Tamás és Panka jókedvű „sztereóban” mesélik kettejük és vállalkozásuk történetét. Anna: „Jogász vagyok, soha nem ismerkedtem bulikban, de 2007-ben egyszer sikerült…” Tamás: „Amint megláttam, éreztem, hogy meg kell kérdeznem tőle: »nekem adod az első húsz évedet?«”
„Mire én azt mondtam magamban – veszi vissza a szót Panka – »Jaj, már megint egy bulizós fiú, hogy vegyem komolyan? És lett belőle három gyerek.«” Tamás azt állítja, az első perctől tudta, hogy elveszi Annát feleségül, pont egy évre rá összeházasodtak, és másik egy év múlva megszületett a lányuk. „Budapesten éltünk, én nemzetközi adótanácsadó cégnél dolgoztam, Tamás nyolc éttermet vezetett párhuzamosan a közétkeztetésben, eredeti szakmája szakács. Volt Szokolyán egy telkünk, próbáltuk eladni, de nem vették meg. Fiatalok voltunk, jól kerestünk, gondoltuk, építünk itt egy nyaralót, és nyárra kiköltözünk” – meséli Panka. A csodálatos tájon, a csillagos ég alatt, a tiszta levegőn jól érezték magukat. Egy ideig folytatták Pesten a munkát, a közlekedés nem volt gond, sűrűn jártak a vonatok. Aztán belefáradtak a kettős életbe.
a csomagolásban
van segítsége
„Tizenkilencre húztunk lapot – mondja Tamás. – Fiatal házasként, kisgyerekes apukaként bejáratott munkahelyet hagytam ott, és volt egy félig kész házam. Közben már jött a második kislányunk, Sára.” Panka így folytatja: „A szüleink nagyon izgultak értünk: feladjuk a karrierünket, vidékre költözünk, gyerekkel, messze a kórház, nincs ismerős. Anyukám megijedt, hogy a világ végére kerültünk.”
Az utolsó ötszázezer forintjukból
„Mindig szerettük a teákat – meséli Panka –, gyerekkoromban sokat kirándultunk, növényeket gyűjtöttünk, a családi receptek alapján kipróbált teákat ittuk. A lányunk sokat köhögött a bölcsődében, így neki készült az első teakeverék, a Kuc Kuc Panka. Akkor támadt az ötlet, hogy régi gyógynövényreceptek alapján teákat készítsünk, eleinte csak saját használatra. Nagyon sokat töprengtük, mihez kezdjünk, ha végképp itt akarunk élni? Vendéglátóhelyet errefelé nem tudtunk elképzelni, nemzetközi adózásra sem volt szükség, úgyhogy egy éjszaka kitaláltuk, hogy vegyük elő a régi, nagyapai gyógytearecepteket, állítsunk össze saját gyógynövényes termékeket, és ezzel foglalkozzunk a jövőben.”
Ekkoriban már indultak a termelői piacok. Eleinte csak kevés termékkel jelentek meg, viszont nagyon fontosnak tartották a csomagolást, a dizájnt, hogy látszódjon, mi van a dobozokban. Az is lett a szlogenjük: „Látom, hogy jó!” A csomagolóanyaguk speciális UV-szűrős, újrahasznosított műanyag, Hollandiából vették. Csak nagy tételt voltak hajlandók nekik eladni, a majdnem négyezer doboz hatalmas raklapokon érkezett. „Azt gondolta mindenki, nem vagyunk normálisak – mondja Tamás. – A család javasolta, tegyünk beléjük zoknikat, mindenki kapjon egyet karácsonyra, az körülbelül harminc évig kitarthat. Az egyetlen vagyonunk ötszázezer forint volt akkor, azt költöttük rá.”
Először maguk gyűjtöttek gyógynövényeket a környékről, csomagoltak, árultak a piacokon. Sikerült egy kis önkormányzati helyiséget bérelni, és ott volt az első teacsomagoló üzem. Ma már saját üzemük van, pont kétszáz lépésre a házuktól, mely a földszinten élelmiszer-csomagoló üzemként, a tetőtérben vendégházként működik. Minden bevételt visszaforgattak a vállalkozásba.
Amiben nagyhatalom voltunk
Még most is ketten viszik az egészet, mindössze a csomagolásban van segítségük. Eleinte maguk termesztették a növényeket, ezután sok helyen kerestek termelőket, gyűjtőket. Nógrád vármegyében sokan foglalkoznak a gyógynövények szedésével. Ennek megvan a rendszere, évtizedekre visszamenőleg létezik egy gyűjtőhálózat, ugyanazok a megbízható családok szedik a gyógynövényeket olyan vidékeken, ahol más munkát nemigen találni. Szeptembertől novemberig csipkebogyó, májusban bodza, utána hársfavirág, citromfű és így tovább. A hálózati rendszert pedig le kell járni személyesen. Ha Tamás látott valakit, aki egy puttonyban bodzát cipelt, követte és megkérdezte, hol vehetne ő is. Szinte baráti kapcsolatot épített ki a gyűjtőkkel, termesztőkkel.
„Magyarország a kilencvenes évekig gyógynövény-nagyhatalom volt – meséli –, az akkori hatalmas gyűjtői hálózat maradványain élnek ma is a nagy gyógynövény-kereskedő cégek. Nekünk hozzájuk képest kis mennyiségekre van szükségünk, de legalább ki tudjuk választani a legjobb minőséget. Nagyon nagy piac ez, kamionszámra megy külföldre a csipkebogyó, a kakukkfű, a levendula.”
Tamás és Panka a kezdettől jártak külföldi piacokra Kínától Dubajig, Angliától Olaszországig, Németországig sok vásárba kimentek, mindenhol népszerűek lettek a termékek. Régen az is előfordult, hogy nem tudtak annyit vinni, amennyit megvettek volna. Amikor befutott egy hatalmas rendelés, eladták az autójukat, hogy meg tudják venni a szükséges mennyiségű alapanyagot.
Sári és fiuk, Marci
Napszúrás és tüdőgyulladás
A fejlődésben sokat segítettek a vevők, akik mindig valami újat akartak. A gyógynövények mellett lettek külföldi alapanyagú élvezeti teák is, gyömbérrel, kurkumával, vaníliával. Ha a családnak ízlik, barátokon tesztelik. Más termékek is jöttek, például a mézek. Ez is úgy kezdődött, hogy Panka lányuk nem szerette a kamillateát, ezért Tamás porrá őrölte a növényt, és elkeverte mézben, lett belőle egy lekvárszerű krém. Azóta van már kurkumás, berkenyés, céklás és spirulina algás mézük is, amelyek specialitása, hogy nem főzik őket, így a vitamintartalmuk megmarad. Összesen száznegyven termékkel számolhatnak, köztük szörpök, fűszerek, sőt legújabban étrend-kiegészítő kapszulák is vannak.
„Nem is tudom, hány lábon állunk – mondja Tamás. – Szerencsések vagyunk, mert azt csináljuk, amit szeretünk. Volt benne kockázat, kellett hozzá az alázat, az elszántság a vásárokon, hóban, fagyban, esőben. Volt már napszúrásom és tüdőgyulladásom is az elmúlt években. De visszagondolva ez is romantikus.” Panka így összegez:
„Lehet jó az ötlet, a termék, de mögé mégis olyan ember kell, akiben ha megvan a száz százalék, még tízet bele akar tenni. Szerintem ezt az erőltetett tempót mindketten a nemzetközi cégeknél tanultuk. Hogy aztán ez egy saját cégben tudott kibontakozni, azt magunknak és a szerencsés csillagállásnak is köszönhetjük.”
