Több ezer éves eredete van
A télűző hagyományok, karneválok gyökerei az ókorig nyúlnak vissza. Görögországban Dionüszosz-ünnepet tartottak. Álarcosok vonultak fel az utcákon, és óriási zajt csaptak, majd nagy lakomákon mulatoztak.
Rómában a mai naptárak szerint számolva február 15-én rendezték meg az úgynevezett Lupercalia-ünnepet, amikor a termékenység reményében kecskét áldoztak az isteneknek.
Ezek a felvonulások, vígasságok a középkorban is tovább folytatódtak. Nemcsak gyalogosan, hanem hajó formájú kocsik vagy felcicomázott szekerek tetején állva is végigvonultak az utcákon a mulatozók.
Ami a neveket illeti: a farsang kifejezés német földről ered, a karnevál elnevezés pedig Itáliából, hiszen ennek a féktelen vigadozásnak a hazája mégis csak az olasz csizma. Mivel az egyháznak nem sikerült a pogány örömünnepet betiltania, ezért inkább összekapcsolták a keresztény hagyományokkal.
Így a mulatozás ideje két egyházi ünnep közé esik: a karácsonyfa leszedésétől, január 6-tól, vízkereszttől hamvazószerdáig tart.
A karneválok városa
Velence már 1094-ben kiérdemelte a karneválok városa címet. A feljegyzések szerint a város dózséja a tengeri győzelmeket minden alkalommal óriási lakomákkal, mulatsággal ünnepelte meg. A 12. századtól a nagyböjt előtt kezdték az utcákat ellepni a maszkos alakok.
Az idő múlásával a velencei karnevál egyre népszerűbb lett, az emberek alig várták ennek az időszaknak a beköszöntét. Népszerűsége a 17–18. században volt a csúcson.
Egyes információk szerint még Ausztria császára, Ferenc József is részt vett egyszer a karneválon – természetesen titokban. Később kicsit alábbhagyott a karneváli láz, majd az 1980-as években visszanyerte a régi pompáját.
Ma már turisták ezrei gyönyörködnek az álarcosokban és vásárolják meg szuvenírként a díszes maszkokat.
Rémisztgetés Mohácson
Hazánk legnépszerűbb téltemető és tavaszváró ünnepe a mohácsi busójárás, amely hasonló filozófiára épül, mint a karneválok.
A hagyomány szerint a leleményes délszláv férfiak démoni maszkokkal ijesztgették a babonás törököket, akik azt hitték, a pokol szellemei támadtak rájuk. A téltemetés motívuma is visszaköszön: a telet ugyanis koporsóba zárva égetik el.
„Farsang farka” idején, farsangvasárnaptól húshagyó keddig kerül sor a jelmezes felvonulásra. Sötétedéskor meggyújtják a máglyát, amelyre felteszik azt a koporsót, amelybe nemcsak a telet helyezik el, hanem az elmúlt évnek minden búját, baját, gondját is.
Mindezt zajjal – leginkább kereplőkkel – kísérik, ez szintén a bajok elűzését szolgálja.
Kiszézés és villőzés
A kiszézés is ősi hagyomány. Az asszonyok régen szalmából női alakot formáztak, ami nemcsak a hideg időszakot, hanem a betegségeket, a nehézségeket is jelképezte, amelyet aztán elégettek.
A tél eltemetését, a tavasz üdvözlését azonban nemcsak egyénileg végezték, a falu apraja-nagyja részt vett ezen a szertartáson. A nagy méretű női alakot egy rúd végére erősítették, végigvitték a falu főutcáján, és vagy vízbe dobták, vagy elégették.
A kiszézést gyakran a villőzés követte, amikor a lányok, asszonyok a fűzfáról ágakat törtek le, és ezeket szalagokkal díszítették, majd énekelve jártak a faluban házról házra.
Így „hozták be” a tavaszt az emberek életébe.
Atéltemetéshez, tavaszköszöntéshez tartozik a nagy evés-ivás is. A zenés, táncos vigasságokat összekötötték a párválasztó hagyományokkal.
Még többet olvasnál az ezotériáról?
Tértisztítás: Áldás, békesség legyen a házon!
A tértisztítás ősidők óta az egyik leghasznosabb mágikus művelet. Célja, hogy a negatív, nehéz rezgéseket eltávolítva tiszta, áldásos erőkkel töltsenek meg egy adott teret.
A tisztítással egybekötött térszentelést mi magunk is bármikor elvégezhetjük. A népi hagyomány szerint viszont erre is a tél vége az egyik legajánlottabb időszak.
Szükségünk van hozzá egy féldrágakőre, valamint egy kellemes illatú füstölőre.
- Helyezzük a követ a megtisztítandó terület közepére.
- Majd gyújtsuk meg a füstölőt, és a bejárattól induljunk el, lassan körbejárva a teret – legyen szó akár csak egy kis szobáról, kertről vagy egy egész házról.
- Az égő füstölőt mindvégig tartsuk a kezünkben, és közben gondoljunk a megtisztulásra.
- Képzeljük el, ahogy a füstölőből és a féldrágakőből fény árad, ragyogássá változtatva minden sötét, nehéz, téli erőt.
- Azt is vizualizálhatjuk, hogy az épületben történt szomorú események emlékei elszálljanak a világűrbe, helyükbe csupa kellemes rezgés, jó hangulat költözzön.
Séta közben pedig mantrázzuk: „Áldás, békesség legyen e házon!”
Ez egy nagyon erős mantra, ha igazán szívből ejtjük ki, a falak, a helyiség vagy az épület megtelik olyan rezgésekkel, melyek szerencsét, egészséget, boldogságot hozhatnak a benne élőknek.
Akárhányszor szükségét érezzük – például, ha egy látogatónk nyomasztó érzést hagyott maga után a lakásban –, megismételhetjük ezt a rituálét, melyet kedvünk és érzésünk szerint tovább is alakíthatunk.
A lényeg, hogy valóban szeretettel használjuk a tereket, mert akkor tényleg áldás lesz rajtuk.
Fotók: Adobe Stock
