Velünk élő pelenkaszegénység: „Sosem lehet tudni, mikor kerül az ember nehéz helyzetbe”

Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor baba érkezik a családba, ám a jó hírrel szinte egy időben minden szülőpár fejében megfogalmazódik egy csomó kétség és aggodalom is. Egészséges lesz-e, fiút vagy lányt hoz a gólya, lesz-e elég pénz mindenre, meg tudunk-e adni mindent a kicsinek, amit szeretnénk?

Hogy ki milyen ruhákat, játékokat, kiságyat és babakocsit vesz, az drága-e vagy olcsó, nem lényegtelen, de szinte eltörpül amellett, amikor a szülőknek azon kell gondolkoznia, tudnak-e majd pelenkát venni a kicsinek…

Boldogan várták a negyedik gyermeket

A kiszolgáltatottság nem mindig látható kívülről: Balogh-Vitányi Mária és férje, Károly sem gondolta, hogy egyszer olyan helyzetbe kerülnek, ahol a mindennapi dolgok is komoly mérlegelést igényelnek. Ahogyan sok más család, ők is hitelt vettek fel, éppen a költözés kellős közepén jártak, amikor Karesznél sclerosis multiplexet diagnosztizáltak.

A betegség munkahelyváltást tett szükségessé, az átmeneti időszak pedig jelentős anyagi kiesést hozott.

„Egyszerre zajlott minden. A párom kórházba került, tizenkét napig azt sem tudtuk, mi a baja. Én otthon voltam a gyerekekkel, dobozok között éltünk, közben ment a hitelképességi vizsgálat is” – idézi fel Mária a kezdeti nehézségeket.

A férfi hónapokra kiesett a munkából

A sokak számára természetes meleg vacsora, a meglévő és születendő gyermekekkel járó egyéb kiadások vagy a naponta szükséges pelenka a hirtelen kialakuló élethelyzet miatt nehezen elérhetővé váltak a család számára.

„Akkor a gyerekeink kettő-, négy- és hatévesek voltak, Rózit, aki már kétéves, akkor vártuk.

Karesz belázasodott, a lázát nem lehetett csillapítani, és izomtünetek is jelentkeztek.

Először az orvosok sztrókra gyanakodtak, mert a bal kezét nem tudta kinyújtani. Később derült ki a valódi betegsége. A szakemberek szerint a költözéssel és a munkahelyi bizonytalansággal járó fokozott stressz hozhatta felszínre: a meglévő hajlam így fordult át diagnózisba” – meséli az édesanya.

Ebben az egyébként is terhelt helyzetben a férfinek visszamondták az állását, így még az is kérdésessé vált, hogy megkapják-e a hitelt.

„Szerencsére még éppen átfutott, így a lakhatásunk nem került veszélybe, de a történtek nyomot hagytak bennünk. Karesz novemberben került be a kórházba, március–áprilisig nem tudott munkát vállalni, idő kellett, mire visszaszedte az erejét. Jelenleg tünetmentes, ugyanakkor oda kell rá figyelni. Az időjárás-változásra például érzékenyebb, ezért a munkahelyváltás körültekintést igényelt.”

Vizsgálatok sora várt rájuk

A férfi a költözés előtt a logisztikában dolgozott, egy nem fűtött raktárban, ahol télen kifejezetten hideg volt, nyáron pedig forróság, ezért váltania kellett.

„Az orvos határozottan kiemelte, hogy kerülnie kell a szélsőséges körülményeket, a nagy hideget éppúgy, mint a nyári negyven fokot, és a magas lázas állapot is veszélyes lehet. Nem volt könnyű ezek fényében új állást találni.

Eleinte a család és a barátok segítettek, amit igyekszünk visszaadni, a hitelrészleteket fizetjük, de folyamatosan számolgatunk.

Fiatal lánykorom óta adományoztam, a másik oldalt képviseltük, most azonban mi szorulunk segítségre” – meséli az édesanya, aki hivatásos táncos a Magyar Állami Népi Együttesben.

Azt tervezték, visszatér dolgozni a négy gyermek mellől, de újabb váratlan fordulat következett: kiderült, hogy ismét babát vár.

„A legkisebb gyermekünk hamarosan kezdte volna a bölcsődét. A munkahelyemmel már készültem egyeztetni az új munkakörömmel kapcsolatban, de megtudtuk, hogy érkezik a kisbaba.

Nagyon meglepődtünk, hiszen Karesznek elméletileg nem is lehetett volna gyermeke a kezelések miatt.

A doktornő azt is felvetette, hogy a gyógyszerek miatt fennállhat a betegség kockázata a baba esetében. Ez a tudat hatalmas teher volt: végig kellett gondolnunk, vállaljuk-e így is négy egészséges gyermek mellett és több vizsgálatra szükség volt: két helyen jártunk genetikusnál, és a magzatvíz-mintavételre is elmentünk.

Szerencsére minden rendben van.”

„Adni könnyebb, mint kapni”

Bár akadályokból és váratlan helyzetekből bőven kijutott, már túl vannak a nehezén.

„A költözés idején a gyerekek is megtörtek, de ennek ma már nyoma sincs.

Nehéz időszak volt, főleg, amikor nem tudtuk, merre haladjunk tovább.

Stresszes voltam, sokszor előttük zokogtam, főleg a két nagyobb látta, de amióta tudják, hogy apával nincs baj, úgy tűnik túlléptek rajta. Óvodába, iskolába járnak, és halad minden a maga útján. A hitelt azóta fizetjük, bár kezdetben tudtuk csúsztatni, a páromnak sikerült munkába állnia, és igénybe veszünk, minden olyan családtámogatást, amit tudunk. Azonban a napi megélhetés, az óvodai, iskolai költségek, a pelenkák a picinek, a babadolgok beszerzése a mai napig kihívást okoznak” – árulja el Marika, aki nem szégyelli bevallani, hogy kell a segítség.

„Van az a helyzet, amire nem lehet felkészülni. Adni könnyen ment, támogatást elfogadni nehezebb. Az elmúlt időszak megtanította, hogy nem feltétlenül rossz segítséget kapni, hiszen óriási könnyebbséget jelent. Sosem lehet tudni, mikor kerülhet az ember az egyik oldalról a másikra, és ez fordítva is igaz:

ha adódik lehetőség, ragadjuk meg, ha előrébb viheti az életünket, merjünk belevágni.

Az, hogy ma mindenünk megvan vagy éppen nehézséggel küzdünk, nem jelenti azt, hogy ez állandó marad.”

Minden segítség számít

Mária családját a dm is támogatta az Együtt a babákért programjukban. Összesen 6 hónapra elegendő pelenkát kaptak, hogy legalább emiatt ne kelljen a szülőknek aggódni ebben a nehéz helyzetben.

Fotó: dm