Más szerepben is ráismerünk
A prána nadiban is létezik egy módszer, az úgynevezett utaztatás, amely során beleleshetünk elmúlt életeinkbe. Ezek mindig tanítanak minket, hiszen fontos képet kaphatunk mostani problémáink okáról. Meglepő élmény, amikor utunkon felismerünk embereket a mai életünkből, és leggyakrabban nem ugyanabban a felállásban, sőt, még a neme sem ugyanaz, mint most. Például édesapánk feltűnhet lánygyermekként, vagy a testvérünk egykori harcostársunkként, mégis pontosan tudjuk, hogy róla van szó.
Találkozás a régi gyerekkel
Elmúlt életeink a legdöbbenetesebb módon kerülhetnek elő mindennapjainkban. Lapunk ezoterikus szakértője, Melitta a saját bőrén is megtapasztalta, milyen az, amikor felbukkan valaki, akit egy korábbi életünkből ismerünk.
„Egy új, fiatal postás jött a környékre. Amikor először találkoztunk, úgy éreztem, mintha mindent tudnék róla. És furcsa késztetés volt bennem, hogy enni adjak neki, végül kivettem a hűtőből két szendvicset, és miközben átnyújtottam, azt mondtam: „egyél fiam”. Mire ő azt válaszolta: „olyan, mintha az édesanyám lenne”. Egy héttel később is még ezen gondolkodtam, így elmentem a pilisi hegyekbe meditálni. Már az első éjszaka megjött a válasz álmomban: sírtam, mert a gyerekem a háborúba indult. Neki adtam egy darab kenyeret, amit a kopott tarisznyájába csúsztatott. A fiam pedig nem volt más, mint a postás az utcából.”
Mit vállaltunk?
Szintén Melittát kereste fel az a hölgy, aki annak ellenére, hogy szép volt, sikeres és okos, a férfiakkal nem volt szerencséje. Ha úgy is tűnt, hogy valaki érdeklődne utána, rövid úton eltűnt, vagy éppen egy sokkal kevésbé mutatós és intelligens partnert választott.
„Teljesen kétségbe volt esve, amikor megkeresett – kezdi a történetet Melitta. – Egyhetes léböjtkúra és többszöri meditáció után visszament az előző életébe. A XVIII. században találta magát, egy zárdában, ahol beöltöztették egy nagy ceremónia közepette tisztasági fogadalmat tett, és megfogadta, hogy élete árán is megvédi magát attól, hogy egy férfi megérintse.”
Ebben a pillanatban egyértelművé vált, hogy ő ezt a fogadalmat nagyon komolyan vette, és erre az életére is valamilyen módon áthozta.
„Elmentünk egy templomba, és mécses lángja mellett a lány elmondta a következő szöveget: „Én, most itt ezen a szent helyen feloldok és elengedek minden olyan esküt, fogadalmat, amelyet bármelyik inkarnációmban tettem. Felszabadítom a testemet és a lelkemet, elengedem múltbéli kötődéseimet. Ámen.” Ezután elváltak útjaink, több mint egy évvel később találkoztunk, akkor már boldogan mutatta be a férjét, és várandós volt.”
Fondorlatos fóbiák
Sok esetben a megmagyarázhatatlan fóbiák, a pánikbetegség is egy előző élet eseményeit mutatják. Hiszen miért fél valaki Budapesten a kígyóktól, vagy miért fogja el rettegés, ha egy hídon kell átkelnie, ha semmilyen rossz élmény nem érte ezzel kapcsolatban?
„Aki előző életében hídról esett le, biztos, hogy fél majd átsétálni a folyó felett, aki pedig a magasságtól retteg, bizonyosan vagy valahonnan leugrott, vagy lelökték, és így lelte halálát. Amikor egy állat láttán fog el minket a rettegés, akkor vagy minket ért kellemetlen élmény vele kapcsolatban, vagy az is előfordulhat, hogy például egy szerettünket marta meg kígyó.” Valószínűleg egy előző életben kereshetjük annak is az okát,
ha valaki retteg a tűztől, vagy víz-iszonya van.
Testünk és lelkünk
A testi hibák vagy az emberi kapcsolataink kulcsait is gyakran egy előző életben találjuk meg. „Ezekre általában igaz, hogyha egy előző életben okoztunk egy sérülést másnak, az valószínűleg most nálunk tűnik fel. Például, ha valakinek a kezét sebeztük meg, akkor a kezünkkel lesz probléma, a tűz által okozott seb pedig tűzfoltként jelentkezhet.”
Gyakran az emberi kapcsolatainkban is megjelennek az előző életekből hozott érzések, előítéletek. Ha valakitől például minden ok nélkül, az első találkozás óta viszolygunk, azzal jó eséllyel rossz volt a kapcsolatunk egy előző életben. Érdekes az is, hogy ha valaki gyilkolt előző életében, gyakran éppen az áldozat leszármazottaival kerül egy családba, amikor újra leszületik.
Fotó: profimedia
