Orrfacsaró bűz, bokáig érő kosz és állatszőr, a padlón esetleg egy kis ételmaradék, fertő és förtelem – valószínűleg nagyjából mindenkinek ez jut eszébe, ha eláruljuk, Farkas Beáta egy törpemalaccal osztja meg az otthonát és szinte vele alszik egy ágyban. Végképp fejcsóválásra adhat okot, ha hozzátesszük, az otthonában további 12 patkánnyal él, a nappaliban egy tyúk kotkodál a ketrecben, a kutyák pedig ki-be járnak a lakásban és a kertben.
Az igazság azonban ezzel szemben az, hogy Beáta kaposvári otthona se nem büdös, se nem koszos, hanem egy olyan, végtelen mennyiségű szeretettel teli nagybetűs Otthon, aminek minden szeglete él és mozog – pontosabban néha csipog és röfög. Bea életének és a minifarmnak központi figurája pedig kétségkívül a 75 kilónyi tömény szeretet, vagyis Bori, a törpemalac, aki néha ugyan mérges, és ennek hangot is ad, de napjai nagy részében csupán azt akarja, hogy gazdája vakargassa.
Minimalacság ide, vagy oda, Bori nem egy rózsaszín, bögrében elférő cukiságfelhő, gyerekbarát játszótárs, hanem egy háromnegyed mázsás mini sertés, akinek ha rossz napja van, azt ki is mutatja.
Aranyosak, de rosszak
A rengeteg állat Beáta otthonában talán nem meglepő, hiszen az asszony szociális gondozóként dolgozik, adott tehát ez a fajta anyáskodás a személyiségében. Társasága egyik legkülönlegesebb tagja kétségkívül Bori, a törpemalac, akit gazdája egyszerűen csak az élettársként emleget.
„Pár évvel ezelőtt nem volt még kultúrája a törpemalac-tartásnak, akkor teljesen bolondnak nézett mindenki.”
„Bántást is kaptam, leginkább azt, hogy hogy lehet egy büdös disznóval együtt élni. A disznó a világ legtisztább állata, soha nem piszkít oda, ahol lakik. A fiaimtól kaptam egyébként Borit” – kezdi Bea, aki azt is elárulja különleges házikedvencéről, hogy nagyon okos, nagyon gyorsan tanul, viszont nagyon rossz is. Ahogy egyébként az összes malacfajta.
„Lopnak és összerágnak mindent, mint a kiskutyák. Nehezen fegyelmezhetőek, ha például nevelő céllal rávernék egyet Bori fenekére, az nem működne, még meg is harapna. De szép szóval, jutalomfalattal bármit el lehet érni nála” – mondja nevetve Bea, aki hozzáteszi, a malacok nagyon gyorsan lesznek szobatiszták, talán gyorsabban is, mint a kutyák és a közhiedelemmel ellentétben semmi szaguk nincsen.
„Ilyen szinten tehát könnyű velük az együttélés”
– teszi hozzá.
Ezt is olvasd el
Szereti a simogatást
Bori viselkedése nemcsak a szobatisztaságban és a rágcsálásban hasonlít egy kutyáéra: nagyon sokszor keresi az ember közelségét – bújik, dörgölőzik.
„Szüksége van a testi érintésre, de ezt nem farokcsóválással fejezi ki. A törpemalacok akkor csóválják a farkukat, hogyha valami finomságot kaptak. Ha igénye van a közelségemre, akkor hozzám dugja a nagy konnektor orrát, és ráfekszik a lábamra, hogy vakargassam és simogassam. Azonban ez pont addig tart, ameddig ő akarja: ha megunja, arrébb áll” – meséli.
A törpemalacok nagyon szoros kötődést tudnak kialakítani a gazdájukkal – pontosabban szinte csak a gazdájukkal, de az idegenekkel kifejezetten udvariatlanok. Bori természetéből mi is kaptunk ízelítőt: bárhogy próbáltuk becserkészni egy simogatásra, nekünk nem állt kötélnek, udvariasan arrébb ment, ha közeledtünk. Bár talán örülhetünk is, hiszen Bea szerint a közöny kedves gesztusnak számít a malac részéről. Bori például a férfiakkal szemben különösen gyanakvó: védi a saját területét.
A család az első
„Társasági lények, tehát szükségük van a családjukra, Borinak a mi esetünkben rám, vagyis a gazdájára, és a gazda egyéb társállatára. Ha van kutya a háznál, akkor megy a kutyával ugatnia a járókelőket, ha van macska, akkor pedig vele alszik. Viszont az idegeneket nagyon nehezen fogadja el, a kisgyerekeket és az idegen állatokat pedig egyáltalán nem. Borinak az idegen nőkkel nincsen problémája, de bizalmatlan, tehát nem lehet csak úgy megcirógatni őt. Nyúlhatunk felé, de el fog hátrálni.”
Ez a fajta szelektivitás egyébként nem meglepő, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a disznók a természetben is közösségekben, úgynevezett kondákban élnek. Szükségük van társaságra, de nem akárki társaságára. Ha megtalálják azt a bizonyos bizalmi kört, ahol otthon érzik magukat, akkor aktívan részt vesznek a közös életben, mint Beák esetében is.
„Zokni macskám 8 éves, és van két keverék kutyám.”
„Lett egy mentett törpetyúkom is, akit Pipinek hívnak, ő itt lakik a nappaliban, egy ketrecben. Tizenkét csuklyás patkány még a társam, ők a világ legkedvesebb rágcsálói. Ha valaki rágcsálót szeretne a gyerekének, én azt javaslom, csakis patkányt válasszon, semmi mást” – mutatja be az otthon többi lakóját Bea mosolyogva.
Sikerül rendet tartani
Ha eddig nem is, most biztosan sokan felsóhajtottak: te jó ég, ez egy káosz lehet! Bea ugyanakkor kézben tart mindent, és úgy tűnik tökéletesen kialakította az otthoni szabályrendszert. Ezt takarítási rutinja is alátámasztja: seprű, meleg víz, ecet, klór és sok-sok türelem.
„Napjában többször felsöprök, mert egyszerűbb használni, mint előszedni a porszívót, és a felületeket házi fertőtlenítővel tisztítom: mosószer, ecet, meleg víz. A padlót klór tartalmú folyadékkal szoktam felmosni, hogy fertőtlenítsek. Ezt ismétlem meg naponta többször is, ha behordják a sarat a kutyák, vagy a malac” – magyarázza Bea.
Minidisznó nem létezik
Aki törpemalacot szeretne otthonra, annak jóval több dolgot kell mérlegelnie, mint azt elsőre gondolná. Az apró malacka mítosza ugyanis pont olyan hamis, mint a „nem nő tovább” kiskutya legendája. Ezek a házikedvencek hároméves korukig folyamatosan nőnek, és elérhetik akár a 40-80 kilogrammot is. Persze egy pár hetes, anyjától idő előtt elválasztott malac valóban apró, de ez az állapot csak rövid ideig tart. Bea szerint sokan tudatlanul, ezáltal teljesen felelőtlenül vágnak bele a malactartásba, ami hosszútávon semmi jóhoz nem vezet.
„Olyan malac, ami 5 kilogrammos és 20 centiméter magas marad, egyszerűen nincsen.”
„A közösségi médiában képeken látott csészébe tuszkolt malackák körülbelül egy hetesek, és az anyjuk mellől vették el őket. A törpedisznó-tartás újabban nagy divat, és nagyon sokan, nagyon felelőtlenül visznek haza állatot. Aztán mikor 20 kilós lesz, akkor már nem kell, ahogy akkor is mennie kell, ha fellöki a kétéves gyereket, csak azért, mert játszik.”
Fotó: Némedi Kincső
