Mivel bárhol – piacon, kisboltban, szupermarketben – érhet meglepetés, érdemes kérdezősködni, körbejárni, megszemlélni a termékek és az árak közötti különbséget. A piacon mindig az első sorok a legdrágábbak, igaz, az áru is ott a leglátványosabb. Ám a hátsó, olcsóbb helyek is rejthetnek értékeket. A boltokban a címkén lévő termékinformációt érdemes részletesen tanulmányozni, ezért a szemüveget ne hagyjuk otthon.
Óvatosan a reklámszövegekkel!
„Az úgynevezett tükrözős módszernél a doboz tetejére rakják a nagyobb szemű szamócát, málnát. Ha kibontjuk, csak akkor látjuk, hogy alulra a kicsik jutottak – mondja Ecsedi István. – Előfordul az is, hogy miközben válogatunk, észre sem vesszük: az árus keze mérés közben »véletlenül« rajta marad a mérlegen, ami persze így többet mutat. Sokszor láttam azt is, hogy nem írják ki az árat, és csak a fizetésnél szembesülünk vele. Megtévesztés, ha reklámszöveget csatolnak az áruhoz, például: szuperédes, prémium. Előfordult, hogy nem volt elég fehérrépa az országban, így azt pasztinákkal helyettesítették, holott a kettőnek más az íze. A pasztinák (más néven paszternák) édesebb és olcsóbb, ám a petrezselyemgyökér árán adták el.”
Az eladók trükközése kétélű dolog, hiszen ha egyszer lelepleződtek, nem biztos, hogy még egyszer felkeressük őket. A piacok viszont nagy forgalmú helyek, így mindig jön újabb vevő, aki áldozattá válhat.
Gyökértelen kínai fokhagyma
Már kaphatók szép szamócák. Igaz, sejthetjük, hogy ezek még nem magyarok, néhány árus annak tünteti fel őket a kötelezően előírt „magyar termék” zászlócskával. „Nézzük meg jobban a szamócaszemeket – tanácsolja Ecsedi István –, ha élénkpirosak, még messzebbről is kissé gumiszerűnek tűnnek, a végük pedig erősebb, akkor spanyol vagy görög áruval lehet dolgunk, amely nem olyan ízletes, mint a magyar eper.”
Sokszor halljuk, hogy szinte nem is kapható itthon magyar földben termett fokhagyma, íztelen kínai áru árasztotta el a piacot. Néha csak a címke tanúskodik róla, hogy az ázsiai ország a származási helye, mindössze a csomagolása történt itthon. „A kínai fokhagymák szinte vakítóan fehérek – mondja Ecsedi István. – A gyökerük hiányzik, mintha le lenne borotválva. A magyaron mindig ott van az elszáradt gyökér. A spanyolt viszont nehezebb megkülönböztetni a magyar árutól. Csak abban bízhatunk, hogy az íze is hasonló ahhoz.”
Mi a helyzet a húsokkal?
Dr. Pleva Györgyöt, a Nébih élelmiszer- és takarmánybiztonsági igazgatóját a húsokkal kapcsolatos trükközésekről is kérdeztem. Korábban ugyanis előfordult, hogy a piaci árusok a csirkét például kurkumával festették meg, hogy tanyasiként drágábban adhassák el. Sőt, a sertéshúst ételfesték segítségével marhahúsként akarták rásózni a gyakorlatlan vevőre. A szakértő szerint ilyesmi a rendszeres ellenőrzések miatt szerencsére már évek óta nem jellemző, de azért nem árt figyelnünk. Magyarországon és az Európai Unióban csak vágóhídon vágott, hatósági állatorvos által ellenőrzött húst lehet árulni. Ez alól kivétel a kistermelői baromfi- és nyúlvágás, valamint a falusi vendégasztal keretében vagy rendezvényen kistermelő által végzett disznóvágás. Ez utóbbi esetben csak főtt étel kerülhet a vendégek elé. A húst a piacokon is bolti körülmények között kell tartani, erről a piacfelügyeletnek kell gondoskodnia.
A termékek nyomonkövethetőségét dokumentumokkal kell igazolni. Ez alól néhányan úgy próbálnak kibújni, hogy kisebb mennyiséget tüntetnek fel a papírokon, mint amennyit ténylegesen eladnak, de ezt a vásárló nem tudja ellenőrizni. A termékek mellett – még a piacokon is! – fel kell tüntetni az áruk származási országát. Nyáron különösen fontos, hogy ne sérüljön a hűtési lánc, és ebben nekünk, vásárlóknak is van felelősségünk: a megvásárolt hússal siessünk haza, mert ha nincs hűtve, egy óra alatt is elszaporodhatnak benne a baktériumok.
A kimért szárazbab nem magyar
Más zöldségekről és gyümölcsökről is próbálják elhitetni, hogy itthoniak. Az őszibarackszezon kezdetén a keményebb és kisebb gyümölcsök jórészt külföldiek. „Általában olaszok – mondja Ecsedi István –, amelyeket még éretlenül szednek le. Akárcsak a paradicsomok: jól látható, milyen sárgásak, kemények mind, nem szabadföldben termettek. Sárgán leszedik őket, és a kamionban érnek meg. Az Észak-Afrikából, Marokkóból, Tunéziából érkező paprikák színe észrevehetően más, inkább zöldes árnyalatú, nem pedig az a halványsárga, amit itthon megszoktunk. Ez főleg a téli kínálatra jellemző, később aztán a magyar termés dominál a piacokon. Jellemző a dióbél esete is, amit legtöbbször a volt szovjet köztársaságokban vásárolnak meg a beszerzők, jóval olcsóbban, mint ahogy itthon megkaphatnák. Sajnos itt szinte lehetetlen megkülönböztetni a magyart a külfölditől. Érdekesség, és jó, ha tudjuk – bár ez nem tekinthető átverésnek –, hogy a szárazbab vagy a lencse, amit kimérve kapunk a piacokon, szinte sosem magyar, hanem dél-amerikai. Babot termeszteni ma már nem éri meg itthon, ahogy málnát sem. Ez utóbbi aranyárban kapható, és nem is tagadják az árusok, hogy Lengyelországból érkezik. Az áfonyánál csak annyi a trükk, hogy azt írják rá: erdélyi. Így kívánatosabb, mintha egyszerűen Romániát jelölnék származási országként.”
Ismeretlen eredetű élelmiszerek
Dr. Pleva György, a Nébih élelmiszer- és takarmánybiztonsági igazgatója szerint a piacokon végzett hatósági helyszíni ellenőrzések során az ellenőrök gyakran tapasztalják, hogy az árusok az ott kínált termékek származását nem tudják dokumentumokkal igazolni, így azok eredetét nem ismerjük. Előfordul, hogy hiányzik a termékek magyar nyelvű jelölése, sőt az ellenőrök időnként lejárati idő után forgalomba hozott élelmiszereket is találnak.
Szándékos „trükközés” lehet például, hogy saját termékként árusítanak kereskedelemben vásárolt, esetleg illegálisan beszerzett élelmiszert. A magyar nyelvű jelölés hiánya utalhat külföldről szabálytalanul importált termékekre is. Fontos, hogy a vásárlók legális, ismert helyen vásároljanak, figyeljenek az árulkodó jelekre, és ellenőrizzék a terméket a vásárlás előtt.
Fotó: Adobestock