Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egykori lakhelyén, a Városmajor utca 49. alatt emléktábla őrzi a színésznő nevét, a második kerületben pedig Komlós Juci közt avattak fel három évvel ezelőtt.
„Évekig egy társulathoz tartoztunk. A József Attila Színházban szinte mindennap találkoztam Jucival, szerettem a közelében lenni, hallgatni, ahogy az életről, a színházról beszél. Utánozhatatlan művész volt, ám mégis hétköznapi ember, mindenféle sztárallűr nélkül” – nyilatkozta róla Bodrogi Gyula, aki szerint Komlós Juci nagyon meghatódna, ha tudná, hogy a mai napig milyen sokan gondolnak rá nagy-nagy szeretettel.
Óva intették a nőcsábász Gézától
Színészdinasztiába született: édesapja komikus volt, édesanyja színésznő. A testvére és a nagybátyja is a világot jelentő deszkákon érvényesült. A kis Juci hároméves volt, amikor először szerepelt közönség előtt, két évvel később pedig már édesapjával énekelt és táncolt egy operettben. Szülei kezdetben hallani sem akartak arról, hogy ő is színész legyen, mert féltették a lányukat a létbizonytalanságtól. Azt szerették volna, ha megbízható szakmát választ magának, ezért gyors- és gépírást tanult, és titkárnőnek készült.
A harmincas években ez ígéretes karriernek számított egy bájos kisasszony számára. Csakhogy Jucit nem hagyta nyugodni a kisördög, és arra kérte a szüleit, hogy vigyék el Rózsahegyi Kálmánhoz, és ha a neves színészpedagógus is úgy ítéli meg, hogy tehetséges, akkor a színiiskolájában folytatná tovább a tanulmányait. Fel is vették Kálmán bácsihoz, attól kezdve pedig Komlós Juci számára más nem is létezett csak a színpad.
Férjét, Földessy Gézát is a színháznak köszönhette. Együtt játszottak Szegeden, ahol Jucikát óva intették a nőcsábász férfitól, de ő nem kerülhette el a végzetét.
„Nagyon kedves, sármos pali volt. Szisztematikusan odajött hozzám a próbákon is beszélgetni és viccelődni. Addig beszélgettünk, míg összejöttünk. Aztán tizenkét évig együtt is maradtunk, egy lányunk is született, Margitka. Ez nagy szerelem volt. Később már megcsalt jobbra-balra, nem tudott uralkodni a vérbő természetén” – nyilatkozta Komlós Juci annak idején.
A házasságuk válással végződött, amikor a férfi Münchenbe disszidált 1949-ben. Jucika pedig egyedül itthon maradt a közös kislányukkal, Földessy Margittal. A színésznő a szerelmi csalódás után többé már nem nyitotta ki a szívét más férfiak számára, élete végéig társ nélkül maradt.
Unokájának a cinkosa volt
A házassága nem sikerült, de szülőként, anyaként is kritikus volt magával szemben. Utólag bevallotta, hogy lelkiismeret-furdalása volt amiatt, hogy nem sok időt töltött egy szem gyermekével.
„Sokat szerepeltem, szinte minden este. Margitkát a nagyszülei gondjaira bíztam. A nagypapája, Vilmos vigyázott rá és ő is volt számára a példakép.”
Anya és lánya kapcsolata csak azután mélyült el, hogy Margit világra hozta a fiát, Márkot. „Ami közös élmény kimaradt a lányommal, azt az unokámmal igyekeztem bepótolni. Anyaként nem én voltam a legjobb, de nagymamaként próbáltam törleszteni. Akkor már nem volt annyira fontos a színészi pálya, úgyhogy Márk cinkosa lettem” – árulta el a színésznő, aki nem bánta, hogy fiúunokája nem a színészi pályát választotta.
Csak egyetlen férfit szeretett igazán Komlós Juci: óva intették a nőcsábász Gézától
Az otthonában aludt el örökre
Komlós Juci számára igazi jutalomjáték volt Lenke néni szerepe a Szomszédokban. A nyugdíjas közértéssel a tévénézők azonosultak, hiszen helyettük is zsörtölődött, amikor a zacskós tej kilyukadt, vagy a párizsi ára az egekbe szökött. A színésznő közel érezte magához a sorozatbeli karakterét, és mindig felkészülten érkezett a forgatásokra, a gazdagréti lakótelepre.
„A koromnál fogva megengedhetem, hogy egy kicsit kívülről nézzem a dolgokat. Mielőtt az ember bölccsé válna, sok vihar megtépi. Fiatalon nagyon sokat mérgelődtem, veszekedtem, vitatkoztam, mire a Szomszédok elindult, már nyugodtabb természet lettem” – mondta egy tévéinterjúban. A sorozatbeli férjével, Taki bácsival (Zenthe Ferenc játszotta) is nagyon szerették egymást.
„Amikor Zenthe Ferencet a Nemzet Színészévé választották, telefonon gratuláltam neki. Erre ő köszönetképpen csak annyit mondott: Jó volt a házasságunk, Jucikám. Több mint tíz évet szépen éltünk a Szomszédokban” – idézte fel nevetve a színésznő, aki élete utolsó időszakát már a Zamárdiban lévő nyaralójukban töltötte, ezért csak telefonon tartotta a kapcsolatot az egykori kollégáival és barátaival. Jucikát féltő gondoskodással óvta a családja, ezért halála előtt egy évvel már nem is mutatkozott a nyilvánosság előtt.
Lánya, Margit így emlékezett vissza erre az időszakra. „Amikor anyu már idős volt, azt mondta: »na, innentől kezdve te vagy az anyukám, és én vagyok a kislányod«. Ordítottam, mint a sakál, hogy hogy jössz te ahhoz, hogy elvedd az anyámat. Félig vicc volt, félig nem. De az élet úgy hozta, hogy tényleg így lett…”
Margit az édesanyja kezét fogta akkor is, amikor Komlós Juci a saját otthonában, 92 évesen örökre lehúnyta a szemét.
Fotó: Mti, privát
