Ezotéria

Barkaszenteléstől a locsolkodásig: honnan erednek a húsvéti hagyományok és mi szükség az ártatlan bárányáldozatra?

A húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe. Sok hagyományunk gyökerei azonban régebbre, a pogány korokba nyúlnak vissza, amikor ebben az időben a tavaszt, a megújulást, a termékenységet ünnepelték.

Testi böjt, lelki élet

Maga az ünnep magyar neve arra utal, hogy a 40 napos nagyböjt után ismét szabad húst magunkhoz venni. Földi szolgálatának megkezdése előtt Jézus negyven napig böjtölt a pusztában – az emberek számára ugyanígy az ünnepre való lelki felkészülést szolgálja az önmegtartóztatás. Az ezotéria szakértői szerint a kevés, húsmentes táplálék fogyasztása erősíti a spirituális képességeket. A befelé figyelés, az önvizsgálat egyfajta lelki megtisztulás, amelyre a testi méregtelenítés is rásegít.

A böjtölő ember érzékelése élesebb lesz. A látás, a hallás, a tapintás, a szaglás és az ízlelés mellett a spirituális megérzések is erősödnek. A lélek mélyéről felszínre kerülnek azok az információk, amelyek segítenek, hogy más szemszögből, tisztábban vegyük szemügyre az életünket. Vannak, akik arról számolnak be, hogy a böjt alatt még a születésük pillanatára vagy a valódi életfeladatukra is vissza tudnak emlékezni. Ilyenkor színesebbek és erőteljesebbek az álmok, aki meg tudja fejteni az éjszaka érkező üzeneteket, könnyebben megoldhatja a valóságos problémáit. Akár még látomások is előfordulhatnak.

Pálmaág helyett

A néphagyomány szerint a virágvasárnap – 2024-ben ez március 24-re esik – a barkaszentelés napja, ezt a nagymise előtt végzik el. Jézus Jeruzsálembe vonulására emlékezünk ilyenkor, akit pálmaágakkal köszöntöttek az emberek. Ezek az ágak a rossz energiáktól is védelmet jelentettek. Magyarországon a pálma helyett a szentelt barkával hatástalanították a szemmel verést, a rontást. Mennydörgés és villámlás esetén is óvott, ha pedig beteg volt a háznál, akkor a felépülését segítette. Egyes helyeken azonban úgy tartják, hogy a barkát nem szabad bevinni az otthonunkba, nehogy elszaporodjanak a legyek és a bolhák, és más rossz dolgok következzenek be a védelem helyett.

Csend és zajongás

A húsvét előtti nagyhét jeles napja a nagycsütörtök – 2024. március 28. –, amikor a gyász miatt elhallgatnak, „Rómába mennek” a harangok, csak nagyszombaton kondulnak meg újra. Ez az utolsó vacsora időpontja, amikor Jézus búcsút vett a tanítványaitól, és felkészült az áldozatra. A harang ugyan nem szólt, a gyerekek viszont kereplővel mentek végig a falun ilyenkor, hogy elűzzék a rossz szellemeket. Ezért tojást kaptak ajándékba. Ezen a napon volt szokás a Pilátust jelképező bábu elégetése vagy megverése is, amely a pogány télűző hagyományokkal állt rokonságban.

Egészséget hoz a víz

A nagypénteki – idén március 29. – passiójáték nemcsak magyar szokás, Krisztus halálát és feltámadását világ­szerte feldolgozzák. Több babona is kapcsolódik ehhez a naphoz. Jézus keresztre feszítésének gyásznapja dologtiltó nap volt, egyedül csak a húsvéti tojásokat volt szabad megfesteni. Falu­helyen kútvízben vagy a hideg patakban fürödtek az emberek e nap hajnalán. A folyásiránnyal szemben állva vettek a vízből, különösen szerencsésnek tartották a patakok találkozásánál való megmerítkezést. Az állatokat is sokszor terelték a vízbe, mert meg voltak győződve róla, hogy a segítségével megakadályozhatják a betegségeket.

Szentelt parázs

Nagyszombaton – 2024-ben március 30. – került sor a feltámadási körmenetre, a templomban a hívők a szent sír előtt imádkoztak. Ez a nap volt a víz- és tűzszentelés ideje is. A húsvéti gyertyát a szentelt barkára csiholt tűzzel gyújtották meg, a parazsat pedig a szántóföldön és a szőlőben szórták szét, hogy a termés biztonságban legyen. Sok háztartásban nagycsütörtöktől nagyszombatig nem raktak tüzet, főtt ételt sem ettek, majd az új, megszentelt tűznél főzték meg az ünnepi eledelt. A templom keresztvizét is megáldották ezen a napon. A reggeli mosdóvízbe az egészség biztosítása céljából sok helyütt piros tojást tettek.

Mivel a hit szerint Jézus ekkor még a sírban fekszik, mulatozni, nevetgélni nemigen volt szokás. Véget ért azonban a böjt, és ez volt az a nap is, amelyen ismét megszólaltak a harangok. Az asztalra kerülő sonkát, kalácsot sokan elvitték a templomba, hogy a pap megszentelje.

Megtisztító locsolkodás

A húsvéthétfői – idén április 1. – locsolás szintén a megtisztulást, a termékenységet és a bő termést jelképezte. A hagyomány szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat az őrt álló katonák vízzel akarták elhallgattatni, ennek emlékét őrzi a kölnis öntözés.

A lányok, asszonyok által cserébe ajándékozott piros tojás színe a szerelmet, az életenergiát szimbolizálja. A keresztény legenda viszont úgy meséli, hogy Krisztus vére lecsöpögött a keresztfáról, megszínezve az éppen ott imádkozó nő kosarában lévő tojásokat. Festett tojást egyébként már az ősi Babilonban, az ókori Egyiptomban, Görögországban és Perzsiában is ajándékoztak az emberek. Egy másik elmélet szerint a böjt alatt, amikor a középkori keresztények a tojás fogyasztásáról is lemondtak, viszonylag sok gyűlt össze belőle, ezért tették az ünnepi asztalra.

Ártatlan áldozat

A legrégebbi és legelterjedtebb húsvéti jelkép világszerte a bárány, amely Jézus szimbóluma – több országban például a mai napig báránysült kerül ilyenkor az asztalra, de gyakori a bárány alakú sütemény is. A keresztény vallás szerint a húsvéti bárány nem más, mint Jézus Krisztus, aki ártatlan áldozatként halt meg az emberiség bűneinek megváltásáért. Ezért nevezik mind a mai napig Isten bárányának.

Fotó: MTI

Szöveg: Izing Klára

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete