A lélekcsaládokat abból az állapotból és test nélküli létből eredeztetjük, amikor még mindannyian együtt voltunk, amikor még mindenki összetartozott. Azt mondják, valójában a lélek minden egyes leszületéssel ehhez az állapothoz akar közelebb és közelebb kerülni. Az alkímia hét fokozatán haladva pedig pontosan efelé haladunk. Az ezoterikus szakértők szerint a bardoban, azaz a testetlen lét állapotában mindenki eldönti, hogy milyen életfeladatot választ a következő leszületéséhez, és ehhez milyen szülőket, testvért, házastársat, sorsot fog magával vinni erre az életre.
„Amikor azonban megszületik, elfelejti mindazt, amit vállalt, így lehetősége van a szabad akarata szerinti cselekvésre — mondja Völcsei Judit ezoterikus szakértő. — Azokat pedig, akiket kiválasztott, hogy az életfeladata elvégzését támogassák, egy érzés vezérli majd: a szeretet. És ez akkor is így van, ha nehéz lesz a kapcsolata a szüleivel, szeretteivel, ha negatív tapasztalások érik, mert minden azért történik, hogy egy szinttel feljebb jusson, és közelebb jusson ahhoz az idilli állapothoz, ahonnan elindult.” Az életünkben nincsenek véletlen találkozások, hiszen mindenki valamit megmutat, valamit hozzátesz az utunkhoz, a feladatunk elvégzéséhez. Az már más kérdés, hogy észrevesszük-e, hogy egy lélekcsalád-tagunk áll velünk szemben, vagy nem.
„Sokan használják a rokonlélek, lélektárs vagy éppen ikerlélek kifejezést — mondja Judit. — Ezek mind-mind arról szólnak, hogy azzal az emberrel egy lélekcsaládból érkeztünk, közös a célunk, a spirituális utunk. Még akkor is, ha ezen az úton esetleg máshol tartunk még.”
Fotó: adobestock
