1950: Klasszikus szépség
Az ötvenes években a nőideál a telt, homokóra alkat volt, ami a klasszikus nőiességet hangsúlyozta. Nem kérdés, hogy Marilyn Monroe vált az évtized szimbólumává: gömbölyded idomai, szimmetrikus arca és bájos megjelenése testesítette meg a tökéletes nőt. Habár egy hétköznapi nő megítélése a feleség és az anya szerepkörben kimerült. Nehéz volt egy ilyen státuszban a tökéletes nő nyomába érni.
1960-1970: Fiús külső és természetesség
A hatvanas évek elején a testideál nagyon megváltozott: a kerekded formákat felváltotta a fiús, androgün alkat. Lapos has, kis mell, hosszú vékony lábak. A baby boom generáció ugyanis tinédzserré vált, így a divat is hozzájuk kezdett igazodni. A feminizmus első hulláma, valamint a hippi mozgalom elindulása is óriási szerepet játszott az önkifejezés iránti igény erősödésében.
- A maszkulinitással legtöbben épp ezt próbálták kihangsúlyozni. A hetvenes évekre a szépségideál lazább, természetesebb és sportosabb lett.
- Egyre többen elutasították a túlzott sminket.
- Az évtized új bálványa a Charlie angyalai című filmből is jól ismert Farrah Fawcett lett laza stílusával és dús, tépett frizurájával.
Miért fordult ekkoriban minden a természetesség irányába? Kollár Balázs, a Négyszemközt Pszichológiai Műhely pszichológusa szerint az elérhetetlen szépségnek való túlzott megfelelési vágy igen összetett jelenség:
„Nem akkor van baj, amikor látunk valakit, akinek az a feladata, hogy modell legyen. Akkor van gond, ha látunk valakit úgy teljes életet élni, hogy van egy civil munkahelye, sok barátja, szép családja, és még jól is néz ki. Na akkor van összeomlás! A kiegyensúlyozott ember képe, és a tény, hogy ehhez állandóan vékony embereket társítunk: ez tudja az önértékelési deficitet okozni. Ilyenkor sokakban a boldogság egyenlő lesz a szép testtel.”
1980: Stílusos káosz
Nőként mindig is nehéz volt megfelelni: hogy jutottunk el Monroe-tól Adele szépségéig?
A nyolcvanas években beköszöntött az edzőtermi kultúra: a női ideál karcsú, de erős és izmos lett. A haj hatalmasra tupírozott, dauerolt, a smink erős és fényes volt. A neon színek, a válltömések és az extravagáns ruhák egy teljesen új női önbizalmat közvetítettek. Madonna a saját útját járva újraírta a női szexualitás és stílus fogalmát – ikonikus volt, mert nem csak követte, hanem diktálta is a trendeket.
- Ekkor indult útjára több alternatív stílus is, egyebek között a punk vagy a street style, melyek a hippimozgalmak ellen szólaltak fel.
- Ez az évtized maga volt a lázadás. Szó sem volt megfelelési kényszerről vagy szorongásról a társadalmi elvárások miatt. Ez az egyediség kultusza lett!
1990: A tökéletes test nyomában
A kilencvenes években a testideál a vékony, törékeny alkat lett. A szupermodellek, például Cindy Crawford, Claudia Schiffer és Naomi Campbell jelentették az ideált. Ez az évtized tehát nem igazán segítette elő az egészséges önkép kialakítását a nőknél.
„Fontos kiemelni: súlyos testképzavarról nem akkor beszélünk, ha valaki kicsit ducinak látja magát, mert valóban van rajta pár plusz kiló, hanem akkor, ha az ember ránéz a saját testére és mást lát, mint a valóság. Felnagyít egy jelentéktelen vagy nem is létező hibát. Ez egy kognitívan torzított állapot” – magyarázza a pszichológus szakértő.
„A testtel való elégedetlenség azonban más kérdés. Ekkor az ember tisztában van a saját tükörképével, de azt egyszerűen nem képes szépnek látni. Ez lehet valamilyen média hatás, de a média maximum ráerősít arra, ami eleve jön valamilyen mélyebb traumából” – tette hozzá.
Ez is érdekelhet
2000-2010: Retusált világ
A soványság továbbra is dominált, de a kétezres években megérkezett a plasztikázott nőies vonalak eszménye. A lapos has, a nagy mell, a napbarnított bőr és a póthaj lett az új megszokott. Ez a korszak sok kritikát kapott, mert a média és a divatvilág gyakran idealizálta a súlyosan alultápláltnak tűnő modelleket, ami hatással volt a testképzavar kialakulására, főleg fiatal lányok körében.
A kétezertízes évek testideálja részben folytatta a korábbi évtized trendjét, de még látványosabban eltolódott a mesterségesen tökéletes testforma felé: vékony derék, nagy fenék, telt ajkak, formás test. A közösségi média megjelenése pedig soha nem látott mértékben egységesítette a globális nőideált. Kik voltak a tipikus alakjai ennek a korszaknak? Például Kim Kardashian és Kylie Jenner.
Habár a testpozitivitás mozgalma is megjelent már, de csak nagyon elenyésző mértékben!
2020: Testpozitivitás
A legújabb évtized testideálja már kevésbé egységes: egyre többféle testalkat, bőrszín, életkor és nemi identitás kap helyet a palettán. Jellemző az egyszerű, ápolt, letisztult megjelenés, a natúr smink, a természetes haj, valamint az egészséges bőr. A lelki egyensúlyt se felejtsük el! Adele és Selena Gomez a sebezhetőség, a realitás és a mentális egészség hiteles arcai ebben az évtizedben.
Ez egy jó irány? Egész biztos, hogy a testpozitivitás egy jó választás? Az embernek mégiscsak kellenek célok, példák, motiváló erők. Kollár Balázs szerint viszont a testpozitivitás sokkal több embernek használ, mint amennyinek árt.
„A határa ennek ott van, amikor téves eszméket követünk. Az emberek legtöbbször nem az egészségük kapcsán vannak megijedve, mert ha amiatt lennének, akkor egyértelmű lenne, hogy tegyenek érte valamit. Ez inkább emocionális összezavarodás. Azzal társítjuk a túlsúlyt, hogy én szerethetetlen vagyok. A testpozitivitás arra nagyon jó, hogy megtanítson elfogadni.
A testemet szerethetem attól még, mert nem látom szépnek, mivel az mégis csak a testem, ami életben tart, cipeli a súlyomat, ellátja az alapvető funkcióit. Beláthatom, hogy az egészségemnek nem tesz jót a túlsúly, és emiatt le kellene fogynom, de ott megjelenik egy normális határ, nem pedig egy megszabott szépség elérésének vágya” – magyarázza a Négyszemközt Pszichológiai Műhely pszichológusa.
Fotó:
