Egy jól időzített, kedves slágernek köszönheti országos népszerűségét Eszményi Viktória.
„Amikor beneveztem az 1981-es Táncdalfesztiválra, egy másik számmal szeretettem volna indulni, mert úgy éreztem, a Vidéki lány vagyok című dal nem odavaló. Heilig Gábor győzött meg, hogy ezzel a számmal végre megmutathatom, hogy milyen vagány csaj vagyok. Bár hallgattam Gabi megérzésére, utólag bevallom, nem hittem, hogy sikert arathatok. Így az esélytelenek nyugalmával, egy szál gitárral álltam ki a színpadra…” – mesélte korábban a Meglepetésnek az énekesnő.
A többi pedig már-már poptörténelem. Miután lement a dal a televízióban, Vikiből egycsapásra sztár lett.
„Fantasztikus élmény volt. A vidéki emberek a saját lányukként szerettek. Idegenek ölelgettek, puszilgattak, és ajándékokkal halmoztak el. Nem tudtam úgy hazajönni egy fellépésről, hogy ne kaptam volna egy láda almát, egy kosár körtét vagy disznótorost.”
Lila ruhás esküvő
Talán azért is volt olyan hiteles Viki előadása, mivel ő maga is vidéki volt, Balassagyarmaton nőtt fel.
„Nem énekesnőnek készültem. Eredményes gerelyhajító voltam, és tornatanár szerettem volna lenni. A Testnevelési Főiskolára nem vettek fel, mivel nem tudtam úszni. Ezekután az éneklés került előtérbe, és ekkor költöztem fel a fővárosba. Bergendy Istvánnak köszönhetem, hogy elindultam a pályán. Eleinte édesapám aggódott, hogy mi lesz velem egyedül Pesten, de látva a sikereimet, megnyugodott, hogy helyes úton járok. Nagyon boldog vagyok, hogy
a zene felé sodort az élet. A férjemet, Gabit is a munkámnak köszönhetően ismertem meg.”
Az Eszményi–Heilig házaspár több, mint négy évtizede él együtt.
„Utólag csak egy dolgot sajnálok: nem adtuk meg a módját az esküvőnknek. Terhes lettem Tamás fiammal, és ripsz-ropsz összeházasodtunk. A hagyományos menyasszonyi öltözettől eltérően, lila ruhában mentem férjhez, és csupán két tanú jelenlétében fogadtunk hűséget egymásnak, mivel látszott rajtam a kismamaság.”
Kártyából olvassa a jövőt
Viktória élete egyik legboldogabb időszakának tartja a terhességét. Meg sem fordult a fejében, hogy az anyaságról lemondjon az énekesnői pálya miatt.
„Nagy, összetartó családból származom, és fontosnak tartottam, hogy jó anya és feleség legyek. Miután lejöttem a színpadról, csak a gyerekem és a családom érdekelt. Boldog vagyok, hogy a fiam is megtalálta a hivatását. Bár bölcsésznek tanult, később ő is a zenei pályát választotta. Basszusgitárosként több együttesben is játszik.”
Tamás évekkel ezelőtt elköltözött otthonról, így Vikinek most már több ideje jut a kedvelt hobbijaira, a jógázásra és mások lelkének pátyolgatására.
„Érdekel a keleti filozófia. Az asztrológia is foglalkoztat, és szívesen vetek tarot-kártyát, ha megkérnek rá. Fontosnak tartom, hogy megismerjük önmagunkat, fejlődjünk, és változtassunk a rossz tulajdonságainkon. Én például a szétszórtságomon dolgozom – kisebb-nagyobb sikerrel.”
»Kíváncsiak a véleményemre«
Viki elégedett a szakmáját és a magánéletét illetően.
„Ha jól belegondolok, az énekesi pályám miatt átrohantam az életem egy részét, most nyugodtan főzhetek, vásárolhatok, készülhetek az ünnepekre, és élvezem a környezetemet. A lényeg, hogy próbálok harmóniát teremteni magam körül. Jó érzéssel tölt el, hogy volt egy hosszasan sikeres karrierem, most pedig a holdudvarát élvezem. Ugyan nem vagyok már előtérben, de a mai napig fellépek. Ezért külön hálás vagyok a sorsnak, hiszen a mi pályánk múlandó. Nem tagadom, szeretem, hogy szükség van rám. Örömömet lelem a tartalmas beszélgetésekben, boldoggá tesz, ha valaki kíváncsi a véleményemre.”
Fotó: archív
Az interjú eredetileg 2012-ben jelent meg a Meglepetés magazinban.
