Egy híres rádióműsor kezdete
A 60-as években indult hódító útjára a Ki nyer ma? élő adássorozata. Akkoriban fiatal és idős együtt hallgatta az Astoria szálloda kávézójából jelentkező adásokat. A vetélkedő 2007-ben volt utoljára hallható a Magyar Rádióban. De Czigány György még túl a 90. évén is járta az országot, és nagy szeretettel és tisztelettel fogadták, bárhol jelent meg.
„Amikor annak idején elkezdtük ezt a műsort, azt gondoltam, jó, ha egy évet megél a rádióban, de 38 lett belőle. Tömegek gyűltek össze, és nem csak a háromszáz forintos nyeremény miatt. Az emberek boldogok voltak, ha tudták a kérdésekre a választ, rang volt szerepelni a vetélkedőben.”
„Másnap a barátok, a kollégák megjegyezték, hogy hallottunk játszani a rádióban”
– mesélte a Meglepetésnek Czigány György, aki hosszú élete során számos legendás művésszel személyesen találkozott.
Például a neves népzenekutatóról, Kodály Zoltánról is volt egy anekdotája.
„Engem még tanított a Zeneakadémián”
„Halkan beszélt, nagyon kellett figyelnem arra, amit mond. Később, felnőttként többször találkoztam vele. Kodály az a fajta ember volt, aki nem fecsegett, felületes beszélgetésre nem volt ideje, életének minden percét beosztotta. Egyszer arra kértem, hogy beszéljen Bachról az egyik rádióműsoromban” – mondta Gyuri bácsi, amikor legutóbb nála jártunk vendégségben.
„Felhívott öt órára a lakására. A vacsoráját fogyasztotta, én pedig próbáltam udvariasan megvárni, amíg befejezi a túrós tésztát. Nem értette, hogy miért nem kérdezem, és a maga kissé ironikus stílusában megjegyezte: Na, mi az, nem kérdez semmit?! Az időt olyan nagy kincsnek tartotta, hogy evés közben akart interjút adni” – tette hozzá.
Eltemette az első feleségét és a fiát
Szerencsére a népszerű műsorvezető nem mérte ki percre pontosan az idejét. Szívesen töltötte a napjait olyan emberek között, akik fogékonyak a kultúrára. Mint Czigány György mondta, a művészet olyan dolog, ami rehabilitálja az összes tragédiát, ami az életben ér minket.
„Szomorúságban nekem is volt részem. 48 évnyi házasság után temettem el az első feleségemet, három évre rá a középkorú filmrendező fiamat, Zoltánt. De a zene, a képzőművészet és az irodalom mindig átsegített a nehéz időszakokon. Egy-egy versbe, zeneműbe kapaszkodtam, és próbáltam a művészetből meríteni az erőt.”
„Ezt a fogódzkodót tanácsolom másoknak is”
– mondta.
Nem szeretett volna vadházasságban élni
Czigány György élete egyik legkétségbeesettebb időszakában találkozott a jelenlegi feleségével, a nála negyven évvel fiatalabb Erikával.
„Második Erikának hívom, mivel az első feleségemet is Erikának hívták. Egy interjút jött készíteni hozzám, így ismerkedtünk meg. Nagyon intelligens, művelt, latin–történelem szakos tanári diplomája van, de interjúköteteket ír, hamar kiderült, hogy azonos az érdeklődési körünk.”
György 77 éves volt, amikor templomi szertatáson feleségül vette a csinos asszonyt.
„Fontosnak tartottuk, ne vadházasságban éljünk, hanem egyházilag is férj és feleség legyünk”
– árulta el őszintén magazinunknak.
Jöhet egy kvíz?
A munka tartotta szellemileg fitten
A házaspár kétlaki életet élt. A fővárosban laktak, de Szekszárdon is sok időt töltöttek.
„A feleségem szülei betegeskednek, nehezen mozdulnak ki az otthonukból. Gyakran mi vásárolunk be nekik. Viccesen szoktam mondani, hosszú pályafutásom során megkaptam már a Prima Primissima díjat, az Erkel-díjat, a József Attila-díjat, most már a Lidl-díjat is odaadhatnák, olyan sokszor járok az üzletükbe” – mesélt nevetve a jó kedélyéről ismert Tanár úr.
Czigány György még a kilencvenes éveiben is friss és korát meghazudtolóan energikus volt. Amikor pedig közönségtalálkozóra ment, mindig nagyon elegánsan felöltözött. Öltönyt vett fel és nyakkendőt kötött.
„Szeretem megtisztelni a rám kíváncsi embereket. Én még az a régi vágású férfi vagyok, aki egy hangversenyre, színházi előadásra és a saját műsorába is a szép ruháját veszi fel.”
A magánélete is példamutatásról és rendezettségről árulkodott. Lánya, Czigány Ildikó Magyarország első női utasszállító pilótája volt, kisebbik fia, Gergő operatőr. Két felnőtt korú unokájával, Zsófival és Matyival sok időt töltött gyerekkorukban. A családját is megtanította a zene szeretetére.
Gyerekei, unokái is tanult, diplomás emberek, és különböző hangszereken játszanak, nagyapjuktól maradandó kulturális értéket kaptak. Czigány Györgynek zongoraművészi tanári diplomája volt, de a Magyar Rádió és a Magyar Televízió munkatársaként is dolgozott évtizedeken keresztül. Munkásságát számos állami kitüntetéssel ismerték el.
Hat éven át volt az Írószövetség költői szakosztályának elnöke, közel negyven kötete jelent meg. Egész pályafutását a magaskultúra szolgálatába állította.
„Szerencsés vagyok, mert a munkám éltet, ezért sem érzem a koromat”
– nyilatkozta legutóbb a Meglepetésnek. Idén áprilisban, 94 éves korában hunyt el.
Fotó: Pintér Márta, Fortepan/Matz Károly, Fortepan/Szalay Zoltán, MTI, archív
