Jegeskávét rendel a pultnál, így már a beszélgetés előtt nekiszegezem a kérdést: nincs még elege a fagyos vízből? Mányoki Attila válasz helyett csak nevet, de ahogy a bögréjére, majd rám tekint, olyan tüzet vélek felfedezni a szemében, ami többet mond ezer szónál… Ezt a ritka erős elhivatottságot érezhették az embert próbáló rekord szervezői is, hiszen olyan őserővel, mint ami Attila a lelkében lakozik, még nem találkoztak. „Nemrég kaptam tőlük egy levelet, amiben megírták: ezt a helyszínt 1928 óta próbálják átúszni, 80 százaléka azoknak, akik egyszer buktak rajta, nem tértek vissza az Északi-csatornába, mert annyira szörnyű és fájdalmas, hogy nem akarták újra átélni. Akik kétszer elbuktak, azoknál én voltam az első, aki visszatért, és sikerrel végigcsinálta – meséli Attila, nekünk pedig csak az jár a fejünkben, miben különbözhet éppen ő a többiektől?
Folytatás a Meglepetés magazinban!
