Összejöttem valakivel. Egy fitnesz klubban találkoztunk. Mindig a barátaival volt, nagyon lazának tűnt. Nem is jutott eszembe, hogy házas lehet. Így aztán simán belementem a kapcsolatba, mikor végre elkérte a telefonszámom.
Elég gyorsan zajlottak az események, nagy szerelembe estünk. Három hét után derült ki, hogy felesége és gyereke is van. Ráadásul a lányát ismerem is, ugyanabban az irodaházban dolgozik, ahol én. Most azt mondja, ő rendes ember, meg akarja otthon mondani az igazat. Amúgy is el akart válni, nincs miért titkolóznunk. Én meg szégyellem magam, hogy ilyen helyzetbe kerültem.
Azt sem tudom, hogy kerüljem el a lányát a munkahelyen. Elvből nem kezdtem ki soha foglalt férfival. Szeretem őt, de úgy érzem, nem tartunk még ott, hogy ilyen döntéseket hozzunk pár hét után. Van egy kisebb fia is, attól sem vagyok boldog, hogy otthagyná a családját, mert akkor velem is ezt teheti, ha együtt maradunk, és gyerekünk lesz… Lehet, hogy a Sors rendezte ezt, és el kellene fogadnom, hogy így lépett be az életembe, vagy tartsam magam az elveimhez, és küldjem el? – kérdezte korábban egy olvasónk.
A mediátor válasza
Bár a kapcsolatuknak időre lenne szüksége, hogy kiderüljön, mennyire fontos és erős ez a kötelék, azt nem javaslom, hogy titokban, bujkálva folytassák, amíg rá nem jönnek, mi is ez önök között. Az ilyen jellegű kapcsolatoknak amúgy is nagy veszélye, hogy a felek kevés időt töltenek együtt. Nem kapnak reális képet egymásról, így könnyű ideálisnak vetíteni magunknak az „elérhetetlen” partnert, akivel nem kell a hétköznapokat együtt végigküzdeni.
És könnyű a régi, megszokott társat unalmasnak, elviselhetetlennek, hibásnak minősíteni, aki miatt más karjában kötöttünk ki… De partnere sem akarja ezt a „játékot” játszani, és ön sem szeretne a „harmadik” szerepében leragadni. Ön ennél tisztábban látja a helyzetét. Mivel nem akarja becsapni önmagát, így nehéz helyzetben is van, mert döntést kell hoznia hamarosan. Bárhogy is dönt, nem lesz könnyű.
Ha felvállalja a kapcsolatot, akkor vállalja azt is, hogy lehet, hogy rájön, mégis korai volt az elköteleződés. Vállalja azt is, hogy a szemébe kell néznie párja lányának és megbeszélnie vele a helyzetet. Vállalnia kell, amit mondani fognak önről a háta mögött, hiszen nem mondhatja el mindenkinek, hogyan csúszott bele ebbe a történetbe.
Ha szakítani fog, akkor nagyon tudatosnak kell lennie abban, hogy miért teszi ezt. Akár le is írhatja magának, hogy amikor rátör önre a kétség később, akkor ott legyen, feketén-fehéren, hogy mi volt az indítéka. Lehet, hogy attól is fél – bár nem írta meg az életkorát, de mivel partnerének felnőtt lánya van, önt sem gondolom csitrinek – tehát a biológiai órája is ketyeghet gyerek ügyben. Csak apát akar, vagy tényleg ezt a férfit akarja? Mindenképpen el kell köteleznie magát valamelyik út mellett. Tartson ki a döntése mellett, legyen hű önmagához, és bízzon abban, hogy ez hozza el a hű társat önnek, bármelyik irányt is választja.
Fotó: pexels, profimedia
