A lenti általános iskola harmadikosai teli torokból éneklik a sündisznó-dalt. Tanítójuk gitáron kíséri őket. Rajongva szeretik István bácsit, akinél van fegyelem és ugyanúgy megtanulják az ábécét, de 15-20 percet biztosan nem a padban ülve, hanem szobros játékkal, zenéléssel, meséléssel töltenek az órán. Pedig István nem tanítónak készült, de mindig elindult az álmai után. Így járta be stoppal Európát, volt Belgiumban építőmunkás és Olaszországban pincér. Ám a budapesti fiút gyerekkora óta az Őrségbe húzta a szíve. „Gyerek voltam még, amikor anyukám munkahelyére új kolléganő érkezett – kezdi a történetet István.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
