„Isteni gyerekkorom volt – meséli. – Mindenki engem babusgatott; első unoka vagyok a Somos családban, az unokatestvéreim felnéztek rám – fogalmuk sem volt, valójában mekkora gazfickó vagyok. A szüleim huszonéves koromban váltak el, de én már korábban, rögtön az érettségi után dolgozni kezdtem.” Munkát vállalt az egyetemi évek alatt is, eközben budapesti szerkesztőségekben töltötte a hétvégét, lejárt vizsgázni Győrbe, majd ügyvéd-jelöltként dolgozott, és mellette még televíziózni is maradt ideje.
Folytatás a Meglepetés magazinban!