Amíg élek, nem felejtem el, amikor belépett a stúdióba, mezítláb, egy farmerban és egy ingecskében, s AC/DC-t énekelt. Amikor kiment, előre kinyitottam neki az ajtót, és meghajoltam. Nem tehettem mást, nem az ember, hanem a benne lakozó szellem miatt tettem meg. Ez a szellem nem halt meg benne, érzem, sőt, a lányból már igazi nő lett, aki tudja, hogy sokaknak tartozik a szeretetért.
Folytatás a Meglepetés magazinban!