A cikk eredetileg 2014-ben jelent meg a Meglepetés magazinban. Akkor arról kérdeztük az úszónőt, mit tesz másként, vagy éppen ugyanúgy, mint édesanyja, Barbara az ő korában.
„Mindig hajnalban kelt értem”
„Anyukám matektanár, és kiskoromban nagyon sokat matekoztunk otthon, ezért a számok világával sosem volt gondom. A sportot is szereti, tizenéves korában versenyszerűen futott, és ma is rendszeresen kocog. Támogatta az úszókarrieremet is, ő ébresztett hajnal ötkor, és rakott össze annyira, hogy apa suli előtt elvihessen az uszodába.”
„Átvettem a szokásait”
„Kiskoromban nagyon nem szerettem a precizitását. Azt, hogy nem volt mindegy, hogy törölgetem el a poharakat és rakom be a szekrénybe, hogy amikor egy percig álltam a hűtőszekrény előtt, rám szólt, hogy találd már ki, mit akarsz kivenni, és csukd be, mert ez így nem gazdaságos! És most, felnőttként azt vettem észre, ha nem is ennyire, de precíz vagyok, és ugyanígy rápirítok a férjemre, ha a nyitott hűtőszekrény előtt sokáig álldogál. Öntudatlanul átvettem anya szokásait.”
„Ült az ágyam mellett”
„Az első gyerekkori emlékem anyukámról, hogy amikor beteg voltam, ő maradt velem otthon, és rengeteget dédelgetett, simogatott, ott ült az ágyam szélén, és nagyon hamar jobban lettem az ápolgatásától. Igazán gondoskodó anyuka, akinek nem volt könnyű dolga: két bátyám után megkapott engem, az öntörvényű és akaratos kislányt, aki a kamaszévei alatt bizony alaposan feladta neki a leckét. Ma már nagyon sajnálom, hogy tizenévesen undok voltam vele, ma is sokszor bocsánatot kérek ezért tőle.”
Különbözik a természetük
„A természetünk nem különösebben hasonlít. Én sokkal lazább vagyok, mint anyukám, ő képes minden apróságon idegeskedni. Ha például későn indulunk el a repülőtérre, ő stresszel helyettem, hogy mi lesz, ha lekéssük a gépet, pedig nem is ő az, aki utazik.”
Fotó: archív
