1960. március 16-án született Kaszás Attila, aki 2007-ben, pár nappal a 47. születésnapja után hunyt el. Trokán Péter elmondása szerint már napokkal kórházba kerülése előtt erős fejfájásra panaszkodott. 2007. március 19-én a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt hirtelen összeesett.
A mentőben újraélesztették, és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézmény intenzív osztályára szállították, ahol stroke-ot állapítottak meg. Négy napon keresztül kómában feküdt, életét az aznap éjszaka elvégzett tehermentesítő koponyaműtét sem tudta már megmenteni, másnap március 23-án este pedig meghalt.
Ha erdész lettem volna…
„Színész vagyok, és a lelkem tele fájdalommal, kétséggel… Ha erdész lettem volna, a lelkemben valószínűleg nem lenne ennyi kétség, de üresebb lenne az életem.”
– mondta magáról egy interjúban, amit egykori kenyéradója, a Vígszínház idézett fel.
Az egykori Csehszlovákia területén, Vágsellyén született. 1979-ben került Budapestre, a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Horvai István és Kapás Dezső osztályába. Osztálytársai Bardóczy Attila, Eszenyi Enikő, Méhes László, Rátóti Zoltán, Rónaszegi Judit és Töreky Zsuzsa voltak.
Főiskolai vizsgáján Csehov Cseresznyéskertjében, Lopahin szerepében, Béres Ilona oldalán már feltűnt páratlan tehetsége. 1983-ban mint főiskolás lépett először a Vígszínház színpadára, 1984-től pedig tizenöt éven át volt színházunk társulatának tagja. Egyik első szerepét Weöres Sándor színpadi művében, A kétfejű fenevadban játszotta Valló Péter rendezésében.
Sokat tanult Ruttkai és Páger mellett
„Én itt nagyon sokat tanultam. Nagy dolognak tartottam, hogy Ruttkai Éva meg Páger Antal mellett statisztálhattam. Fontos volt, hogy végigjártam a vígszínházi hierarchia lépcsőit. Azt hiszem, ha engem vidéken bedobtak volna a mély vízbe, összeroppantam volna. Nem éreztem erre magamat elég felkészültnek, amikor megkaptam a diplomámat.”
Vígszínházi éveihez emlékezetes alakítások sora fűződik:
- Elbűvölő volt mint léhűtő Dorozsmai Pista a Csókos asszonyban. A fiatal testvér, Happy alakját fájdalmas színekkel rajzolta meg Az ügynök halálában.
- Ellenállhatatlanul sármos és veszélyes volt Bicska Maxiként a Koldusoperában.
- Átütő férfibája tette magával ragadóvá Orlando szerepében az Ahogy tetszikben.
- Korszakos jelentőségű Jimmy volt a Rudolf Péter által rendezett Dühöngő ifjúságban, Eszenyi Enikő West Side Story-jában pedig Tony-t énekelt feledhetetlenül.
- Külvárosi csavargóként hódította meg a szíveket a Liliomban, a Heilbronni Katicában Sugár grófja szerepében pedig megmutatta ragyogó költői erejét.
- A lovászfiúból lett uraság szerepében a Mágnás Miskában ének- és tánctudása mellett ízes humorát is megismerhettük.
- Macbeth, Caliban, Baal, Mefisztó, Edek és Dimitrij Karamazov – megannyi komoly, nagy és érett alakítás.
- A Sok hűhó semmiért nőgyűlölő katonából szerelmes férfivá érő Benedetto-ja volt az egyik utolsó vígszínházi szerepe.
A Fényév távolság az ő dala marad örökre
Presser Gábor és Sztevanovity Dusán neki írta Rádiós szerepét az 1988-ban bemutatott A padlásban. Ez a szerep és a Fényév távolság című dal örökre összeforrt a nevével.
Szélsőséges volt és bizonytalan
„Szélsőséges voltam, szertelen, bizonytalan. Hol élveztem, hol rettegtem a felhajtástól, hol szétfeszített az önbizalom, hol magamba roskadtam, hol úgy éreztem, hogy én vagyok a helyzet ura, hol pedig, hogy csak egy báb vagyok, akit a sors összevissza rángat.”
Vígszínházból való távozása után négy évig szabadúszó színész volt. Játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden.
2003-ban csatlakozott a Nemzeti Színház társulatához, ahol sok nagy és komoly feladat várt rá. 2007-ben igazságtalanul fiatalon és váratlanul érte a halál. Korai távozása felbecsülhetetlen vesztesége a magyar színházi szakmának és a közönségnek. Az ő egyedi hangja, őszintesége és tisztasága a mai napig hiányzik a (színházi) életünkből.
Fájdalmas belegondolni abba, hogy mi mindent játszhatott volna még el, hányszor csodálhattuk volna, hányszor ragadott volna magával minket drámai ereje, ellenállhatatlan sármja, csibészes mosolya és csillogó hangja.
Ez is érdekelhet:
- Kiderült, mi okozta Bényi Ildikó tragikus halálát: Kautzky Armand jelentette be
- Így néz ki most Eszenyi Enikő és Kaszás Attila nevelt lánya: Veronika már negyven éves
- Látta előre Kaszás Attila halálát: Kováts Adél később bekövetkező eseményekkel álmodik
- „Ez az élet hosszabb távon életveszélyes” – Kaszás Attila képtelen volt lassítani, kislánya születését sem élte meg
Egy ország gyászolta
Halálát egy ország gyászolta, hamvasztás utáni búcsúztatásra több százan elmentek. Tóth Tibor, Lukács Sándor, Jordán Tamás, Szarvas József és Rudolf Péter tartotta a búcsúbeszédet, és ezután Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát szentelte meg a hamvait és a Dunába szórták.
Igazgatója, Jordán Tamás így írt róla: „Mi volt Attilában, ami ilyen döbbent hatást váltott ki távozásával? Talán a tehetségen túl valamilyen kevésbé megfogható, de nagyon fontos dolgok összessége. A tiszta erkölcs, a munkához való példátlanul felelősségteljes viszony, az élet és az emberek gyermeki szeretete. Nemcsak kiváló színész és jó kolléga volt, több annál.
Fölöslegessé váltak az ilyenkor szokásos mondatok: „soha nem felejtünk el”, „emlékedet örökké megőrizzük” stb. Attila létezésével a világegyetem egy kis alkatrésze, így visszavonhatatlanul jelen lesz a világ végéig, mint a most felfedezett kisbolygó. Emléke kitörölhetetlenül beleivódott tudatunkba; ha a memóriánk nem hívja is elő, akkor is tudunk róla.”
Fotó: Olajos Piroska
