Emőke büszkén meséli, hogy a nagyapja, Vályi Ödön – akit sajnos korán elveszített – elhivatott órásként 1927-ben kezdte oktatni a szakma csínját-bínját.
„A nagymamám pedig az első órásmesternő volt Magyarországon.”
„Ezek után édesapám, Vályi Huba számára természetes volt, hogy továbbviszi a szakmát, beleértve a tanítást is. A fivére, Eőrs bácsi, a nagybátyám is órásként tevékenykedett. Anyukám sokáig az Órások Szövetkezete alkatrész osztályán dolgozott, később könyvelő lett. A két testvérem közül a bátyám szintén órás, jelenleg egy budapesti szakszervizben dolgozik. A nővérem külföldön él. Én pedig a szakma szeretetén túl a pedagógiai vénát is örököltem aputól.”
Férje a munkában is társa
„Ez is az övé volt” – mutatja a dolgozószoba egyik sarkában álló munkaasztalt.
„Annak idején a lakásunkban kialakított műhelyben állt, ahol édesapám a kuncsaftokat fogadta. Kislányként folyton ezekben a fiókokban matattam, boldogan játszottam az ott talált kincsekkel, és közben érdeklődve figyeltem apukámat. Én voltam az ő kis segédje: ha valami elgurult, eltűnt a helyiségben, vagy ha valamiben segíteni kellett, mindig nekem szólt.
„Ilyen háttérrel nekem magától értetődő volt, hogy elvégzem az órás iskolát.”
„ A szakmai gyakorlatomat a régi Órások Szövetkezeténél töltöttem, majd Ausztriában egy órásnál dolgoztam egy évet. Közben pedagógiát is tanultam, hogy később oktathassam is a mesterséget. A lányom születése után egy időre más irányba vitt az utam, óvodapedagógusi diplomát, majd pénzügyi és számviteli végzettséget is szereztem. 2010-ben tértem vissza az órás szakmába, és kapcsolódtam be a felnőttképzésbe” – meséli Emőke, aki mindemellett három nyelven beszél.
Habár ma az oktatás a fő irány nála, a javítással sem hagyott fel teljesen.
„Itthon javítjuk az órákat, egyrészt ennél a munkaasztalnál, másrészt a lenti műhelyben” – magyarázza Emőke, miközben körbevezet a komoly gépekkel felszerelt, hangulatos helyiségben. A többes számmal a férjére, Györgyre utal, aki nemcsak a magánéletben, hanem a munkában is a társa.
Emőkéék karórát, zsebórát, ébresztőt, fali- és ütős órát is javítanak.
Szenvedélye az javítás: Vályi Emőke családja generációk óta őrzi az órásmesterség titkait
Ezt olvastad már?
Akár 200 alkotó-eleme is lehet
„Magának a mechanikus órának a működése is gyönyörű, engem a mai napig magával ragad. Az pedig, hogy szétszedek egy órát, adott esetben egy fél napon keresztül javítom, aztán összerakom, és az elindul, csodálatos érzés” – mondja mosolyogva.
„Egy egyszerűbb óraszerkezet 40-50 alkatrészből áll, de egy bonyolultabb órának akár 200 alkotóeleme is lehet.”
„Nem minden órás vállalja el a nagy órákat, mert a javításuk sokszor időigényes. Amíg a kisebb órából egy nap alatt kettőt-hármat meg tudok javítani, addig egy fali- vagy asztali óra javítása eltarthat akár hetekig, hónapokig. A férjem kifejezetten szeret ezekkel bíbelődni, mert ezek jelentik az igazi kihívást.”
Érdekességképpen azt is hozzáteszi, mobiltelefonok ide, okosórák oda, az utóbbi időben visszatértek a vintage, azaz a régi, a hetvenes és nyolcvanas évekbeli, vagy azokat idéző karórák, zsebórák, és egyre többen hordják azokat.
Emőkéék 2016-ban létrehozták a saját felnőttképzési intézményüket. A céget György vezeti, míg Emőke az iskola szakmai irányítója és oktatója. Büszkén mutatja azt a vaskos tankönyvet, amelyet a férjével közösen írtak.
„A nagypapám is írt több szakkönyvet, meg apukám is: a miénk a korábbi kötetek átdolgozott, felújított változata. 2021-ben adtuk ki. Az elmúlt közel tíz évben sok minden változott, a társadalom, az igények, a körülmények, de az órás szakma alapjai nem.”
„Hozzánk az jön, aki tényleg szeretné megtanulni a mesterséget.”
„Mi megtanítjuk neki azt az alapot, amire szüksége van ahhoz, hogy utána el tudjon indulni. Nem mestereket, hanem órajavító szakembereket képzünk, és nagy örömünkre évről évre egyre többen érdeklődnek a szakma iránt. Jó érzés látni a szemükben a csillogást, meg azt az örömöt, amikor egy óra az ő kezük alatt kezd újra működni.”
A náluk végzetteknek kb. 30 százaléka marad a szakmában, a tanulók többsége, akik között orvosok, jogászok, tanárok is vannak, hobbiként sajátítja el ezt a mesterséget.
Kétszeresen kellett bizonyítania
Emőke ma már felnőttképzési szakértő is, emellett ékszerbecsüs képzettséggel is bővül a szakmai repertoárja. Vajon a három gyermeke közül valamelyik továbbviszi a szakmát?
„A lányom egyetemista, a nagyfiam most kezdi a gimnáziumot, a kicsi pedig az általános iskolát. Szoktak sertepertélni körülöttünk, és örülnék neki, ha valamelyikük a nyomdokaimba lépne, de nem szeretnénk rájuk erőltetni semmit.”
„A férjemmel a legfőbb célunk, hogy a szakma fennmaradjon.”
„Szeretnénk, hogy minél többekhez eljusson, hogy igenis léteznek még órások, órajavítók. Jó szívvel viszem tovább a családi örökséget, és nem csak azért, mert a név kötelez, hanem mert a férjemmel mindketten szívvel-lélekkel végezzük a munkánkat. Miközben mindig úgy éreztem, hogy nekem duplán kell bizonyítanom, és kétszer annyit letennem az asztalra, mint másnak. Egyrészt apa miatt, másrészt mert nőként nem volt olyan egyszerű elfogadtatni magam ebben a szakmában.”
Stresszoldásnak is kiváló
Emőke azt is elárulta, milyen tulajdonságok, készségek szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó órás legyen.
„Mivel apró alkatrészekkel dolgozunk, némi kézügyesség jól jön, és az sem árt, ha jól látunk. Aki nehezen tűri a monotonitást, annak nem ajánlom. Kitartás, akaraterő és szorgalom, ezek a legfontosabbak. Nyilván türelemre is szükség van, bár érdekes módon nem egy tanulónk számolt be arról, hogy korábban borzasztóan türelmetlen volt, és amikor nálunk tanult, ez megváltozott. Sokan jönnek úgy hozzánk, hogy a munkájuk miatt szeretnének egy stressz-mentes helyen kikapcsolódni. Magának az órának a szétszedése, majd az összerakása elűzi a stresszt, és megnyugtatja a tanulókat.”
Ez is érdekelhet: Aranyifjúból medvepásztor: „A Jóistenhez imádkoztam, hogy mentse meg az életem”
Szöveg: Szűcs Anikó
Fotó: Ambrus Marcsi
