Szabó Simon: „Sokkal többre vagyok képes, mint hittem”

Elsőre a nagyképű, kicsit bunkó pasik jutnak eszünkbe róla, ami nem csoda, hiszen a színházi és a filmes világ is előszeretettel használja az ő nem mindennapi megjelenését a szőrös szívű rosszfiúk megformálására. Szabó Simon – a Farm VIP óta most már nagyon sokan tudjuk, hogy – magánemberként egyáltalán nem ilyen. Amellett, hogy igen derekasan küzdött, mindvégig sikerült méltó emberi kapcsolatban maradnia a játékostársai­val. Számára nem a győzelem volt a cél, inkább az, hogy próbára tegye önmagát.

Nem adta fel az elveit

„Úgy gondoltam, elvállalom, aztán megyek, ameddig tudok – árulja el a színművész. – Az esélytelenek nyugalmával indultam a küldetésnek, pláne azok után, hogy megtudtam, kik a versenytársaim, és milyen fizikummal, mentális hajtóerővel érkeznek. Ezek mellett úgy gondoltam, a forgatás egy jó buli, ha ez számomra két nap, akkor két nap, ha két hét, akkor két hét. Nem számítottam arra, hogy az első perctől az utolsóig bent leszek. Úgy indultam el, hogy bármi történjék is, az elveimet nem adom fel, és nem erőltetem bele magam semmibe, ami nem komfortos. Meglepően sok mindennel volt gondom a komfortzónán kívül. Napi szinten tüzet rakni, pókokkal, bogarakkal hadakozni, nem azt enni és inni, amit megkívánok, és nem úgy fürdeni vagy aludni, ahogy otthon szoktam, ezek a dolgok megérintettek, de nem vágtak földhöz. Nem hiányzott a telefonnyomkodás és az online jelenlét sem. Ami viszont nagyon, az a gyerekeim társasága, és az, hogy nem tudtam, mi van velük, miben vannak éppen. Az összes többi dologba úgy két hét után beleszoktam, és egyre jobban csodálkoztam azon, hogy még mindig versenyben vagyok.”

Simont nem sebezték meg a konfliktusok sem. Civilben is jól kezeli a rázós helyzeteket, és ezt a tulajdonságát remekül tudta kamatoztatni a farmon is. Büszke arra, hogy az összes játékostársával kapcsolatban maradt egy-egy kellemes emléke.

A nyereményéből szeretne élni

A műsorban a döntő napja viselte meg leginkább. „A rendkívül megterhelő feladatok, és ahogyan lerohantam a dombról, majd felrohantam a dombra, rémálmaimban a mai napig visszatér. Persze azt is fel kellett dolgoznom, hogy a végén Laky Zsuzsival egymás ellen küzdünk, de úgy érzem, jól vettük ezt az akadályt. Végül én lettem a győztes, de ez sok ponton olyannyira a szerencsén és a dolgok együttállásán múlott, hogy nemcsak Zsuzsit, de a többieket is csak egy hajszál választotta el attól, hogy ők legyenek a helyemben.”

Miután Simon kiszabadult a farmról, az ünneplés legegyszerűbb módját választotta: azonnal elment egy jót enni. „Rohantam az első utamba eső gyorsétkezdébe, és valósággal megfürödtem az ízekben – meséli nevetve. – Már nagyon idegesített, és untam is, hogy egy hónapja mindenkire én főzök, és olyan kajára vágytam, amit más készített nekem. A forgatás befejezése után összesen egy napom jutott arra, hogy együtt legyek a gyerekeimmel, aztán másnap már elkezdtem dolgozni házigazdaként a Lánchíd Fesztiválon. Jó lett volna néhány napra megszökni a családdal a kedvenc helyemre, a Mátrába, de ez még mindig várat magára. Anyagi szempontból, a nyereménynek hála, most kicsit biztosabb lábakon állok, de azért nem dőlök hátra. A következő egy évben a  nyereményösszegből szándékozom élni és eltartani a gyerekeimet, ami szabadúszó színészként levesz rólam némi lelki terhet.”

A színész úgy érzi, a TV2 műsorának köszönhetően sokat fejlődött.„Sokkal többre vagyok képes, mint hittem. A farmon töltött idő megmutatta, hogy a határaim nem ott vannak, ahol én gondoltam. Ez a meggyőződés pedig önbizalmat ad a való élethez is, hogy jöhet bármi, én képes leszek megoldani. Mióta hazajöttem, jobban viselem az élet kihívásait, mentálisan erősebb lettem, az pedig, hogy sikerült meg is nyernem a játékot, már csak a hab a tortán.”

Fotó: dfp, tv2, privát