Kapcsolatuk évek óta töretlen, tökéletes harmóniában, véd- és dacszövetségben élnek. Náluk jól megfér két dudás egy csárdában. Béla így mesélt arról, hogy mi a boldogságuk titka.
„Ahhoz, hogy az ember gondoskodó társa, érzelmi oltalmazója és lelki támasza is legyen a másiknak, elsősorban azt kell felismerni, hogy nem a világnak, hanem csak egymásnak kell bizonyítanunk. Ami úgy érzem, nekünk már sikerült is. Ez a mi titkunk” – meséli a színész.
Egy tanács a nagymamától
„Ha egy szóval kellene jellemezni a kapcsolatunkat, az az összhang lenne. Talán nehéz elképzelni rólunk, de mi soha nem igényeltük azt a felhajtást, amit körénk kreált a sajtó. Úgy is fogalmazhatnék, hogy mi egy lakatlan szigeten is jól ellennénk. Legfeljebb Dóri azon pityeregne néha, hogy ritkábban tud magas sarkú cipőt hordani… Szerencsére teljesen azonos a világképünk, így a külső változásokra egyformán reagálunk. A belsőket pedig két intelligens ember hamar megoldja, már ha vannak egyáltalán” – árulja el a színész, aki annak idején a nagymamájától kapta a legjobb párkapcsolati tanácsot.
„Azt mondta, hogy miután minden pár különbözik valamiben a másiktól, a boldogságra nincs általános patentrecept.”
A másik fontos személy, akinek mindig sokat adtam a szavára, öreg barátom, Géza bácsi volt, aki a női nem hatalmas hódolójaként vonult be a tudatomba, miközben sohasem volt házas ember. Szerinte a kapcsolati problémák kezelése a bajok megelőzésében rejlik, és talán abban is, hogy folyamatosan oda kell figyeljünk a másik hangulatváltozásaira. Csak így lehet időben megelőzni azokat a disszonáns felhangokat, amelyek gyakran válásba torkollnak.”
Az első szavak beléjük égtek
Már az első pillanatban tudták, hogy ez egy különleges találkozás, ami sorsfordító lehet. Többé nem is voltak képesek egymás nélkül elképzelni a mindennapjaikat.
„Én a személyes találkozásunkkor elhangzott mondatokat tartom máig felejthetetlennek. A téma, a szellemi szint és Dóri stílusa annyira lenyűgözött, hogy hazaérve fel is jegyeztem a beszélgetés minden részletét. Néha most is elővesszük, beleolvasunk, és mindketten imádjuk ezt a régi cetlit, hiszen részben ennek a kezdeti varázsnak is köszönhetjük, hogy egy hónap után összeköltöztünk, és azóta is együtt vagyunk. Rengeteget tanultunk egymástól, de tényleg.
Nekem a megismerkedésünk idején elég sok problémám volt a magyar valóságba történő visszailleszkedéssel, ebben sokat segített Dóri racionális oldala. Én pedig igyekeztem neki utat mutatni a nyugati valóságban, amely bizonyos dolgokban fényévnyi távolságra van a magyartól” – mondja Béla, aki feleségével Budapestet és Bécset egyaránt az otthonuknak mondhatja.
„A legnagyobb kihívás a kétlaki életben az, hogy minden határátlépéskor muszáj az agyunkat rebootolni, vagyis újraindítani. Idefelé és vissza is. Nekem hiányzik Pesten a középosztály eleganciája és azok a krúdys kisvendéglők, amelyekből Bécsben rengeteg van. Dóri kint a dolgok olajozott menetétől és a mindent körülölelő kedvességtől van lenyűgözve, viszont neki Pestről hiányzik a magyar humor és a rögös túró.”
Ez is érdekelhet: Két novella Ernyey Bélától, élete két legfontosabb asszonyáról
Megbecsüli az apró örömöket
Béla és Dóri a nap 24 órájában együtt vannak, közösek a programjaik, a barátaik. Felmerül a kérdés, hogy olykor nem hiányzik-e egy kis énidő.
„Dóri naponta megmártózik a divat és a gasztronómia híreiben, ráadásul rengeteget olvas. Én pedig szenvedélyesen követem a világ változásait, és rengeteget írok, mindezt egy közös dolgozószobában, két laptop társaságában tesszük. És miután mi a kezdetektől fogva egy egységnek érezzük magunkat, ez a mi énidőnk” – meséli a színművész, aki a mai napig remek formában van, és mit sem veszített a sármjából. Ennek titka a génekben, az egészséges étkezésben rejlik, és abban, hogy szinte egyfolytában dolgozik valamin.
„Nem hiszem, hogy kortalan lennék, viszont sokat megteszek azért, hogy ne győzzön le az öregség: ma is járok uszodába, és ha lehet, korán bújok ágyba. Soha nem dohányoztam, nem drogoztam, és jó borokon kívül sosem ittam ártalmas szeszeket. A többi már genetika. Ha visszanézek az életemre, a korai magánéleti botlásaimon kívül szinte semmit nem változtatnék. Jól ismerem a csillogó világot, de éltem vidéken szegénységben is. A kezdetek igazságtalansága és a gyerekkori nélkülözés a legfontosabbra tanítja meg a gondolkodó embert: az alázatra és a kis örömök megbecsülésére. Azóta is ez a két fogalom vezérli az életemet.”
Egy jó filmszerepre nem mondana nemet
A Vígszínház, a Pesti Színház, a televízió és a filmvászon sikeres színésze volt. Majd elment Bécsbe, és a szakmájával bejárta szinte az egész világot. Azóta is mindig lelkesen dolgozik valamin.
„Bihari Ádám barátommal nemsokára folytatjuk a férfilétről, a stílusról és az emberi kapcsolatokról szóló edukatív podcastsorozatunkat. Egy második szakácskönyv is készülőben van, és még mindig nem adtam fel azt az álmot, hogy talán Magyarországon is megtalál egy testhezálló filmszerep. Közben tudom, hogy erre ma nincs túl sok esély” – mondta a színész, aki a véleményét mindig felvállalta, és nem félt megharcolni itthon sem a maga szélmalomharcát. Volt, amikor emiatt hátrányba került.
„Az utóbbi időben szinte csak ilyen időszakot élek meg” – vallotta be.
Fotó: Bognár Bogi, Birton Szabolcs, Mti • Smink és haj: Mészáros Délia • Stylist: Tóth Linda Rita • stylistasszisztens: Gáspár Enikő • ruha: Van Graaf, H&M, Zara
